Tóth Károly lelkész gondolatai a 2020. március 15-ei igéről, Jel 5,11–14-ről: Erős vár a mi Istenünk! Ma, március 15-én már nem tartjuk meg néhány istentiszteletünket, ezért videofelvételen keresztül jelentkezünk.
A mai nap bibliai igéjét Jel 5,11–14-ből olvasom:
„És látomásomban sok angyal hangját hallottam a trón, az élőlények és a vének körül, számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer volt; és így szóltak hatalmas hangon: Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás! És hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: A trónon ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké! A négy élőlény így szólt: Ámen! És a vének leborultak, és imádták őt.”
Látni a láthatatlant. Valami ilyesmire hív minket ez az ige. Ajtórésnyi mennyországot kínál. Mintha egy kicsit beleshetnénk, belehallgathatnánk abba, ami a mennyben zajlik. És itt nem csak valami távoli jövőről van szó, hanem egy már most létező, csak nem olyan könnyen észrevehető valóságról. Amit eltakarnak előlünk az életünk gyorsan változó körülményei, az életterünk bezáródása, a félelem attól, hogy holnap és holnapután vajon mint olvashatunk a hírekben. De mindezek mögött van valami más. Ez a bibliai könyv, a Jelenések könyve pont ilyen céllal született, vigasztaló irat, amit azért írtak, hogy a reményt vesztő, kétségbeeső keresztényeket bátorítsa a rejtett valóság megmutatásával. Mi ez a rejtett valóság? Hallottunk trónról, azaz arról, hogy Isten uralkodik. Hallottuk, hogy azt mondják Istennek: Ámen. Ez a szó azt jelenti, úgy van, úgy legyen. Azaz Isten jó, javunkat szolgáló akarata megvalósul, semmi sem tudja megakadályozni. És hallottunk a megöletett, de élő és uralkodó Bárányról. Ez az áldozati állatra való utalás a megalázott, kiszolgáltatott, szenvedő Jézus dicsőségét, azaz győzelmét hirdeti. És hallhattuk azt is, hogy nem csak az angyalok, hanem az egész teremtett világ meghajol az Atya Isten és a keresztre feszített Jézus Krisztus előtt. Ez azt jelenti, hogy ő nagyobb mindennél. Hatalmasabb a vírusnál, félelmeinknél, kétségeinknél, és mindennél, aminek úgy érezzük, ki vagyunk szolgáltatva. Ennek a meglátására hív minket a mai nap, Oculi vasárnap zsoltára is: „Szemem az Úrra néz szüntelen, mert ő szabadítja ki lábam a csapdából.” Vannak, akik látják mindezt és énekelnek. Sőt, sokan vannak, tízezerszer tízezren és ezerszer ezren, és egyre többen lesznek. Ez az ige tehát a szétszórtak összegyűjtését hirdeti. Az egymástól elkülönítettek hatalmas méretűvé váló közösségét. Azt hirdeti, az csak a látszat, hogy magunk vagyunk. Nem vagyunk kevesen! Nem vagyunk erőtlenek! A láthatatlan meglátása nélkül, csak a láthatókra nézve könnyen elakad a szavunk. De ha észrevesszük a megöletett Bárányt, és azt, hogy ő él, és övé a hatalom, akkor mi is a tagjává válhatunk ennek a hatalmas kórusnak. Ámen.
Kedves Testvérek! A következő hetekben minden bizonnyal kevesebb lehetőségünk lesz a személyes találkozásra a gyülekezeti közösségben. Bátorítunk mindenkit a Bibliaolvasásra, imádságra, a médiában és az interneten elérhető istentisztelet-közvetítések követésére. Ajánljuk gyülekezetünk honlapját és Facebook-oldalait, ahol írott, meghallgatható és nézhető formában is találhatnak lelki táplálékot régebbi anyagaink között, és a következő hetekben sok friss tartalmat tervezünk feltölteni. Isten velünk! Erős vár a mi Istenünk!