Erős vár a mi Istenünk! Az evangélikus bibliaolvasó Útmutató január 19-ei újszövetségi igéjét olvasom, Mt 5,4-ből: „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.”
Keressük a boldogság titkát. Hogy milyen tárgyakat kell megszereznünk, milyen kapcsolatokat kiépítenünk, milyen élményeket átélnünk, milyen helyzetbe kerülnünk, hogy végre boldogok legyünk. Jézus megadja a választ erre a nagy kérdésre a Hegyi beszéd elején. De furcsa választ ad. Lelki szegényekről, igazságra való éhezésről, igazságért való üldöztetésről beszél. Ettől lennénk boldogok? Nem. Nem a sírás a boldogság receptje.
Azért lehetnek boldogok azok, akik sírnak, mert van Vigasztalójuk. A boldogság forrása tehát nem az általunk megszerzett tárgyakban, nem a teljesítményünkben, de még csak nem is abba van, ha zavartalanok a külső körülmények, ha nincs okunk sírásra. Hanem egyedül Istennél, az ő ajándéka. És ő nem úgy adja nekünk, hogy azzal megkoronázza mindazt, amit sikerült elérnünk. Hanem vigasztalásként lehajol hozzánk, feledtetve minden nehézségünket. De olyan vigasztalásként, ami nem csak valami fájdalomdíj, hanem messze meghaladja minden bánatunkat.
Még a sírók számára is van boldogság. Tehát számunkra is van boldogság. Mert a nagy Vigasztalónak ez a terve mindannyiunkkal. Ámen.
Isten velünk! Erős vár a mi Istenünk!