Erős vár a mi Istenünk! Az evangélikus bibliaolvasó Útmutató május 15-ei ószövetségi igéjét olvasom, JSir 3,26-ból: „Jó csendben várni az ÚR szabadítására.”
Sokszor teljesítménykényszer határoz meg bennünket. Úgy érezzünk, cselekednünk kell, kevés, amit eddig tettünk, még nagyobb erőfeszítésre van szükség. Sokan a vallásosságra is úgy tekintenek, mint ami csupán törvényt, teendőket ad, újabb és újabb feladatot.
Ennek ellenére a Biblia gyakori megállásra, elcsendesedésre hív minket. Olyan pillanatokra, órákra, amikor nem én akarok cselekedni. Nem azért biztat erre, mintha nem lenne szüksége változásra a világnak és önmagunknak. Hanem azért, mert nekünk cselekvő Istenünk van. Olyan Úr, aki végzi a szabadításunkat.
Erről szólnak az ünnepeink is. A munkaszünet célja nemcsak a pihenésünk, hanem hogy a tétlenségünk idején minél jobban kibontakozhasson Isten cselekvése. Hiszem, hogy ő formál bennünket minden istentiszteleten is, amikor nem mi akarunk tetteket véghezvinni, hanem hallgatjuk azt az igét, ami cselekszik az életünkben. Isten túl tudná kiabálni a lármát, mégsem akar hangerőversenyre kelni velünk. Ezért van szükségünk a csendre, a várakozásra. Mert az igazi változáshoz nem elegek a tetteink, hanem Isten minden erőfeszítésünket felülmúló szabadítására van szükségünk. Ámen.
Isten velünk! Erős vár a mi Istenünk!