Erős vár a mi Istenünk! Az evangélikus bibliaolvasó Útmutató április 8-ai ószövetségi igéjét olvasom 1Móz 3,9–10-ből: „De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert meztelen vagyok.”
A teremtéstörténet úgy ír Isten és ember kapcsolatáról, mint ami egészen bensőséges, magától értődően nyílt volt. Ezt változtatta meg a bűneset. A bűnnel megjelent a szégyenérzet és a félelem is. Azóta is árnyékban, takarásban élünk: takargatjuk magunkat és tetteinket.
De Isten nem akar minket ebben az állapotban hagyni. „Hol vagy?” – kérdezi. Évezredek óta folyamatosan. Ez a kérdés nem ismerethiányból fakad, a célja nem is a számonkérés, vagy valami játékos keresgélés. A gyermekéért aggódó szülő kérdése ez. Félt minket és nem akar beletörődni az elveszésünkbe. Bár hatalmával egy csapásra a színe elé állíthatna minket, mégis inkább szelíden szólongat.
Pedig lenne oka arra, hogy megsértődjön, hátat fordítson. Visszaéltünk ajándékaival, nem bíztunk benne. Ő mégis szóba áll velünk. Ez a kérdés tanúskodik arról, hogy mindannak ellenére, ami megtörtént, beszélőviszonyban vagyunk Istennel. Így szólongat minket, akik elrejtőzünk otthonunkba, belemerülünk munkánkba, aggodalmainkba, családunkba vagy pótcselekvéseinkbe: „Hol vagy?” Ámen.
Isten velünk! Erős vár a mi Istenünk!