Erős vár a mi Istenünk! Az evangélikus bibliaolvasó Útmutató május 7-ei újszövetségi igéjét olvasom, 2Tim 2,13-ból: „Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja.”
Amikor azt mondjuk, nem tagadjuk meg magunkat, azon sokszor azt értjük, hogy nem tehetem meg, hogy a másik érdekét, érzéseit vegyem figyelembe, magammal kell foglalkoznom. Elveim vannak, amikhez ragaszkodnom kell, tervek, amiket meg kell valósítanom, nem tudok a másik emberrel foglalkozni.
A mai igénket ember írta le, mégis Isten maga tárja fel a szívét rajta keresztül: Nem tagadja meg önmagát. Ez viszont nála nem a saját érdekéhez vagy távlati tervekhez ragaszkodást jelenti az ember kárára. Éppen ellenkezőleg. Az ő lényege a hűség. Azaz a ragaszkodás, a kötődés a szövetségeséhez: hozzánk. A hűség az összetartozás állandó kifejeződése szavakban, tettekben.
A hűséget persze mi is fontos értéknek tartjuk. De ha a másik felmondja a hűséget, akkor nem tudunk mit tenni. Isten tud. Ő ragaszkodik azokhoz is, akik megtagadják őt. A hűtlenekhez is hűséges. Ez érthetetlen, logikátlan magatartás. Feladja vele a méltóságát. Mégis ez az egyetlen reményünk, hogy a hűtlenségünkön győz az Isten hűsége. Ámen.
Isten velünk! Erős vár a mi Istenünk!