Istentisztelet passióolvasással

A nagypéntek esti istentisztelet rendje

Az énekek itt meghallgathatóak: https://kantorkepzo.lutheran.hu/21segedanyag/330nagypentek/10enekek

 

I. BEVEZETŐ RÉSZ

 

KEZDŐÉNEK EÉ 203,1–2 https://enekek.lutheran.hu/enek203.htm (dallam: Jézusom, ki bűnös lelkem)

Jézus, e világ bűnéért Ki meghalni eljöttél, S tévelygő nyájad üdvéért Önként áldozat lettél; Ki kész voltál ontani vért Ádám romlott fiaiért: Kérlek, halálod ára Rajtam ne vesszen kárba!

Vigasztaljon gyötrődésed, Midőn bűntudat gyötör, Támogasson csüggedésed, Kétség, baj reám ha tör. Verejtéked hűvösítsen, Segítőm, ha senki nincsen: Kérlek, halálod ára Rajtam ne vesszen kárba!

 

ISTEN NEVÉNEK SEGÍTSÉGÜL HÍVÁSA (INVOKÁCIÓ)

Lelkész: Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében.

Gyülekezet: Ámen.

 

IMÁDSÁG, BEVEZETÉS

Lelkész: Imádkozzunk! Dicsérünk téged, Úr Jézus Krisztus, hogy mindhalálig teljesítetted Atyád akaratát, és mindent elvégeztél a mi üdvösségünkre. Szüntelenül emlékeztess minket keresztedre és töviskoronádra, hogy mindörökké áldjunk téged hűségedért és szeretetedért! Ámen.

A lelkész néhány szóval bevezeti a szenvedéstörténet olvasását, például:

Testvéreim az Úrban! Az egész kereszténységgel valljuk, hogy Jézus Krisztus értünk szenvedett és halt meg. Hogy mit jelentett ez a valóságban, és hogy mit kellett neki szenvednie, azt akkor értjük meg, ha elolvassuk, mit írnak róla azok, akik azt Jézus szenvedésének szem- és fültanúitól hallották. Hallgassuk meg tehát Jézus szenvedéstörténetét, hogy megteljék szívünk bűnbánattal és mélységes hálával Jézus végtelen szeretetéért!

Ének EÉ 204,1 https://enekek.lutheran.hu/enek204.htm

Jézus, szenvedésedről Mostan elmélkednem, Erőt, áldást mennyekből Lelked adjon nékem! Jelenj meg most szívemnek Ama nagy kínodban, Mellyel voltál lelkemnek Orvosa holtodban!

 

II. JÉZUS SZENVEDÉSTÖRTÉNETE

Igeolvasás – Jézus bevonulása Jeruzsálembe, a főpapi tanács határozata, Júdás árulása

Amikor Jézus Jeruzsálemhez közeledett, és az Olajfák hegyéhez ért, a tanítványok az ő parancsára hoztak egy szamarat, és ráterítették felsőruháikat, Jézus pedig ráült. A sokaság nagy része felsőruháit az útra terítette, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták, és ezt kiáltották: „Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban!” Amikor Jézus bement Jeruzsálembe, megmozdult az egész város, és kérdezték: „Ki ez?” A sokaság pedig ezt mondta: „Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből.”

Akkor összegyűltek a főpapok, az írástudók és a nép vénei, és megegyeztek abban, hogy Jézust elfogják csellel, és megölik. De ezt mondták: „Ne az ünnepen, hogy ne támadjon zavargás a nép körében.”

Akkor egy a tizenkettő közül, akit Iskáriótes Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz, és ezt mondta: „Mit adnátok nekem, ha elárulnám őt nektek?” Azok pedig megállapítottak neki harminc ezüstöt. Júdás ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja Jézust.

Mt 26,1–16; Mk 14,1–11; Lk 22,1–6; Jn 11,46–12,6

Ének EÉ 83,2 https://enekek.lutheran.hu/enek083.htm (dallam: Mennynek, földnek teremtője)

Ó, egyetlenegy segítőm, Uram, Jézus, irgalmazz, Légy velem, én üdvözítőm, A gonosztól oltalmazz, Hiszen te értem jöttél, Érettem is véreztél!

Igeolvasás – Az utolsó vacsora, Péter fogadkozása

A kovásztalan kenyerek első napján, amikor este lett, asztalhoz telepedett Jézus a tizenkét tanítvánnyal, és miközben ettek, így szólt: „Bizony, mondom nektek, hogy közületek egy valaki elárul engem.” A tanítványok elszomorodtak, és elkezdték kérdezgetni: „Én vagyok az, Uram?” Ő így válaszolt: „Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. Mert az Emberfia elmegy, ahogyan meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb volna annak az embernek, ha meg sem született volna!” Megszólalt Júdás, és megkérdezte: „Én vagyok az, Mester?” Ő így válaszolt: „Te mondtad.” Júdás pedig azonnal kiment, és éjszaka volt. Miközben ettek, vette Jézus a kenyeret, áldást mondott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem.” És vette a poharat, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.”

Vacsora után dicséretet énekelve kimentek az Olajfák hegyére, és Jézus így szólt hozzájuk: „Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán, mert meg van írva: »Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai.«” Megszólalt Péter, és ezt mondta: „Ha mindenki megbotránkozik benned, én soha meg nem botránkozom.” Így szólt hozzá Jézus: „Bizony, mondom neked, ezen az éjszakán, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.” Ezt mondta neki Péter: „Ha meg kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg téged.” Hasonlóan beszélt a többi tanítvány is.

Mt 26,17–35; Mk 14,12–31; Lk 22,7–39; Jn 13,1–20

Ének EÉ 461,23 https://enekek.lutheran.hu/enek461.htm

Ó, Jézus, tövises az út. Nézd, elveszünk a cél előtt! De új elszánást, új erőt Ád a te töviskoszorúd!

Ó, Jézus, oly sötét az éj. Mindhalálig hűségesen, Nem lankadva egy percre sem, Őrt állni, kérünk, te segélj! 461,2–3

Igeolvasás – Jézus tusakodása a Gecsemáné-kertben

Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívnak, és így szólt a tanítványokhoz: „Üljetek le itt, amíg elmegyek amoda, és imádkozom.” Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, és elkezdett szomorkodni és gyötrődni, és ezt mondta nekik: „Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok velem!”

Továbbment egy kissé, arcra borult, és így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár, mindazonáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem ahogyan te akarod!” Ezután odament a tanítványokhoz, és alva találta őket. Így szólt Péterhez: „Ennyire nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem? Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek, mert a lélek kész, de a test erőtelen.”

Másodszor is elment, és így imádkozott: „Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod!” És amikor visszament, ismét alva találta őket.

Mt 26,34–44; Mk 14,32–40; Lk 22,40–46; Jn 13,21–38

Ének EÉ 441,1 https://enekek.lutheran.hu/enek441.htm (dallam: Teljes minden éltemben)

Lelkem, vigyázz, készülj fel, Istent buzgón kérve; Váratlan ne érjen el A kísértés éje! Ki nem kész, hogy nehéz Próbáját megállja, Bűnnek lesz szolgája.

Igeolvasás – Jézus elfogatása

Harmadszor is elment, és imádkozott. Amikor visszatért tanítványaihoz, ezt mondta nekik: „Íme, elközelgett az óra, és az Emberfiát a bűnösök kezére adják. Keljetek fel, menjünk: íme, elközelgett, aki elárul engem.”

Még beszélt, amikor megérkezett Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele együtt nagy sokaság kardokkal és botokkal. Az áruló pedig ezt a jelt adta nekik: „Akit megcsókolok, ő az, őt fogjátok el!” És azonnal odament Jézushoz, és ezt mondta: „Üdvöz légy, Mester!” És megcsókolta őt. Jézus így szólt: „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?” Akkor odamentek, és elfogták. Péter pedig kirántotta kardját, lesújtott a főpap szolgájára, és levágta fülét. Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Tedd vissza kardodat a helyére, mert aki kardot fog, az kard által vész el.” Akkor a tanítványok mind elhagyták őt, és elfutottak.

Mt 26,45–56; Mk 14,41–-50; Lk 22,47–53; Jn 18,1–18

Ének EÉ 422,1 https://enekek.lutheran.hu/enek422.htm

Eltévedtem, mint juh, Eltévedtem, mint juh A bűnösök útjára. Ó, segíts, Jézusom, Őriző pásztorom, Hogy ne jussak romlásra! Te adtál drága vért Elveszett juhokért. Viselj gondot a nyájra!

Igeolvasás – Jézus a főpap előtt

Jézust elvitték Kajafáshoz, a főpaphoz, ahol összegyűltek az írástudók és a vének. Péter követte őt távolról, egészen a főpap udvaráig, és bement, ott ült a szolgákkal, hogy lássa, mi fog történni. A főpapok és az egész tanács megpróbáltak Jézus ellen hamis tanúvallomást keresni, hogy halálra ítélhessék őt, de nem találtak egyetlen tanút sem. Akkor a főpap így szólt hozzá: „Megesketlek az élő Istenre, hogy mondd meg nekünk, ha te vagy a Krisztus, az Isten Fia!” Így szólt hozzá Jézus: „Te mondtad. Viszont mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát ülni Isten hatalmának jobbján, és eljönni az ég felhőin.” Ekkor a főpap megszaggatta ruháját, és így szólt: „Istent káromolta. Mi szükségünk van több tanúra? Íme, most hallottátok az istenkáromlást. Mi a ti véleményetek?” Ők így feleltek: „Méltó a halálra!”

Mt 26,57–66; Mk 14,53–64; Lk 22,54–55.63–71; Jn 18,12–27

Ének EÉ 198,1.3 https://enekek.lutheran.hu/enek198.htm

Ó, drága Jézus, vajon mit vétettél, Ilyen keményen hogy megítéltettél? Mi bűnt találtak benned, és mi vétket, Kik elítéltek?

Én, én okoztam minden szenvedésed. Bűneim vittek keresztfára téged. Mindazt, mit, Jézus, eltűrtél helyettem, Én érdemeltem.

Igeolvasás – Péter megtagadja Jézust

Péter pedig kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálóleány, és így szólt: „Te is a galileai Jézussal voltál.” Ő azonban tagadta mindenki előtt, és ezt mondta: „Nem tudom, mit beszélsz.” Kiment a kapuba, de meglátta őt egy másik szolgálóleány, és ezt mondta az ott levőknek: „Ez is a názáreti Jézussal volt.” Péter ismét tagadta, és megesküdött: „Nem ismerem azt az embert.” Kis idő múlva odamentek az ott álldogálók, és ezt mondták Péternek: „Bizony, közülük való vagy te is, mert a beszéded is elárul téged.” Akkor elkezdett átkozódni, esküdözni: „Nem ismerem azt az embert”. És azonnal megszólalt a kakas. Megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. És ő kiment, és keservesen sírt.

Mt 26,67–75; Mk 14,65–72; Lk 22,56–62; Jn 18,25–27

Ének EÉ 385,1.4 https://enekek.lutheran.hu/enek385.htm

Szelíd szemed, Úr Jézus, Jól látja minden vétkemet; Személyemet ne vesse meg, Szelíd szemed, Úr Jézus!

Szelíd szemed, Úr Jézus, Elítél bár, lásd, én megint Csak várom, hogy majd rám tekint, Szelíd szemed, Úr Jézus! 385,1.4

Igeolvasás – Jézus Pilátus előtt

Akkor megkötözték Jézust, elvitték, és átadták Poncius Pilátusnak, a helytartónak. Ezt kérdezte tőle a helytartó: „Te vagy a zsidók királya?” Jézus így felelt: „Te mondtad.” Miközben a főpapok és a vének vádolták, nem felelt semmit sem, úgyhogy a helytartó nagyon csodálkozott.

A helytartó ünnepenként egy foglyot szokott szabadon bocsátani a sokaságnak, azt, akit ők kívántak. Volt akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak. Amikor tehát összegyűltek, ezt mondta nekik Pilátus: „Mit akartok, melyiket bocsássam szabadon nektek: Barabbást vagy Jézust?” Azok pedig így kiáltottak: „Barabbást!” Pilátus megkérdezte tőlük: „Mit tegyek akkor Jézussal?” Így szóltak mind: „Feszítsd meg!” A helytartó megkérdezte: „De mi rosszat tett?” Azok még jobban kiáltoztak: „Feszítsd meg!” Pilátus akkor vizet hozatott, megmosta a kezét a sokaság szeme láttára, és így szólt: „Ártatlan vagyok ebben a vérontásban! Ám ti lássátok!” És az egész nép így felelt: „Vére rajtunk és gyermekeinken!”

Mt 27,1–26; Mk 15,1–15; Lk 23,1–25; Jn 18,28–40

Ének EÉ 402,1 https://enekek.lutheran.hu/enek402.htm

Mélységes mélyből kiáltunk Hozzád, irgalmas Isten, Ó, hallgass meg, kérünk, ne hagyj Elveszni bűneinkben! Ha te mindazt számba veszed, Amit vétettünk ellened, Ki állhat meg előtted?

Igeolvasás – Jézus megcsúfolása

Akkor a helytartó katonái elvitték Jézust a laktanyába, és odagyűjtötték köréje az egész csapatot. Levetkőztették, bíborköpenyt adtak rá, tövisből koszorút fontak, a fejére tették, és nádszálat adtak a kezébe. Térdre borultak előtte, gúnyolták, és ezt mondták: „Üdvöz légy, zsidók királya!” Azután ráköptek, fogták a nádszálat, és a fejéhez verték.

Mt 27,27–31; Mk 15,16–20; Lk 23,26–32; Jn 19,1–15

Ének EÉ 200,1 https://enekek.lutheran.hu/enek200.htm

Ó, Krisztusfő, sok sebbel Meggyötrött, vérező, Te szúró tövisekkel Megkoronázott Fő, Fény, dicsőség volt részed, Most gúnyt űznek veled. Megcsúfolt és lenézett Szent Fő, köszöntelek.

Igeolvasás – Jézus megfeszítése

Elvitték Jézust az úgynevezett Koponyahelyre (amelyet héberül Golgotának neveznek), hogy megfeszítsék. Megfeszítették őt, és vele együtt két gonosztevőt, az egyiket jobbról, a másikat balról. Jézus pedig így imádkozott: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek!” Elosztották ruháit, és sorsot vetettek rá. Az ítélet okát is felírták: „A názáreti Jézus, a zsidók királya.” Akik arra jártak, csúfolták őt. Hasonlóképpen a főpapok és az írástudók is ezt mondták: „Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni.”

A megfeszített gonosztevők egyike is szidalmazta őt: „Ugye te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is!” Megszólalt a másik, és ezt mondta: „Nem féled az Istent? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy! És mi jogosan szenvedünk, de ő semmi rosszat nem tett.” Ezt is mondta: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor bemész országodba!” Jézus így válaszolt neki: „Bizony mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban.”

Mt 27,32–44; Mk 15,21–32; Lk 23,33–43; Jn 19,16–24

Ének EÉ 365,1.3 https://enekek.lutheran.hu/enek365.htm

Paradicsomnak te szép élő fája, Ó, drága Jézus, Istennek Báránya, Te vagy lelkünknek igaz Megváltója, Szabadítója.

Jézusunk, kérünk, szenteld meg lelkünket, Hogy megbocsássuk mi is a bűnöket Mindeneknek, kik ellenünk vétettek, És elestenek!

Igeolvasás – Jézus halála

A keresztfa mellett ott állt Jézus anyja és az a tanítvány, akit Jézus szeretett. Amikor Jézus meglátta őt, így szólt anyjához: „Asszony, íme, a te fiad!” A tanítványnak pedig ezt mondta: „Íme, a te anyád!” És ettől az órától magához fogadta anyját az a tanítvány. Hat órától kezdve sötétség lett az egész földön kilenc óráig. Kilenc óra tájban felkiáltott Jézus: „Éli, Éli, lámmá sabaktáni!” Ez azt jelenti: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Jézus pedig tudván, hogy minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: „Szomjúhozom!” Ekkor a körülötte állók közül egy valaki odafutott, szivacsot töltött meg ecettel, nádszálra tűzte, és inni adott neki. Amikor Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: „Elvégeztetett.” És hangos szóval felkiáltott: „Atyám, kezedbe teszem lelkemet!” És lehajtotta fejét, és kilehelte lelkét.

Mt 27,45–56; Mk 15,33–41; Lk 23,44–49; Jn 19,25–30

Ének EÉ 188,3 https://enekek.lutheran.hu/enek188.htm

Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán, Nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket. Adj békességet, Ó, Jézus, ó, Jézus!

Igeolvasás – Jézus sírba tétele, a sír lepecsételése

Amikor este lett, eljött egy Arimátiából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak. Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki. József pedig a testet tiszta gyolcsba göngyölte, és elhelyezte új sírboltjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír bejáratához nagy követ hengerített, és eltávozott. Másnap összegyűltek a főpapok és a farizeusok, elmentek Pilátushoz, és ezt mondták: „Uram, mi emlékszünk arra, hogy az a csaló még életében ezt mondta: Három nap múlva feltámadok! Ezért parancsold meg: őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy tanítványai ellopják, és azt mondják a népnek: Feltámadt a halálból! Ez a csalás ugyanis még rosszabb lenne az elsőnél.” Pilátus így válaszolt: „Van őrségetek: menjetek, és őriztessétek, ahogyan tudjátok!” Azok pedig elmentek, lepecsételték a követ, és őrséget állítottak a sír mellé.

Mt 27,57–66; Mk 15,42–47; Lk 23,50–56; Jn 19,31–42

Ének EÉ 200,3 https://enekek.lutheran.hu/enek200.htm

Nagy irgalmadat áldom, Te legdrágább barát, Hogy értem keresztfádon Te haltál kínhalált. Adj erőt érted élnem Itt hálás hűséggel, S ha elérkezik végem, Tebenned érjen el!

 

III. BEFEJEZŐ RÉSZ IGEHIRDETÉS, IMÁDSÁG

 

Igehirdetés

Lelkész: Az igehirdetés alapigéjét Lk 23,32–33.39–43-ből olvasom:

Két gonosztevőt is vittek, hogy vele együtt végezzék ki őket. Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették őt és a gonosztevőket: az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.

A megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta őt: Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is! De a másik megrótta, ezt mondva neki: Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el. Majd így szólt: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te királyságodba! Jézus így felelt neki: Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.

 

Keresztény Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Három kereszt állt a Golgotán. A középső keresztfa látszólag nem tűnt ki közülük. Gyalázat és kínhalál fája, mint a másik kettő. De a halál rajta mégis egyedülálló halál. Mi történt ezen a középső fán? Isten Fia halt meg ott.

Pedig a látszat nem különbözteti meg a másik kettőtől. Az emberi szem vereséget lát ott, ahol Isten a döntő győzelmet vívja ki; az emberi szem gyalázatot lát ott, ahol Isten dicsősége válik teljessé. Ugyanis a látszattal szemben ez a valóság: Egyedülálló győzelmet aratott a kereszten az Istenfia, a Megváltó, az Úr Krisztus! Csak fájdalmas látszat, hogy a szögekkel legyőzték.

A középső kereszt tehát a győzelem keresztfája.

A másik két kereszten ott a világ. Azok, akik szerint hiábavalóság, és azok, akik szerint élet a kereszt.

Az egyik szélső kereszten, az első gonosztevő csak testi szabadulást, evilági megváltást vár. Ott van ebben a világ minden rövid lejáratú reménysége. Nem kapja meg, és ezért gúnyt és szidalmat szór. De nemcsak ő. Koncentrált támadás folyik Jézus ellen. Hangzavar veszi Őt körül a kereszten, a mindenhonnan érkező igény, vád, csalódottság, kíváncsiság, provokáló szándék: mutassa meg, hogy ő a messiás azzal, hogy leszáll a keresztről. Csak az azonnali, látható, könnyű, felületes eredményt értékelik. És ahol ezt nem látják, oda részükről csak a megvetés, gúny vagy közöny jut. A második kereszt a szidalom fája.

A másik szélső kereszten a másik gonosztevő teljes bűnbánattal, alázattal, és teljes hittel tekint Krisztusra. A haláltusáját vívó Úrnak a halál előtti pillanatokban is gondja van rá. Jézus valóban – amint ígérte – nem veti el a Hozzá fordulót. A „ma Velem leszel a paradicsomban” mondat világos tanítást nyújt arról, hogy nem a mi teljesítményünk és bölcsességünk hozza el a bocsánatot és az életet, csak Isten ingyen kegyelme. „Ma velem leszel” – nem egy ködös, távoli jövőről szól Jézus, hanem hogy mostantól fogva számíthatsz rám. A Jézussal való közösség a jelen időt az üdvösség pillanatává teszi. Nekünk is szól az üzenet: Van helyünk Jézus országában! Ez nagypéntek egyik nagy csodája, amire a harmadik kereszt mutat: egy bűnös a halál fáján bűnbocsánatot és örök életet talált. És ezt a csodát akarja Jézus mindenkire kiterjeszteni. Ezért imádkozik azokért, akik a halálát akarják. A „Feszítsd meg”-et ordító népért, a nép ítéletet kimondó vezetőiért, az ítéletet végrehajtó katonákért. De nemcsak értük. Jézus értünk imádkozik és értünk hal meg. Azokért, akik nem tudják, mit cselekszenek.

Egy történet szerint a mennyország angyalai várják vissza a földön járt Jézus Krisztust, és izgatottan készülnek rá, hogy ajándékot hoz nekik. Várják a dicsőséges bevonulást, de nagy megdöbbenésükre nem a dicsőséges Úr, hanem egy megtört, töviskoronás alak érkezik, de a vállán ott az ajándék az angyaloknak: a tőle jobbra megfeszített gonosztevő. Aki hittel néz a keresztfára, az angyalok ajándéka lehet. A harmadik kereszt a hit fája.

A középső kereszt ma újra ott áll a világ előtt és mielőttünk. Csodálatos és megmentő faként, élet és üdvösség fájaként minden összetört, méltatlan bűnös számára. Azok számára, akik semmit sem vihetnek Jézus elé, csak a bűneiket, mint a második gonosztevő.

Jézus halála egyedülálló, szabadító, váltságszerző halál. A világnak gúny és szidalom tárgya, de a bűnbánó, hívő bűnösnek élet és üdvösség. Hányan vannak, akik az első gonosztevőhöz hasonlóan értetlenséggel állnak a nagypénteki keresztfa előtt. Csak evilági szabadulást várnak. A halálon át életre vezető kereszt számukra talán csak idejétmúlt történeti emlék. Pedig az a bűnbocsánat és élet egyedüli forrása.

Körülöttünk és szerte a világban ismétlődik a nagypénteki csoda: bűnösök a keresztfánál bűnbocsánatot és örök életet találnak. Ámen.

 

Lelkész: Imádkozzunk!

Jézus Krisztus, Isten Fia! Szegény lettél értünk, és mindenben megkísértettél hozzánk hasonlóan. Megízlelted a kínhalált és az Istentől való elhagyatottság mélységes nyomorúságát. Engedelmes voltál mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Isten Báránya, aki hordozod a világ bűnét, irgalmazz nekünk! Mi, bűnös emberek, kérünk téged, szent és igaz Úr Jézus, szabadíts meg szenvedésed erejével minden bűntől: gyűlölettől és irigységtől, önzéstől és keményszívűségtől, gőgtől és szeretetlen ítélkezéstől! Add, hogy igaz tanítványaidként szelíden és alázatosan kövessünk téged! A bűn elleni harcban, a kísértés órájában és a végső ínségben segíts meg minket, Úr Jézus Krisztus! Gyűjtsd össze Isten gyermekeit a kereszt alatt! Keresd meg az elveszettet, menj elébe a keresőnek! Segíts, hogy megbocsássunk egymásnak, és egyek legyünk a szeretetben! Úr Jézus Krisztus, add nekünk a te békességedet! Ámen.

 

MIATYÁNK

A gyülekezet a lelkész vezetésével együtt mondja.

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

 

ÁLDÁS

Az Úr áldjon meg és őrizzen meg téged! Az Úr világosítsa meg az ő arcát terajtad, és könyörüljön rajtad! Az Úr fordítsa az ő arcát tefeléd, és adjon neked békességet! Ámen.

BEFEJEZŐ ÉNEK EÉ 194,6 https://enekek.lutheran.hu/enek194.htm

Jézus, ki értünk szenvedtél, Hogy éljünk, halálra mentél: Néked, néked Szívből hálát adunk, Holtig, holtig híveid maradunk!