Erős vár a mi Istenünk! Az evangélikus bibliaolvasó Útmutató március 17-ei újszövetségi igéjét olvasom, Lk 18,13-ból: „A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!”
A farizeus és a vámszedő példázatában két ember imádságáról beszél Jézus. Ezeknek a szembeállításából kiderülhet számunkra az, hogyan érdemes imádkozni. A vámszedő imájában nemcsak az az érdekes, hogy nem beképzelt, nem gőgös. Még fontosabb, hogy az mozgatja: vár valamit Istentől. Van benne valami szent elégedetlenség, nem elégszik meg azzal, amit el tudott érni, és főleg önmagával nem elégedett, hanem tisztábbat, jobbat akar. Nem elsősorban azt szeretné, hogy a világ legyen másmilyen, hanem ő maga legyen tisztább és jobb.
És az derül ki a szavaiból, hogy ezt Istentől kéri. Az ő irgalmától, azaz kegyelmes, ki nem érdemelhető tettétől várja, hogy átformálja, megtisztítsa őt. Luther Márton azt mondta: „Hinni annyi, mint várni.” Ez az igazi imádság. Ha elhiszem Istenről, hogy meg akar és meg tud ajándékozni. Jézus ezzel a példázattal arra biztat, hogy akarjak többet Istentől. És várjak tőle sokat magammal kapcsolatban, hogy engem tisztábbá, jobbá tud tenni. A vámszedő ilyen cselekvő, őt átformáló Istent keresett, és megtalálta. Mi is megtalálhatjuk. Ámen.
Isten velünk! Erős vár a mi Istenünk!