Erős vár a mi Istenünk! Az evangélikus bibliaolvasó Útmutató december 17-ei újszövetségi igéjét olvasom, Jel 3,20-ból: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.”
Jézus az ajtó előtt áll. Ez az ő közelségét jelenti. Azt hirdeti advent és karácsony, hogy ő eljön hozzánk. Azért jön, hogy személyesen velünk találkozzon az idei ünnepen, és aztán a hétköznapokban is velünk maradjon. Velem akar vacsorálni, ez a legbelső életközösségnek a kifejezője. Ennyire jelen akar lenni az életemben.
A karácsonyi történetnek jellegzetes része, hogy Józsefnek és Máriának Betlehemben a szálláson nem nyitottak ajtót. Jézus mégis, a kitaszítottság ellenére is megérkezett. Az ő eljövetele nem függ attól, hogy várják-e, hogy helyet készítettek-e neki. Ő zárt ajtóhoz is megérkezik. Karácsony örömhíre ebben a szóban foglalható össze: Immánuel, azaz velünk az Isten. Velünk van, annak ellenére is, hogy mi nem vagyunk vele, nem igényeljük, idegennek tartjuk. Mégis velünk az Isten, mert őt nem téveszti meg biztonságérzetünk és elbizakodottságunk. Tudja azt, amit mi nem, hogy arra van szükségünk, hogy a mi oldalunkra álljon, kitartson mellettünk. A mi Urunk nem fordít hátat még a neki hátat fordítóknak sem. Ámen.
Isten velünk! Erős vár a mi Istenünk!