Az igehirdetés alapigéje: „Akkor így imádkozott Anna: Örömöt szerzett szívemnek az Úr, felemelte arcomat az Úr. Tudok már mit felelni ellenségeimnek, mert szabadításodnak örvendezhetek. Nincs olyan szent, mint az Úr, rajtad kívül senki sincsen, nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk. Ne beszéljetek oly sokat büszkén, gőgösen, ne hagyja el szátokat kérkedés! Hiszen mindentudó Isten az Úr, és ő teszi mérlegre a tetteket. A hősök íja összetörik, de akik a földre rogytak, az erő övét kötik magukra. A jóllakottak elszegődnek a betevő falatért, de akik éheztek, folyton ünnepelnek. Hetet szül, aki meddő volt, és gyászol, akinek sok fia volt. Az Úr megöl és megelevenít, letaszít a sírba, és újra felhoz onnét. Az Úr tesz szegénnyé és gazdaggá, megaláz és felmagasztal. Fölemeli a porból a szűkölködőt, és kiemeli a szemétből a szegényt, az előkelők közé ülteti, és örökségül főhelyet ad neki. Mert az Úréi a föld oszlopai, rájuk helyezte a földkerekséget. Híveinek lépteit ő vigyázza, de a bűnösök a sötétben vesznek el. Senkit sem tesz hőssé a maga ereje. Összetörnek, akik az Úrral perbe szállnak, mennydörög ellenük az égben. Megítéli az Úr az egész földet, de királyát megerősíti, felkentjének hatalmat ad.” (1Sám 2,1–10)
Ünneplő Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Végre feltárult a titok. Beláthatunk a színfalak mögé. Fény derül az összefüggésekre, végre én is bennfentes lehetek.
Ezt élhették át Jézus tanítványai húsvétkor. Annyi mindent nem értettek, miért tesz és mond Jézus, de az ő kereszthalála és feltámadása felől nézve már összeállhatott a kép.
Végre feltárult a titok. Hiszem, hogy ez nemcsak az első húsvét, hanem 2026 húsvétjának eseménye is lehet a mi számunkra. Ahogyan kétezer évvel ezelőtt a kő elhengerítése megnyitotta Jézus sírját, úgy ma is páratlan távlatot kaphatunk.
Végre feltárult a titok. Ezt élhette át Anna is, ennek a mai ószövetségi igénknek a szereplője. Egy több száz évvel Krisztus születése előtt élt asszony, akinek az volt a legnagyobb terhe, hogy nem lehetett gyermeke, de végül megszületett Sámuel, a későbbi próféta és bíró. Ezért zengi ezt az öröméneket. Ez a felolvasott szakasz látszólag nem húsvéti ige. Mintha semmi köze sem lenne Jézus feltámadásának történetéhez. És valóban nem hallunk benne az elhengerített kőről, üres sírról, Máriáról, Salóméról, angyalokról és tanítványokról. Ez az ige nem az eseményeket mondja el. Hanem azt, hogy mit jelent Jézus feltámadása. Azt jelenti, hogy bepillanthatok a világ nagy színfalai mögé.
Hogy mit láthattak hajnalban az asszonyok az illatos kenettel, mit láthattak a tanítványok, és mit láthatott Anna? Így hallottuk: „az Úréi a föld oszlopai”. Azaz a nagy felismerés ezzel kezdődik, hogy Istené a hatalom.
Kedves Testvérek! Annyiféle erő vesz körül bennünket. Vagy legalábbis olyan tényezők, amik hatalmasnak akarnak látszani. És mi néha csak találgatjuk, mik is mozgatják a háttérből az eseményeket, mi alakítja a sorsunkat. Aggódva mérlegeljük, hogy melyik sodorhat bennünket veszélybe. És félünk. De hozzánk is odalép a húsvéti angyal, és így szól: „Ne féljetek!” Anna sem félt. Isten életet teremtő csodáján keresztül észrevette az ő erejét, és ez elűzte a félelmét. Kedves Testvérem! Nézz az üres sírra! Kié az erő? Nem a hatalmasságoké, nem a hadseregeké, nem a válságoké, hanem Istené. Ő áll a színfalak mögött. Sok minden eltakarja az ő fenségét, úgy tűnik, mintha más uralkodna. De eljön a nap, amikor az elrejtettségből napvilágra lép. Ilyen nap húsvét. Az első és a mai egyaránt. És ekkor kiderül, hogy ő mindig pontosan tudja, hogy egy vesztes helyzetből mit fog kihozni.
De ennél többről van szó. Húsvét nem csupán Isten hatalmát tárja fel, hogy mit tud megtenni, hanem azt is, hogy mire használja ezt a hatalmat: „Fölemeli a porból a szűkölködőt, és kiemeli a szemétből a szegényt, az előkelők közé ülteti, és örökségül főhelyet ad neki.”
Isten tehát beavatkozik az emberek életébe, és az erőtlenek, a megvetettek, gyengék oldalára áll. Nem pártatlan, pedig talán ezt várnánk tőle. Nem foglalják le a nagy összefüggések, hanem a kicsik sorsa fontos neki igazán. Ez a lehajlás történt meg Jézus emberré lételében, szenvedésében, halálában, sírba, pokolba való leszállásában. Fennköltebb irányba is fordulhatott volna, mégis a mélységbe figyel.
De mit jelent ez konkrétan? Hogyan hajol le hozzánk Isten hatalma? Nagyon kifejező ez a mondata mai igénknek: „Tudok már mit felelni ellenségeimnek”. Érezzük, micsoda ajándék ez. Hiszen talán mi is ellenségnek tartunk néhány embert. Annának is volt vetélytársa. Peninnának hívták, ő volt Anna férjének a másik felesége, aki állandóan gúnyolta Annát meddősége miatt, amire ő csak sírással tudott válaszolni. De Isten csodát tett, életet támasztott a halálból, ezért tud már mit felelni. A keresztre feszített Jézusnak voltak, ma is vannak gúnyolói. Jézus feltámadása számukra is válasz lehetne. Érdekes, hogy az evangéliumokban mégsem arról olvasunk, hogy a Feltámadott ezzel lett volna elfoglalva, hogy nekik visszavágjon. Az igazi ellenséget ugyanis nem emberek jelentik. Hanem a meddőség, a halál, a gyász, a bűn. És van már mit felelnünk ennek az ellenségünknek, a válasz az, hogy a feltámadt Jézus legyőzte.
Vannak helyzetek, amikor nincsenek szavaink. Vagy vannak, csak üresek. Isten cselekedett, ezért lehet mondanivalónk, ezért lehet tartalma a mondatainknak. Nem a kilátástalanságé, nem az élet értelmetlenségéé az utolsó szó, hanem Istené.
Évtizedekkel ezelőtt Stockholmban megjelent egy házfalon egy graffiti: „Jézus a válasz!” Néhány nap múlva valaki más odaírta mellé: „Miért, mi volt a kérdés?” Sokszor talán úgy tűnik, a levegőben lóg, fényévekre van az életünktől az örömhír Isten szeretetéről. Pedig tele van az életünk megválaszolatlan kérdésekkel: a lelkiismeretünk mardosásával, tragédiák érthetetlenségével, a halál nagy kérdőjelével. Húsvét csodája, hogy észrevehetjük, Jézusban a mi kérdéseinkre kapunk választ. Tudunk már mit felelni az ellenségünknek.
Hogyan hajol le hozzánk Isten hatalma? A második, amiben ezt a mai igénk konkretizálja, az a halállal szemben az élet. Így hallunk Isten megelevenítő erejéről, arról, hogy felhoz a sírból. Anna ezt nem úgy tapasztalta meg, hogy üres a sír, hanem hogy nem marad üres a méhe, nem marad üres a bölcső. A mi sorsunkban is százféle módon állja utunkat a pusztulás, a rombolás, a megsemmisülés. De Isten nemcsak egyszer, nemcsak Jézus feltámadásában szegült vele szembe, hanem újra és újra, a mi mindennapjainkban is győzelmet arat fölötte. Ami korábban meddő volt, az most él. Ami korábban sötét volt és néma, az most hangos az örömtől. Életet hoz Anna méhébe, a húsvéti sírba, életet hoz közénk. Húsvét valójában születés. Újjászületés: Bűnből kegyelemre, kilátástalanságból reménységre, gyászból örömre.
Hogyan hajol le hozzánk Isten hatalma? Végül, harmadikként a szabadításban konkretizálja ezt a mai igénk: „szabadításodnak örvendezhetek”. Anna nem csupán szomorú volt gyermektelensége miatt. Az ókorban ez megbélyegzéssel, kitaszítottsággal, kilátástalan jövővel járhatott. Isten ebből is megszabadította. Ő a társadalomban húzódó árkokat is be akarja temetni, fel akarja oldani az emberi előítéleteket. Minden kínunkra gyógyírt kínál.
Anna gyermeke, Sámuel nemcsak anyja számára volt vígasz, hanem a nép számára is új korszakot nyitott. Isten rajta keresztül szabadította meg Izráelt ellenségektől. És ő kente fel királlyá Dávidot, Jézus emberi ősét. Isten a cselekvésében mindig össze akarja kapcsolni az egyént és a nagy közösséget. Húsvét is ezért világraszóló, mégis egészen személyes ünnep.
Isten ugyanis úgy cselekszik kicsiben és nagyban egyaránt, hogy ami természetesnek látszana, azt egészen meg tudja fordítani. Nekünk is annyiféle megkötözöttségünk, megrögzöttségünk van, aminek a megváltoztathatatlanságába már beletörődtünk. Húsvét üzenete a szabadítás örömhíre.
Kedves Testvérek! Húsvétkor végre feltárult a titok! A kő el van hengerítve, így mi is beláthatunk a színfalak mögé. Észrevehetjük azt, hogy Istené a hatalom, nem más nagyságoké. Megtapasztalhatjuk, hogy ő az erejét arra használja fel, hogy lehajoljon a kicsikhez, a megalázottakhoz. Ezért tudunk már mit felelni az ellenségünknek. Isten nekünk is életet ajándékoz a halálból, és szabadulást megkötözöttségünkből.
Irigyelhetjük az anyává vált Anna túláradó örömét, de nekünk is van okunk az ujjongásra, a mi szívünknek is örömöt szerzett az Úr. Van mit ünnepelnünk! Ámen.