Ajándéknak és áldásnak élem meg, hogy 2015 óta szolgálhatom az Úr Jézust a soproni gyülekezetben. Az egyre mélyülő kapcsolatoknak köszönhetően már régóta belső meggyőződéssel mondhatom: otthonom és testvéri, családi közösségem a gyülekezet. Közösség, amely iránt felelősséget és féltő szeretetet érzek. A Lélek kézzelfogható munkáját tapasztalom meg az iskolai hitoktatásban, a gyülekezeti gyerek-és családi alkalmakon, a Fifi körében, a gyerek-istentiszteleteken, a Mocorgókon, a Tízórai szolgálói körében, a vasárnapi istentiszteleteken, az imaórákon és a személyes beszélgetésekben. Végtelenül hálás vagyok, hogy egyre többen kapcsolódnak be tevőlegesen is, segítőkészen és nyitottan az alkalmakba, közösségekbe.
Hálás vagyok az elmúlt évek presbiteri szolgálatáért, a bizalomért. Továbbra is kész vagyok örömmel fáradozni akár presbiterként akár gyülekezeti tagként, hogy életek újuljanak meg Jézusban, hiszen ez a legfontosabb.
