Erős vár a mi Istenünk! Az evangélikus bibliaolvasó Útmutató december 5-ei ószövetségi igéjét olvasom, Zsolt 68,6–7-ből: „Árváknak atyja, özvegyek védője az Isten szent hajlékában. Isten hazahozza az elhagyottakat, kihozza a foglyokat boldog életre…”
Istennek is vannak kivételezettjei. Talán meglepően hangzik ez az állítás, hiszen az ő igazságosságát úgy képzelhetjük, hogy minden emberhez pontosan ugyanúgy viszonyul. Mégis a Bibliát olvasva megfigyelhető, hogy vannak, akiknek különös figyelmet szentel. Ebből az igénkből is egy ilyen felsorolás emelkedik ki: „árvák, özvegyek, elhagyottak, foglyok”. Isten számára ők különösen fontosak. Éppen azok, akikkel mások kevésbé törődnek. Atyja akar lenni minden embernek, de főleg azoknak, akiknek el kellett szakadniuk családtagjaiktól.
Vigasztaló hallanunk ezt ezekben a hetekben, amikor valamennyire mindannyian árvává, elhagyottá és fogollyá váltunk. Hiszen családunk egyes tagjaival nem találkozhatunk személyesen, vagy ha mégis láthatjuk egymást, tartanunk kell minden érintéstől, öleléstől. És ott van bennünk a bizonytalanság, hogyan élhetjük meg karácsonykor a családi közösséget. Mi vagyunk Isten ígéretének a kivételezettjei: nem hagy magunkra, mégis boldog életre vezet minket. Hiszem, hogy számunkra is készíti már az otthont, szabadulást, közösséget. Ámen.
Isten velünk! Erős vár a mi Istenünk!