Erős vár a mi Istenünk! Az evangélikus bibliaolvasó Útmutató február 16-ai ószövetségi igéjét olvasom, 1Kir 8,60-ból: „Hadd tudja meg a föld minden népe, hogy az Úr az Isten, nincs más.”
Sokan, akik megtapasztalták Isten létezését, cselekvését, ezt kívánják: bárcsak mások is megéreznék ezt. Hiszen idegennek érezhetjük magunkat abban a világban, ami csak a láthatóba kapaszkodik, és nem fogékony a lelki kincsekre. Bárcsak meglátnák ők is azt, ami túl van a kézzelfoghatón.
Ez az óhaj szólal meg ebben a mai igénkben is, Salamon királynak a jeruzsálemi templom felszentelésén elmondott áldásában. De ha megnézzük a környező mondatokat, hogy ezt a szép kívánságot összekapcsolja a hívő emberek sorsának alakulásával. Azaz persze, „hadd tudja meg a föld minden népe, hogy az Úr az Isten”, de honnan tudnák meg, ha nem tőlem. Minden, amit Istenből megtapasztaltam, nemcsak ajándék, hanem egyben küldetés, nemcsak nekem címzett, hanem továbbadandó üzenet. És ez úgy ér célba, ha megélem, ha átjárja a mindennapjaimat. Akkor fog tudni a többi ember Istenről, ha az én életemet meghatározza a vele való kapcsolat. Szép ábránd, hogy megváltozzon a többi ember, de ehhez az én változásomon keresztül vezet az út. Ez derül ki a templomszentelési áldás végéből, így ismerik meg a többiek Istent: „Legyen a szívetek teljesen az Úré, a mi Istenünké, járjatok rendelkezései szerint.” Ámen.
Isten velünk! Erős vár a mi Istenünk!