Erős vár a mi Istenünk! Az evangélikus bibliaolvasó Útmutató március 20-ai újszövetségi igéjét olvasom, Mk 4,38-ból: „[Jézus] pedig a hajó hátsó részében a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?”
Sokszor talán mi is hasonlóan érezzük magunkat, mint ebben a történetben a tanítványok. Mintha viharban lenne a hajónk. Hullámokról is olvasunk, amik másféle értelemben, de számunkra is fenyegetőek. A legrémisztőbb számukra viszont az, hogy Jézus mintha nem törődne a bajjal, alszik. Mi is gondolhatjuk ezt sokszor, hogy a mi Urunk nem figyel azokra a bajokra, amik minket érnek.
Pedig ő nem hagyta magára a hajóban lévőket, ott volt velük, közösséget vállalt a sorsukkal. Az, hogy aludt a rettegő tanítványok között, azt jelenti, hogy ő együtt örül az örülőkkel, együtt sír a sírókkal, de nem fél együtt a félőkkel. A nyugalmával prédikál nekik. Azért nem fél és nem küzd, mert ő az Ura annak a hullámos tengernek, ahol hajóznak. Ezzel a nyugalommal van jelen a mi életünkben is, ami nem közönyt jelent, hanem az ő hatalmát tükrözi.
Ritkák az olyan pillanatok, mint amit a történet folytatásában a tanítványok átéltek, hogy Jézus ráparancsolt a szélre, és az elült. De amikor a szemeink csak nehézséget és emberi gyengeséget látnak, akkor is bele kell kapaszkodnunk Isten láthatatlan hatalmába. Ámen.
Isten velünk! Erős vár a mi Istenünk!