Erős vár a mi Istenünk! Az evangélikus bibliaolvasó Útmutató május 20-ai ószövetségi igéjét olvasom, Neh 9,5-ből: „Jöjjetek, áldjátok az Urat, a ti Isteneteket örökkön örökké! Áldják dicső nevedet, amely magasztosabb minden áldásnál és dicséretnél!”
A Biblia számtalanszor Isten dicséretére hív. Az az érzésünk lehetne ez alapján, mintha Isten azért szólítana meg embereket, egyáltalán azért teremtette volna az emberiséget, hogy magát dicsértesse. Pedig erre egyáltalán nem szorul rá. Szavainkkal semmit sem tudunk hozzátenni az ő nagyságához.
Éppen nekünk van szükségünk arra, hogy a lehangoltság és panaszkodás helyett, méltatlanok ajnározása helyett, a remélt viszonzás érdekében elmondott alaptalan tiszteletkörök helyett őt dicsérjük, aki méltó rá.
Mert egyetlen ajándék sem válik áldássá, nem tölti be egészen a szerepét számunkra addig, amíg köszönetet nem mondunk érte. Akkor vesszük észre igazán, akkor tudunk élni az Istentől kapott számtalan ajándékkal, ha dicsérjük azt, akitől mindez származik. Ezt tesszük közösen az istentiszteleteken énekben és imádságban. De az emeli fel igazán a lelkünket, akkor kerülünk a helyünkre, ha az egész életünk annyi káros és fölösleges vesződség helyett az Isten iránti hálára, az ő dicséretére hangolódik. Ámen.
Isten velünk! Erős vár a mi Istenünk!