Erős vár a mi Istenünk! Az evangélikus bibliaolvasó Útmutató április 6-ai újszövetségi igéjét olvasom 2Kor 1,3–4-ből: „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban…”
Vigasztalásra van szükségünk. Be kell vallanunk, hogy nem pusztán tanácsokra vagy az érdemeink elismerésére, hanem a félelem, a reménytelenség és a magány elűzésére szorulunk rá. Ezt pedig tárgyak vagy emberek nem, csak Isten tudja megadni. Ő az, aki nemcsak vigasztal, hanem megvigasztal, tehát nemcsak ápolja lelki sebeinket, de be is tudja gyógyítani azokat. Ezt kell felismernünk Istenben, hogy ezért tesz mindent. Az ő vigasztalása nem mindig jelenti azt, hogy leveszi a terhet a vállunkról, de értelmet ad a hordozásának és erőt is hozzá. Ha őrá figyelünk, azt mindig megláttatja, hogy nem vagyunk magunkra utalva, hanem az ő irgalmas kezében vagyunk.
Ahogy Luther Márton írja: „Az irgalmasság Atyja és minden vigasztalás Istene, ez a mi mennyei Atyánk névjegye. Az embernek így kell őt szívébe vésnie: aki egy haragvó Istent fest a falra, az nem tud semmit Krisztus országáról, és nem tartozik ebbe az országba. Mert az semmiképpen sem rímel, hogy én keresztény vagyok, és ugyanakkor nem tudom, mi van Isten névjegyére írva.” Ámen.
Isten velünk! Erős vár a mi Istenünk!