Az igehirdetés alapigéje: „Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. Sok kegyes zsidó férfi élt akkor Jeruzsálemben, akik a föld minden nemzete közül jöttek. Amikor ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén? Pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól. Megdöbbentek mindnyájan, és tanácstalanul kérdezgették egymástól: Mi akar ez lenni? Mások azonban gúnyolódva mondták: Édes bortól részegedtek meg.” (ApCsel 2,1–13)
Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Kedves Konfirmandusok!
Teljesült. Ez a kulcsszava ennek a mai ünnepünknek. De mi teljesült? Eltelt az idő, kilenc hónap, egy tanév, a konfirmandusév.
Kedves Konfirmandusok! Biztosan vártátok ezt a most záruló évet és ezt a mai napot. Nem tudom, teljesült-e a személyes várakozásotok, kíváncsiságotok, többet, kevesebbet, vagy valami egészen mást kaptatok. Az is lehet, hogy amikor konfirmandusok lettetek, csak családi elvárást akartatok teljesíteni.
Ez a felolvasott bibliai ige, a pünkösdi történet is teljesülésről szól. De nem egyszerűen az ötvenedik nap eljöttéről, hanem Jézus ígéretének teljesüléséről. Ő ugyanis megígérte a tanítványainak, hogy nem maradnak magukra, hanem elküldi hozzájuk a vigasztaló Szentlelket, akiben maga Isten jön el hozzájuk. Ezt várták Jézus tanítványai, és nem kellett csalódniuk. Kedves Konfirmandusok! Hiszem, hogy veletek is valami ilyesmi történt és történik. Istennek van egy jó terve számotokra, ami a vele való közösségről és a boldogságról szól. Hiszem, hogy nem egyszerűen emberi várakozások teljesültek veletek, konfirmandusokkal kapcsolatban, nem csupán valami tantervben haladtatok, hanem Isten teljesített sok mindent a rólatok szőtt jó tervéből. Számotokra is van ígérete Istennek, és ezt nem akarja beteljesületlenül hagyni. Közösségben akar lenni, beszélgetni akar veletek, és ezen keresztül formál benneteket, erőt, célt és boldogságot ad nektek. Ez a terve.
Teljesült. Ez a szó azt is jelenti, hogy ami eddig töredékes volt, az kiegészül. A mai igénk így foglalja össze az egykori pünkösd eseményének a lényegét: „Mindnyájan megteltek Szentlélekkel”. Azaz előtte olyanok voltak, mint egy üres edény. Azzal lettek teljessé, hogy leszállt a Szentlélek, és beléjük, a szívükbe, gondolkodásukba, tetteikbe költözött. A Szentlélek nem egyszerűen valami ajándék vagy küldött, hanem maga Isten van jelen benne. Az egykori tanítványok nem érték be kevesebbel, mert érezték, hogy Isten jelenléte nélkül töredékes az életük. A most záruló év, a találkozások, beszélgetések, tanulás, éneklés, a játékok, a szeptemberi országos konfirmandustalálkozó, a márciusi révfülöpi hétvége, a színdarab, az istentiszteletek, mind-mind Istent akarták elhozni nektek. Nem csupán hangulatot, hanem őt magát. És hiszem, hogy ott is volt ezekben. Istennek úgy tetszett, hogy az ő jelenlétét hozzáköti olyan emberi cselekvésekhez, mint az ige hirdetése, a keresztség és az úrvacsora kiszolgáltatása. Ez a mai ünnep is, a konfirmációtok őt magát hordozza, Istent ajándékozza nektek. Úgy, ahogyan az általatok előadott Fogadó a Kősziklához színdarab szereplői rájöttek arra, hogy az irgalmas samaritánus maga Jézus volt, az ő jelenléte miatt változott meg minden.
Teljesült. Ezt a szót olyankor a legkönnyebb kimondani, ha valami látványos változás történik. A pünkösdi történet egy izgalmas beszámoló, de könnyű félreérteni. Úgy érthettük, hogy egy szobában szélroham tombolt és hogy lángnyelvek jelentek meg az emberek feje fölött. Pedig ezek valójában csak hasonlatok. Hangot hallottak Istentől, amit a szélhez tudtak hasonlítani. Átéltek valami mozgalmasat, lelkesítőt, amit a tűzhöz tudtak hasonlítani. Itt tehát a Biblia olyan különleges eseményről beszél, amihez kevesek az emberi szavak, csak körülírni, hasonlítani lehet. Mert a lényege páratlan történés, ami nem illeszkedik bele a többi élmény sorába. Valami belső változás, aminek legfeljebb a következményei látszanak, de a lényeg el van rejtve.
Azt írtátok, különleges élményt jelentett számotokra Révfülöpön a számháború a templomromnál és a csendséta az éjszakai erdőben. Talán azért, mert ezekben valami több történt a külső eseményeknél.
Van egy karikatúra arról, hogy mi is a konfirmáció. Megmutatom. Szép ebben a képben az, hogy növekedésről szól. De furcsa benne a méredzkedés a kitűzött szinthez. Egyszerű lenne, ha ilyen könnyen lehetne mérni és megmutatni a konfirmáció lényegét. De nem ez a helyzet. Kedves Konfirmandusok! Hiszem, hogy itt a gyülekezetben olyasmit élhettetek át, és élhettek át ezután is, ami nem a látványról és főleg nem a látszatról szól. Ami nem egy az élmények között, hanem legfeljebb hasonlítani lehet bármi máshoz. Ami valahol belül történik, és csak a hatása kézzelfogható. Mint amikor egy gyerek azt a feladatot kapja, hogy rajzolja le a szelet. Képtelenség. De lerajzolhat egy fát, aminek máshogy állnak, elmozdultak az ágai. Az Istennel való találkozás személyes hitet és más, szintén megérintett emberekkel való közösséget ad. Ezek önmagukban láthatatlanok, de a következmények már érzékelhetőek.
Teljesült. Ezt a szót úgy is érthetnénk, hogy vége van. Pünkösd lezárja az egyházi évben a nagy ünnepek sorát. Végigértünk egy drámai íven adventtől egészen idáig. Ahogyan ezt itt, a templom karzatán is mutatják a végigfutó szimbólumok. De van folytatás. Istennek mindig van további terve. Túl az ünnepeken, túl a megtanultakon, túl az általunk eltervezetteken. A mai konfirmációi ünnepről is azt gondolhatnátok, hogy lezárás. Pedig éppen hogy kezdet. Ajtót nyit a gyülekezeti életre, az ifibe, istentiszteletekhez, úrvacsoravételhez, Biblia-olvasáshoz, imádsághoz, Isten még mélyebb megismeréséhez, megtartó közösséghez. Isten nagyon sok mindent tartogat még nektek, ebben a gyülekezetben is.
Teljesült. Ez az üzenet nemcsak a most konfirmációban részesülő harminckét fiatalnak szól. Bár ők ülnek itt, az oltárhoz közel, de ez nemcsak az ő ünnepük. Minden pünkösd, minden istentisztelet a miénk is, mindannyiunké, minden emberé. Istennek velünk is van terve. Mindannyiunkat közelebb akar emelni magához. Nekünk is vannak hiányaink, amik kínzók maradnak az ő jelenléte nélkül, amit csak ő tud betölteni. És ő kész arra, hogy önmagával ajándékozzon meg minket. Őt velünk kapcsolatban sem a külsőségek és a teljesítmény érdekli, hanem a belső, rejtett változás. Ezt az idei pünkösdöt számunkra is egy új kezdetnek szánja. Erre a konfirmációra, megerősítésre mindannyian rászorulunk, és Isten meg tudja adni mindannyiunknak. Ámen.