Erős vár a mi Istenünk! Az evangélikus bibliaolvasó Útmutató január 12-ei újszövetségi igéjét olvasom, Lk 15,4-ből: „Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja?”
Jézusnak ez a példázata azokról szól, akik úgy érzik, hogy senkinek sem fontosak, nincs, aki odafigyelne rájuk, aki örülne nekik. És azt mondja róluk, hogy Istennek nagyon is számítanak, annyira, hogy keresi őket. Őt nem az érdekli, hogy miért veszett el az ember, hanem cselekszik. Nem azt várja, hogy mi mit tudunk felmutatni, érdemesek vagyunk-e az ő fáradságára. Hanem nehézséget, áldozatot vállal azért, hogy ő oldja meg a helyzetet. Annyira magától értődőnek látja ezt Jézus, hogy így kérdez, ugyan ki ne tenné meg ezt a hozzá tartozóért. Tehát így tekint mindannyiunkra Isten, mint akik nem idegenek vagyunk, hanem az övéi, akik fontosak vagyunk neki, de elvesztünk, azaz nem vagyunk a helyünkön, a jó legelőn, biztonságban, a közösségünkben.
Talán nem ezt gondoljuk magunkról, de valamennyire mindannyian elveszettek vagyunk. Eltértünk attól, ami a rendeltetésünk, ami a javunkra lenne. Szükségünk van arra, hogy Isten ránk találjon. És ő ezt megteszi értünk, mert nélkülünk nem teljes juhainak a közössége. Ámen.
Isten velünk! Erős vár a mi Istenünk!