1. Mint a szép hűvös patakra A szarvas kívánkozik, Lelkem Istent úgy óhajtja, És hozzá fohászkodik. Tehozzád, én Istenem, Szomjúhozik én szívem. Színed elé, ó, nagy Isten, Vajon mikor jutok innen?
2. Éjjel-nappal hulló könnyem Énnekem a kenyerem, Amidőn azt kérdik tőlem: Hol van az én Istenem? Ezen mélyen bánkódom, És házadat óhajtom, Hol a hívek seregében Örvendek szép éneklésben.
(3. Mért csüggedsz hát, ó, én lelkem, Mért keseregsz oly nagyon? Bízzál, nem hagy el az Isten, Megvigasztal egy napon! Szent arca ha rád tekint, Bízzál, megsegít megint. Ó, kegyelmes, jó Istenem, Mért kesereg az én szívem?)
4. Sebessége árvizeknek És a zúgó, nagy habok Fejem felett megütköznek, S már-már összeroskadok. Uram, hozzád esdeklek, Mert gyógyulást szívemnek Bármilyen nyomorúságban Csak te adhatsz, én kőszálam!
42. zsoltár. Théodore de Bèze 1519-1605 (francia), Szenczi Molnár Albert 1574-1633, Loys Bourgeois 1510-1569. Forrás: Luther Kiadó; Evangélikus Kántorképző Intézet, Fót; Bencze Gábor; Pócs Miklós; Evangélikus Missziói Központ; https://enekek.lutheran.hu/enek76.htm