Igehirdetések

Amikor pedig Kéfás Antiókhiába jött, nyíltan szembeszálltam vele, mivel okot adott arra, hogy megfeddjem. Mielőtt ugyanis odajöttek néhányan Jakabtól, együtt evett a pogányokkal. Amikor pedig azok megérkeztek, visszahúzódott és elkülönült, mert félt a zsidó származású testvérektől. Képmutató módon viselkedett vele együtt a többi zsidó is, úgyhogy képmutatásukba még Barnabás is belesodródott. De amikor láttam, hogy nem az evangélium igazságának megfelelő egyenes úton járnak, mindnyájuk előtt ezt mondtam Kéfásnak: "Ha te zsidó létedre pogány módra, és nem zsidó módra élsz, hogyan kényszerítheted a pogányokat, hogy zsidó szokás szerint éljenek?" Gal. 2, 11-14.

"Énekeljetek új éneket az ÚRnak, énekelj az ÚRnak, te egész föld! Énekeljetek az ÚRnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását minden nap! Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek! Mert nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék, félelmesebb minden istennél. Hiszen a népek istenei csak bálványok, az ÚR pedig az ég alkotója. Fenség és méltóság jár előtte, erő és ékesség van szentélyében. Népek törzsei! Magasztaljátok az URat! Magasztaljátok az ÚR dicsőségét és hatalmát! Magasztaljátok az ÚR dicső nevét, ajándékot hozva jöjjetek udvaraiba! Boruljatok le az ÚR előtt szent öltözetben, reszkess tőle, te egész föld! Mondjátok el a népeknek, hogy uralkodik az ÚR! Bizony, szilárdan áll a világ, nem inog. Igazságosan ítéli a népeket. Örüljön az ég, örvendezzen a föld, zúgjon a tenger a benne levőkkel! Ujjongjon a mező, és minden, ami rajta van! Ujjongnak majd az erdő fái mind az ÚR előtt, amikor eljön, mert eljön, hogy ítélkezzék a földön. Igazságosan ítéli a világot, pártatlanul a népeket." Zsolt. 96.

Krisztus feltámadt! Krisztus valóban feltámadt!- hangzik a régi keresztyén húsvéti köszöntés. Minek ismételni? Talán süket a másik?

"Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére. De korán reggel ismét meg­je­lent a templomban, és az egész nép hozzásereglett; ő pedig leült, és ta­ní­totta őket. Akkor odavezettek az írástudók és a farizeusok egy asszonyt, akit házasságtörésen értek, középre állították, és így szól­tak Jé­zushoz: "Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közben tetten ér­ték. Mó­zes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilye­neket. Hát te mit mondasz?" Ezt azért mondták, hogy pró­bára te­gyék, és legyen mivel vádolniuk őt. Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a földre. Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta ne­ki : "Aki bűntelen közületek, az vessen rá először kö­vet." És leha­jol­va tovább írt a földre. Azok pedig ezt hallva, egy­más után kimentek, kezd­ve a véneken, és egyedül ő meg az asszony ma­radt ott a középen. Mi­kor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kí­vül, így szólt hozzá: "Hol vannak a vád­ló­id? Senki sem ítélt el té­ged?" Õ így felelt: "Senki, Uram." Jézus pe­dig ezt mondta neki: "Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fog­va többé ne vétkezz!" Jn. 8,1-11.