Erős vár a mi Istenünk! Az evangélikus bibliaolvasó Útmutató február 25-ei ószövetségi igéjét olvasom, 2Sám 22,3b-ből: „Menedékem és szabadítóm, megszabadítasz az erőszaktól.”
Szabadító – újra és újra ismételgeti ezt a szót Dávid király ezekben a mondatokban. Mintha nem találna ennél jobb kifejezést arra, hogy mennyire Istenre van utalva. Az a hadvezér beszél így, aki nemcsak Góliátot győzte le, hanem számtalan csatát vívott meg, és számtalanszor rejtőzött el ellenségei elől. Ezeket a megmeneküléseket mégsem magának tulajdonítja, hanem Istennek.
„Megszabadítasz az erőszaktól.” – így dicséri Istent. Erre van szükségünk nekünk is, és ezt elsősorban úgy szoktuk érteni, hogy Isten megakadályozza az ellenünk irányuló szándékokat, lefegyverzi a ránk törő ellenséget. Valóban, a Bibliában számos történet tanúskodik hasonló védelemről, és hiszem, hogy minket is sokszor óv meg így Isten.
De Isten szabadítása ennél is többet jelent. Nemcsak az ellenem irányuló erőszaktól, hanem a bennem lévő erőszakosságtól is meg akar és meg tud szabadítani. És ez még fontosabb. Elsősorban nem külső védelemre van szükségem, bármennyire is erre vágyok, sokkal inkább belső átformálódásra, a saját agresszióm megszűnésére, a kapcsolatrendezés találékonyabb, szeretettel teljesebb módjaira. Nekünk olyan Szabadítónk van, aki ezt meg tudja adni. Ámen.
Isten velünk! Erős vár a mi Istenünk!