(Az írás a Christophoros 2021. böjti számában jelent meg. Azóta a népszámlálást 2021 tavaszáról 2022 októberére halasztották.)
2021 tavaszán népszámlálást tartottak volna hazánkban, ezt a legfrissebb hı́rek szerint 2022 őszére halasztják. A népszámláláson a tervek szerint a felekezeti hovatartozásunkra vonatkozó kérdésre is válaszolhatunk. Fontos, hogy komolyan vegyük ezt a kérdést. És ezt nemcsak úgy értem, hogy minél többen vallják magukat evangélikusnak. Ennek is van mozgósító, misszionáló ereje, ha netán az derül ki, hogy többen vagyunk, mint a kívülállók vagy mi magunk gondolnánk. Ezért bátorítunk mindenkit ennek a nem kötelező pontnak a megválaszolására, hitünk megvallására.
De érdemes ezen a témán a népszámláláson túl is elgondolkodnunk. Ez a kérdés ugyanis elköteleződésre hív.
Melyik felekezethez tartozónak vallja magát? Nehéz kérdés lehet ez azoknak, akik egy másik felekezet templomába járnak, mint amiben megkeresztelték. Talán zavarba hozza őket egy ilyen kérdés, hogy az önazonosságukat melyik felekezet határozza meg jobban. A lényeg ez: Milyen jó, hogy ott ülnek a templompadban! Fontos, hogy érezzék, senki sem idegen, aki eljön egy-egy istentiszteletre, itt mindenki otthonra találhat, akárhonnan is érkezik.
Az elköteleződésnek viszont különböző lépései vannak. Gyülekezetünkben minden évben jelentkezik néhány felnőtt keresztségre, konfirmációra vagy áttérési szertartásra. Ez mindig nagy öröm forrása. Nagyra becsülöm ezeket az embereket, akik hajlandók tenni valamit (nem is keveset!) hitbeli elköteleződésük érdekében. Többalkalmas beszélgetéssorozattal, a hit tartalmának közös áttekintésével készülünk ezekre az ünnepekre. Nyitott ez a lehetőség mások számára is! Sokan kárhoztatják azt, hogy vannak, akik felekezetet váltanak. Persze, szép, ha valaki magáénak tudja vallani ősei hitét. Mégis azt mondom, sokkal jobb, ha valaki ahelyett, hogy tisztes távolságot tartva, papíron tartozna egy felekezethez, inkább megkeresi azt a keresztény gyülekezetet, ahol jobban el tud köteleződni.
2020 márciusa óta sokakat érnek el a különböző, általunk készített videófelvételek. Ez is remek lehetőség. Mégis egyre többet gondolunk arra, hogy ha majd javul a járványhelyzet, milyen jó lenne, ha ezek az emberek személyesen is eljönnének az alkalmakra, hiszen a találkozás sokkal többet közvetít az elektronikus eszközöknél.
A gyülekezeti élet középpontja az istentisztelet. De fontos részét alkotják a kisebb csoportok (most éppen szünetelő) összejövetelei. Ez is az elköteleződés fontos lépését jelenti, ha valaki a hétközi alkalmakba is bekapcsolódik.
Az otthoni bibliaolvasás, imádság, az egyház tanításának behatóbb megismerése szintén hozzájárul ahhoz, hogy a kereszténységhez tartozásom élővé váljon.
Vannak, akik kötődnek a gyülekezetünkhöz, mégsem szerepelnek a nyilvántartásunkban, vagy elavult adatokkal. Ez megnehezíti a gyülekezet működését, a tagok felkeresését. Fontos, hogy tudjunk egymásról. A templomi adategyeztető lap kitöltése, a lelkészi hivatal megkeresése például költözés esetén szintén erősíti a közösség összetartozását.
A gyülekezet működését a tagok anyagi hozzájárulása teszi lehetővé, sem az épületek fenntartását, sem a munkatársak fizetését nem az állam finanszírozza. Egyházfenntartói járulék és perselypénz nélkül működésképtelenné válna az egyházközség. Ezért is fontos, hogy az elköteleződés anyagi áldozatvállalást is jelentsen.
Többen vállalnak kisebb-nagyon önkéntes szolgálatot. Idősek felkeresését, levelek kihordását, istentiszteleti felolvasást és még számtalan tevékenységet. Ezek által sokkal jobban a sajátjukká válik a gyülekezet ügye.
Egyházi törvényeinkben érdekes meghatározásokat olvashatunk arról, hogy kik az evangélikusok: „Isten egész népe – ki-ki elhívatása szerint – hallgatja és hirdeti az evangéliumot Isten törvényével együtt, tanul és nevelődik, tanít és nevel. A Magyarországi Evangélikus Egyház tagja az, aki keresztségben részesült, az evangélikus egyháznak a Szentíráson alapuló hitvallásos tanítását elfogadja, vallja és képességei szerint megtartja, gyülekezeti életében és fenntartásában lelki, szellemi és anyagi erejéhez képest részt vesz.” Érdemes feltenni a személyes kérdést: Hol tartok én mindebben? Milyen kiaknázatlan lehetőségei vannak számomra annak, hogy evangélikus vagyok? Mi mindent tartogathat még számomra az egyház és a gyülekezet?
Az egyházi hovatartozás témája sok kérdést vet fel: Hogyan jelenik meg az életemben az istenhitem? Mit jelent számomra elődeim felekezeti kötődése? Milyen közösségbe vezetem be a gyerekeimet, ami megtarthatja őket? Mennyire érzem magaménak a gyülekezetem ügyét? Meggyőződésem, hogy fontos ezekről gondolkodni, és mindannyiunknak érdemes olyan lépéseket tennünk, amik növelik a gyülekezeti elköteleződésünket. Hiszem, hogy minél jobban elköteleződöm egy közösség mellett, annál többet tudok meríteni belőle, annál inkább tud megtartó erőt közvetíteni számomra.
A végső kérdés nem az, ami a népszámlálási íven szerepel, hanem az, hogy Istenhez tartozom-e. Hogy ő magához tartozónak vall-e engem. Ettől viszont nem független az, hogy mennyire kötődöm a keresztény gyülekezet életéhez.
dr. Tóth Károly
