Erős vár a mi Istenünk! Az evangélikus bibliaolvasó Útmutató április 27-ei ószövetségi igéjét olvasom, Ézs 41,9-ből: „[Izráel,] szolgám vagy! Kiválasztottalak, nem vetlek el téged!”
A szolga szó az Ószövetségben elsősorban nem az alávetettséget, hanem a kapcsolatot fejezi ki. Aki a szolgája valakinek, az bennfentes, ismerete és megbízatása van. Kétségbeesésünkre, elveszettségünkre tehát az a megoldás, hogy visszaemlékezhetünk arra, Isten szolgái lehetünk. A próféta a népet emlékeztette arra, hogy azok az ígéretek, amiket Ábrahám és Jákób kapott, azok az övék is. És szól mindez nekünk is, hogy az Ószövetség népének ígéretei Jézusban a mieink is. Miénk is a kiválasztás, Isten minket sem vet el.
Ez az, amibe belekapaszkodhatunk kétségeink között, hogy hitben örökösei vagyunk a bibliai történetek szereplőinek. Igaz ránk is, hogy Isten döntött mellettünk és terve van velünk. Ordass Lajos püspök így szólítja meg egy imádságában Istent: „Ha Te választottál engem, akkor neked szükséged van rám. Kellek neked. Ez a tudat szabadítson ki engem a csüggedésből, mely a fölöslegesség érzetéből olyan könnyen fakad. Ha Te választottál engem, akkor azt is akarod, hogy veled maradjak. Óvj meg azért külön utaktól, vagy a tőled való elszakadástól. Ha Te választottál engem, akkor a választottak seregével együtt üdvösségre akarsz juttatni. Engedd ezt a célt el is érnem.” Ámen.
Isten velünk! Erős vár a mi Istenünk!