Erős vár a mi Istenünk! Az evangélikus bibliaolvasó Útmutató december 22-ei ószövetségi igéjét olvasom, Zsolt 102,28-ból: „[Istenem,] te ugyanaz maradsz, éveidnek soha sincs vége.”
Isten állandó. Ez magában elvont, elméleti állítás. De ha eszünkbe jut, mennyi minden pusztul el, mennyi mindenben kell csalódnunk, mennyi minden változik a kárára, mennyit kell szenvednünk a bizonytalanságtól, máris érezzük ennek a jelentőségét. Isten állandósága azt jelenti, hogy az ő hűsége, ígérete, bűnbocsánata, biztatása maradandóbb, mint az én bűnöm, az én reménytelenségem. Maradandóbb, mint az én félelmeim vagy problémáim.
Isten értünk marad ugyanaz, hogy akiknek annyi minden kihullik a kezünkből, számunkra mégis legyen biztos pont. A mi életünkben is ott van az állandóság, ha őbelé kapaszkodunk, akkor mi is megmaradunk.
Azzal, hogy Jézus Krisztusban Isten emberré lett, a mulandóságot is magára vette, ezt is vállalta értünk. Karácsony ezt az áldozatát is hirdeti. És aztán a húsvéti feltámadás nyilvánvalóvá tette, hogy az ő örökkévalósága győzelmet arat a pusztulás felett. Szükségünk van az állandóságra, a megmaradásra. Ezt magunktól nem tudjuk elérni, csak Istennél találhatjuk meg. Nála viszont elérhető a számunkra, mert ezt az ajándékot, az örök életet is nekünk szánja. Isten értünk örök. Ámen.
Isten velünk! Erős vár a mi Istenünk!