Írások

Emlékszem arra az éjszakára, amikor 4-5 évesen meg akartan lesni a Mikulást. Az mégsem járja, hogy amikor este elalszom, akkor nincs sehol, aztán éjjel csak úgy bejön a szobába, amikor alszom, s reggelre, mire felébredek, már megint eltűnik, csak a csomagját hagyja itt. No, egyszer úgy döntöttem, hogy túljárok az eszén-, meglestem. Sőt, láttam is. Sötét volt, csak az ablakon beszűrődő fény hátterén láttam feje sziluettjét, és én elcsodálkoztam: hogy lehet, hogy a Mikulás pont ugyanolyan lófarokba kötve hordja a haját, mint édesanyám? Most már értem.

Az MTV Híradó tudósítása az újra evangélikus Líceum tanévnyitójáról, 1991. szeptember 1.

Filmhíradó – a soproni Evangélikus Hittudományi Kar épületének felavatása 1930. október 19-én

Igazad van, van, mikor nemet kell mondani. Vannak, akik szerint az önálló személyiséghez vezető út első lépcsője ennek a szónak a kimondása: nem. Azaz tudjak válogatni, ne fogadjak be mindent kritikátlanul, merjem bevállalni hogy én nem vagyok azonos másokkal. Amíg naivan bólogatok mindenre, amíg mindent csak parancsra teszek, addig nem lehetek teljesen felnőtt. Egyik legelső feladatunk az éleben bizonyos dolgokra nemet mondani. És különben is, a világban bőven van mire nemet mondani: hazug vagy álszent mosolyokra, a mindent megmagyarázni képes sunyiságra, arra, amikor el akarják veled hitetni, a fekete csak a fehér egy sajátos árnyalata, és így bemagyarázzák neked, nincs szükség se bocsánatkérésre, se megbocsátásra ezen a világon.

Hegedűs Attila
Szeretettel köszöntöm ezen az estén mind a hallgatókat, mind az Orlando énekegyüttes tagjait. A hagyományoktól eltérően hadd legyek most egy kissé személyesebb a kelleténél.