Hart Amanda (1994. október 9. - 2014. január 10.) Sopron, 2014. január 18. 11h
Ézsaiás 43,1: De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!
Gyászoló család! Búcsúzó Gyülekezet!
Amandával és néhány társával együtt utaztunk pár éve egy távolabbi evangélikus gyülekezetbe líceumi vendégszolgálatra. Hideg vasárnap reggel volt, talán december. A kocsiban zenéről beszélgettük, és tőlük hallottam először az I.T.I. monogramú zenekarról, akiknek igazából azóta is csak egyetlen slágerét ismerem, amelynek refrénje így szól: Akkor kezdesz el élni, mikor a Mennyország kapujában sorban állsz, és nem érted, ki is vagy valójában. Ki vagy valójában? Teszem fel ma a kérdést én, és hiszem, hogy ezt kérdezi Isten is tőlünk. Ezt kérdezi mindannyiunktól, kedves Testvéreim: azoktól, akik körülálljunk egy 19 éves fiatal lány koporsóját, azoktól is, akik a távolban emlékeznek, és ezt kérdezi Amandától is.
Ki vagy Te? Az a jószívű, életvidám lány, akit oly sokat ismertek és szerettek?
Az az azóta már lenyugodott lázadó kamasz, aki oly sokaknak okozott álmatlan éjszakákat?
Az a berzsenyis lány, aki oly sok élményt élt meg a Líceumban hittantáboroktól kezdve németországi utazásokon át a színjátszókör közösségéig, mégsem nagyon fért bele a sokak által elképzelt keretekbe, és ezért iskolaváltásra kényszerült?
Az az eötvösös boldog érettségiző, aki másfél év alatt nagyon megszeretett új közösségében, és őt is megszerették?
Az a színjátszó lány, akinek az egyik szerepéhez nagyon is szükséges volt a sokak által utált piercing?
Az a lovas lány, aki már egész fiatalon tudta, hogy ő lovasterapeuta szeretne lenni, hogy így segítsen másoknak azok segítségével, akik mondom az általa nagyon szeretett lovakra oly sokat segítettek neki.
Az a nagymama anyanyelvén konfirmáló evangélikus fiatal, akinek 2007. május 27-én (keresztelő: 941210) így hangzott a megerősítő ige Jeremiás 31,3-ból: A messzeségben is megjelent az ÚR: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.
Az a szerelmes, aki 2 éve megtalálta az igazit, és hozzá jóban-rosszban ragaszkodott?
Az a barát, akiről két kedves képösszeállításos videót is megosztottak egy közösségi oldalon?
Az enyém vagy Hiszem, kedves Testvéreim, azért vagyok ma itt, hogy elmondjam: Isten nemcsak kérdez, hanem válaszol is: Az enyém vagy mondja. Nem fenyegetően, nem bántóan, nem agresszívan, hanem átölelve, szelíden, szeretettel: az enyém vagy.
Megállva itt Amanda koporsója körül ezt tudom én is mondani a megtört szívű családnak, a gyászoló barátoknak, a végtelenül szomorú evangélikus gyülekezet tagjainak, és a miérteket kérdező soproniaknak. Isten azt mondja: enyém vagy. Sőt: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy. Mondja mindnyájunknak nevünkön szólítva bennünket, de mondja nagyon személyesen Amandának is:
Akkor is enyém voltál, amikor születtél 1994. október 9-én, egy nappal a szeretett nagyapa születésnapja előtt, akinek kívánságára a kezdő Igen, Atyám kezdetű éneket is énekeltük.
Akkor is enyém voltál, amikor 2 évesen komoly betegségen estél át, és meggyógyultál.
Akkor is enyém voltál mondja Isten , amikor feszegetted azokat a bizonyos kereteket a szüleidnél, akik ezt meglehetősen nehezen tudták kezelni.
Akkor is enyém voltál, amikor szeretve voltál, és kereknek tűnt a világ álmokkal, bécsi egyetemi tervekkel.
És enyém voltál azon a tragikus estén is mondja Isten , amikor már nem tudtál kiszállni élve abból az autóból, amibe belehajtott egy felelőtlen ember.
Az egyik jóbarát által megosztott videóban énekhangján halljuk: jobbá lettem én, mert ismertél. Hadd terjesszem ki most én ezt a mondatot, kedves gyászoló Testvéreim, úgy, hogy ez nemcsak baráti kapcsolatra vonatkozik. Próbáljuk meg ezt az éneksort is a Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! értelmében meghallani. Enyém vagy mondja Isten. Ismerlek Téged, ezért jobbá lehetsz. Ismerlek Téged, sőt, annyira szerettelek, hogy megváltottalak, ezért jobbá lehetsz. Neveden szólítottalak, nem kell félned.
Enyém vagy szól Isten. Nem fenyegetve, hanem szelíden átölelve. Ez a Mindenható válasza arra a kérdésre a Mennyország kapujánál, hogy ki is vagy valójában. Isten gyermeke vagy. Amanda is, és mi is mindnyájan, Testvéreim. És a Mennyország kapujánál külön értelmet kap ez a kérdés, és külön értelmet kap a válasz is. Egy temetésen mindig két világ találkozik. Ez az általunk ismert földi világ, és az általunk ismeretlen égi világ. Amelynek a kapujánál valóban csak térden állva állhatunk meg. Azzal az alázattal, amely elfogadja azt, hogy van ÖRÖK ÉLET. Hogy akkor kezdesz el élni, amikor elfogadod, hogy van örök élet. Hiszem, kedves gyászoló Testvéreim, hogy erről az örök életről kell még itt szólnom. Arról, amit Jézus szerzett nekünk. Arról, ami az ő halálával és feltámadásával lehet a miénk. Mindannyiunké. Amandáé is.
Isten örök szeretete Isten ezt üzeni ma: Enyém vagy, akárhova mégy. Akár a halálba is. Ott is megőrizlek úgy, hogy az enyém maradj. Mert mi már tudjuk, hogy az ígéret nem maradt ígéret, hanem beteljesedett. Mi már tudjuk, hogy semmi, még a halál sem (ld. Róm 8,38-39!) választhat el minket Isten szeretetétől. Semmi. Mert eljött az a Jézus, aki legyőzte a halált! Olyan Krisztusunk van, kedves gyászoló Testvéreim, aki legyőzte a halált. Megízlelte, nagyon jól tudja, mi az a szenvedés, de harmadnapon feltámadott. Ennek az erejéből élhetünk mi!
Erre emlékeztet bennünket a kereszt. Az, ami a gyászolókat is fogja vezetni néhány perc múlva Amanda sírjához. Az a kereszt, aminek az ereje segíthet mindnyájunknak a továbblépésben. Nem a racionális megértésben, hanem a vigasztaló erő adásában. Ennek az erejéből léphet tovább a megtört szívű család, akik a gyászjelentés szerint is búcsúznak tőle: szülei, szerelme, testvére, féltestvére, nagyszülei és keresztapukája. És búcsúzik tőle a zene nyelvén az az egykori licista iskolatárs, akinek néhány évvel ezelőtti súlyos balesetekor Amanda rögtön írt neki egy együttérző, imádságos szeretetéről biztosító levelet. Most kvázi viszonzásul a záró imádság után azt a Drobina Tamás által szerzett zenét hallgathatjuk meg, amelyben ki fogjuk hallani az utazást, a lovak patájára emlékeztető dobogást, és azt a hitvallásszerű reményt, amit címként is adtak neki Tomi és barátai: Spirit of Resurrection, azaz a Feltámadás lelke
Hiszem, gyászoló Testvéreim, hogy most Amanda is átlépve egy küszöböt, továbbindult azon az úton, amelyen Istenünk terelgette őt, és elérte ezt az ismeretlent. Nem tudjuk, miért, nem tudjuk miért most. De nekünk, akik itt maradtunk családtagok, barátok, gyülekezeti tagok és soproniak csak egyetlen lehetőségünk maradt: búcsút inteni, s megnyugodni Isten akaratában, és abban a reménységben hálát adni, hogy egykor majd újra találkozhatunk. Kívánom, hogy ebben a reménységben, az értünk feltámadott halált is legyőző Krisztus erejében találjuk meg a senki mástól nem kapható vigasztalást. Ámen.
Énekek: EÉ 356, 223, 521, 121, 525, 254
Mesterházy Balázs