Erős vár a mi Istenünk! Az evangélikus bibliaolvasó Útmutató május 4-ei ószövetségi igéjét olvasom, Zsolt 138,3-ból: „Amikor kiáltottam, meghallgattál engem, bátorítottál, lelkembe erőt öntöttél.”
Bátorításra és lelkierőre van szükségünk. De hol találhatjuk meg ezeket? Sokan azt mondják, minden saját magunkon múlik, csak szedjük össze magunkat, és akkor bármire képesek lehetünk. Persze fontos a saját elhatározásunk, törekvésünk, mégis olyan gyakran tapasztaljuk, hogy ez nem elég. Úrrá lesz rajtunk a fásultság, félelem, bizonytalanság. A bátorítás és lelkierő forrása nem bennünk van. Igenis rászorulunk a külső erőforrásra.
Az erő, a szeretet, a remény: mind Istentől származik. Sokszor nem tagadja meg azoktól sem, akik nem törődnek az ajándékozóval. De ezek a kincsek igazán az Istennel ápolt kapcsolatban lehetnek a mieink. Ezt a megélt közösséget hirdeti az előttünk álló vasárnap Rogate neve. Rámutat arra az elvehetetlen lehetőségre, ami akkor is a miénk, ha minden más kihullik a kezünkből. Az imádság erőforrás, mert az erő igazi birtokosához kapcsol. Nem az elmondott szavaknak, hanem a megszólított Úrnak van hatalma. De az imádság jó csatorna ahhoz, hogy a mi Urunk bátorítson minket, és lelkünkbe erőt öntsön. Ámen.
Isten velünk! Erős vár a mi Istenünk!