Német nyelvű írásaink itt olvashatóak: Beiträge
Egy napsütötte tavaszi hétvégén ismét fiatalok zsivajától hangos a révfülöpi oktatási központ. Soproni ifisek töltik meg élettel a ház minden szegletét. Köztük egy hajdanvolt ifis, aki immáron gyülekezetünk felügyelőjeként kíséri a csapatot. Stinner Dávidot közös alkotás, számháború és elcsendesedés között kaptuk mikrofonvégre.
Miként tekint Pelikán András a lelkészre, a gyülekezetre – e kettő örömeire és kihívásaira? Beszélgetésünk során betekintést nyerhettem gondolataiba, amelyek már bőséges lelkészi tapasztalatain is alapulnak. Tíz éve avatták lelkésszé, szolgált a budai egyházmegyében, majd Nyáregyházán, és az elmúlt nyolc esztendőben a Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközségben. Július elején kezdte lelkészi szolgálatát gyülekezetünkben Pelikán András, augusztus végén beiktatták parókusi hivatalába.
A lelkész az oltártól és a szószékről is Isten igéjét hirdeti. De a templomi élményeinkhez elengedhetetlen az orgona hangja is, amely sokszor segít érzelmileg is közel kerülnünk a hallott igehirdetéshez. templomunk kántora most egy beszélgetés keretében betekintést enged saját történetébe és szolgálatába is, amely által talán még jobban érteni tudjuk az istentiszteleten elhangzó műveket, az egyházzenét.
Nagy ünnepre tekinthet vissza a soproni gyülekezet, sőt: mondhatni egy duplaünnepre. Hiszen szeptember 7-én nemcsak az új gyülekezeti ház felszentelésére került sor, hanem Tóth Károlyt is beiktatták parókus lelkészként. Ezzel véget ér egy majdnem egy esztendős megüresedési időszak Sopronban. Most igazán újult erővel néznek jövőjük elé a soproniak. Hogy milyen lehet vajon ez a jövő, milyen örömök és kihívások elé néznek, akár Sopronban, akár – általánosságban – az evangélikus egyházban, erre válaszol Tóth Károly lelkész.
Gabnai Sándor
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy mesekút. Ez a kút ott gubbasztott a kisbaconi ház udvarán, rozsdás láncain a napsugár pormacskákat táncoltatott, a vödre porosan prüszkölt, kőperemén pedig színesen lehullt falevél szőnyeggel hancúrozott a pajkos őszi szél. A mesekút meg csak sóhajtozott, ábrándozott, régi idők csodaszép emlékein búslakodott.
M1 televízió - Evangélikus templomok (Sopron, Győr) 2009. augusztus 16.
Hegedűs Attila
"Besúgók és provokátorok, / koncert közben sose gondolok rátok. / Kedves, csupa kedves, csupa kedves arcot látok, / de azért jobb, ha tudjátok, / hogy a magunk módján mi is figyeltetünk, / aki előttetek áll, az a mi emberünk. / Elpirultatok, / lebuktatok, / besúgók és provokátorok. / Besúgók és provokátorok, / koncert közben sose gondolok rátok. / Kedves, csupa kedves, csupa kedves arcot látok, / de azért jobb, ha tudjátok, / hogy a magunk módján mi is figyeltetünk, / aki előttetek áll, az a mi emberünk, / aki előttetek áll, aki mellettetek áll, aki mögöttetek áll, az a mi emberünk. / Csak forogjatok, lebuktatok / besúgók és provokátorok..."
Hegedűs Attila
Tisztelt Jelenlévők! Kedves Ünneplők!
Engedtessék meg nekem, hogy most olyanokhoz szóljak, akik talán nincsenek is jelen, és kérem, ha rájuk ismernek, adják át nekik szavaimat!
Tehát: Kedves Ifjú Barátom!
Nem tudom, eljöttél-e ma velünk ünnepelni. Megérteném azt is, ha nem.
Kedves Testvérek! Hadd idézzek pár mondatot Pilinszky Jánostól: "A tettenérés kínja elviselhetetlen. A bűnöző ebben a helyzetben úgy érzi magát, mint a vadászok gyűrűjébe került állat. Egyedül van, s egyedülléte csak a haláltusához hasonlítható, sőt, többnyire azonos vele. Helyzete- ilyen értelemben- gyökeresen igazságtalan. Mert aki tetten ér, akik tetten érnek- a helyzet teszi így-, bűntelennek tűnik, míg ő, a tetten ért, semmi egyéb, mint bűn, semmi egyéb ebben a pillanatban, mint maga a bűn, amit elkövetett. Csupasz, tehetetlenül kiszolgáltatott tárgy a kutató pillantások kereszttüzében." Eddig az idézet.
Emlékszem arra az éjszakára, amikor 4-5 évesen meg akartan lesni a Mikulást. Az mégsem járja, hogy amikor este elalszom, akkor nincs sehol, aztán éjjel csak úgy bejön a szobába, amikor alszom, s reggelre, mire felébredek, már megint eltűnik, csak a csomagját hagyja itt. No, egyszer úgy döntöttem, hogy túljárok az eszén-, meglestem. Sőt, láttam is. Sötét volt, csak az ablakon beszűrődő fény hátterén láttam feje sziluettjét, és én elcsodálkoztam: hogy lehet, hogy a Mikulás pont ugyanolyan lófarokba kötve hordja a haját, mint édesanyám? Most már értem.
Az MTV Híradó tudósítása az újra evangélikus Líceum tanévnyitójáról, 1991. szeptember 1.
Filmhíradó – a soproni Evangélikus Hittudományi Kar épületének felavatása 1930. október 19-én
Igazad van, van, mikor nemet kell mondani. Vannak, akik szerint az önálló személyiséghez vezető út első lépcsője ennek a szónak a kimondása: nem. Azaz tudjak válogatni, ne fogadjak be mindent kritikátlanul, merjem bevállalni hogy én nem vagyok azonos másokkal. Amíg naivan bólogatok mindenre, amíg mindent csak parancsra teszek, addig nem lehetek teljesen felnőtt. Egyik legelső feladatunk az éleben bizonyos dolgokra nemet mondani. És különben is, a világban bőven van mire nemet mondani: hazug vagy álszent mosolyokra, a mindent megmagyarázni képes sunyiságra, arra, amikor el akarják veled hitetni, a fekete csak a fehér egy sajátos árnyalata, és így bemagyarázzák neked, nincs szükség se bocsánatkérésre, se megbocsátásra ezen a világon.
Hegedűs Attila
Szeretettel köszöntöm ezen az estén mind a hallgatókat, mind az Orlando énekegyüttes tagjait. A hagyományoktól eltérően hadd legyek most egy kissé személyesebb a kelleténél.
