Erős vár a mi Istenünk! Az evangélikus bibliaolvasó Útmutató november 24-ei újszövetségi igéjét olvasom, Mk 4,21-ből: „Vajon azért veszik elő a lámpást, hogy a véka alá tegyék vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a lámpatartóba tegyék?”
Könnyű lenne feladatként, jótanácsként érteni Jézus szavait. Legyünk lámpások! És ebben is lenne biztatás. Mégis Jézus többet mond ennél. Hiszen a lámpás lényege és az a tény, hogy sugározza a fényt, nem a tárgy elhatározásán múlik. Nem feladatot ad tehát nekünk, hogy legyünk lámpások, hanem csodálatos örömhírt hirdet meg: azok vagyunk. Mert Isten azzá tett bennünket, nekünk adta a világosságát.
Van mit adnunk másoknak, reményt, lendületet, vigasztalást, közösséget. Nem mintha ezt magunkból csiholnánk ki, hanem továbbadható ajándékként kapjuk Istentől. Olyan sötét a világ, annyi minden vet árnyékot az életünkre. Ezért nagyon fontos hír, hogy van világosság. És ezt mi adhatjuk tovább másoknak.
Ez nemcsak néhány kiválasztottra igaz, hanem mindannyiunkra. Ugyanis mindenki, akihez elért Isten szava, mindenki, akit egyszer is megragadott a tőle jövő örömhír, az már kapott ebből a világosságból, lámpássá tette őt Isten. Sokszor talán nélkülözöttnek érezzük magunkat, pedig mindannyian nélkülözhetetlenek vagyunk embertársaink számára, mert szüksége van a világnak arra a világosságra, amit rajtunk keresztül akar Isten ráragyogtatni. Ámen.
Isten velünk! Erős vár a mi Istenünk!