Az igehirdetés alapigéje: „Ekkor kiszolgáltatta őt nekik, hogy megfeszítsék. Átvették tehát Jézust, ő pedig maga vitte a keresztet, és kiért az úgynevezett Koponya-helyhez, amelyet héberül Golgotának neveznek. Ott megfeszítették őt, és vele másik kettőt, jobbról és balról, középen pedig Jézust. Pilátus feliratot is készíttetett, és rátétette a keresztre. Ez volt ráírva: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. A zsidók közül sokan olvasták ezt a feliratot, amely héberül, latinul és görögül volt írva, ugyanis közel volt a városhoz az a hely, ahol megfeszítették Jézust. A zsidók főpapjai akkor szóltak Pilátusnak: Ne azt írd: A zsidók királya, hanem ahogyan ő mondta: A zsidók királya vagyok. Pilátus így válaszolt: Amit megírtam, megírtam.
A katonák pedig, amikor megfeszítették Jézust, fogták felsőruháit, elosztották négy részre, mindegyik katonának egy részt. Fogták köntösét is, amely varratlan volt, felülről végig egybeszőve. Ezt mondták egymásnak: Ezt ne szakítsuk szét, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen! Így teljesedett be az Írás: „Elosztották ruháimat maguk között, és köntösömre sorsot vetettek.” Ezt tették a katonák.
Jézus keresztjénél ott állt anyja és anyjának nővére, Mária, Klópás felesége, valamint a magdalai Mária. Amikor Jézus meglátta, hogy ott áll anyja és az a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: Asszony, íme, a te fiad! Azután így szólt a tanítványhoz: Íme, a te anyád! És ettől az órától fogva otthonába fogadta őt az a tanítvány. Jézus ezek után tudva, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: Szomjazom. Volt ott egy ecettel tele edény. Egy szivacsot ecettel megtöltve izsópra tűztek, és odatartották a szájához. Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: Elvégeztetett! És fejét lehajtva, kilehelte lelkét.” (Jn 19,16–30)
Keresztény Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Jézus szenvedéstörténetének és halálának János evangéliuma szerinti leírása megmutatja a kereszt szélességét, mélységét és magasságát. Az evangéliumok hét különböző megszólalását jegyezték fel a megfeszítettnek. Ebből három szerepel János evangélistánál, ez megmutatja Jézus keresztjének három dimenzióját.
1. Jézus keresztjének szélessége
ÍME A TE FIAD, ÍME A TE ANYÁD
Legnagyobb kínjai között sem magával van elfoglalva, hanem másokra gondol. A világ megváltásának hatalmas műve közepette sem törpül el előtte egy magára maradt szegény asszonynak és egy sebzett szívű jó barátnak a sorsa.
Rövid tömör szóval, teremtő isteni hatalommal fiává teszi a szeretett tanítványt anyjának, és Máriát anyjául rendeli a szeretett tanítványnak.
„Ettől az órától”egy új közösség alakult ki Mária és János között. „Ettől az órától”, Jézus halálának órájától, ami szörnyű órának tűnik, mégis új kezdetet jelent. Azért történt mindez, hogy akik a kereszt alatt vannak, személyesen is megérezzék, hogy Isten szeretete nemcsak az egész világra kiterjedő, általános, elvi, kollektív érzés a világ felé, melyben minden ember benne van ugyan, hanem nekem személyesen is szól az, nekem Jánosnak és neked Máriának.
Ugyanezért imádkozik ellenségeiért. Ezért fordul kegyelemmel a mellette megfeszített latorhoz.
Közelivé válik a megváltás messzi igazsága, egyszerűvé a kereszt mély titka.
Felsóhajthatunk: Bárcsak számunkra is ilyen kézzelfogható következménye lenne Jézus kereszthalálának! Hiszem, hogy van. Ugyanúgy szólnak nekünk is ezek a szavak. A kereszt titka feltárulhat a hétköznapjainkban, a kapcsolatainkban. Jézus nagypénteken egymásra bíz bennünket. A keresztnél egymásra találnak a különböző, akár egymás számára idegen emberek. Talán ez az egyház létrejötte. A Megváltó meghal és a benne hívők közössége megszületik. Attól kezdve számíthatnak egymásra. Aki a megfeszített Jézusban hisz, az nem lehet egyedül. Jézusnak a kereszten kifeszített két karja egy nagy családi közösségbe öleli az egész emberiséget!
2. Jézus keresztjének mélysége
SZOMJAZOM
Szól ez a test szenvedéséről. Az, hogy „az ige testté lett, és közöttünk lakott”, nemcsak könnyed látogatást jelentett. Talán elképzelni sem tudjuk, mekkora testi kínok lehettek emögött az egyetlen egyszerű szó mögött: „Szomjazom”. Olyan Urunk van, aki előtt nemcsak a lelki terheink, de a testi betegségeink, sebeink sem ismeretlenek. Ézsaiás ezt írja: „A mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta”. A kereszt azt is jelenti, hogy olyan Krisztusunk van, aki ismeri minden testi bajunkat, mert átélte őket.
Jézus mellénk lépett, a mi életünket, a mi gyötrődésünket vette magára a kereszten. Jézus velünk szenved, velünk szomjazik.
Pedig övé a teljes megelégedés. Mégis mennyei dicsőségét otthagyva belépett a mi világunkba, és így részesévé lesz a mi szomjúságunknak, Azért, mert mi nem tehetjük meg, hogy kilépünk innen, és megszerezzük Jézus teljes megelégedését.
Jézus többször is úgy mutatott magára, hogy ő az élő víz forrása.
Hogyan adhatna másoknak az, akinek semmije sincsen, hiszen mások segítségére szorul? Lehet-e az élő víz forrása az, aki maga is szomjazik? Hogyan lehetne király az, akit rabszolgaként végeznek ki? Hogyan szabadított meg másokat, ha magát nem tudja megszabadítani?
Ez a kereszt titka, hogy mégis.
János evangélista feljegyzi, hogy halála után Jézus oldalából egy katona lándzsája nyomán vér és víz jött ki.
Szomjazásában lesz az igazi megelégedés forrásává. Az élet vizét nem magának tartogatja, hanem a saját hiánya árán gazdagít másokat.
3. Jézus keresztjének magassága
ELVÉGEZTETETT
Sokan voltak a kereszt körül, és mindannyian azt mondták, hogy vége. Nincs tovább. Pilátus megkönnyebbülten zárhatta le az ügyet. A nagytanács is azt mondhatta: Elmúlt a veszély. A názáreti Jézus nem terjeszti tovább gondolatait, megkönnyebbülten gondolhatják, végre vége. A tanítványok összetörten és vigasztalhatatlanul szintén így gondolták: vége. Mennyi reménységnek, tervezgetésnek, hitnek vetett véget a kereszt. Szép volt az a három év, amit a Mesterrel tölthettünk , de a kereszt most arra kényszerít, hogy leszámoljunk az álmokkal.
Jézusnak ez a szava, Elvégeztetett egészen mást mond. Ez azt jelenti: célhoz ért, beteljesedett, értelmet nyert, tartalmat kapott.
Nem kudarc ez, hanem elvégzett szolgálat. Mindent megtett, minden írás és jövendölés értelmet nyert, valóra vált, Istennek minden terve célhoz ért. Ő nem szenvedett vereséget, hanem éppen így és éppen halálakor, halálával győzött a bűn, halál és ördög fölött. Ezért nagypéntek nem gyásznap, hanem a győzelem ünnepe.
Ezért utal a mai igénk a szomjazás és a ruhák elosztása kapcsán is arra, hogy mindezzel az Írás teljesedett be. Azaz nem a nagytanács terve, nem Pilátus terve és nem az ördög terve valósult meg Jézus halálában, hanem Istené. Az, amit kezdettől fogva elhatározott, amit már évszázadokkal korábban megígért.
Megtörtént! Nem kell semmit tennünk, nem kell semmit várnunk, nem kell bizonytalankodnunk és nem kell kétségbe esnünk. Minden elvégeztetett! Isten mentő tette Jézus Krisztus halálában végbement, kiegészítésre nem szorul, megdönthetetlen, letagadhatatlan. Készen van az üdvösségünk.
Mi nem merünk ilyen megnyugtató szót használni. Egy folyamat lezárultakor mi azt szoktuk mondani: Nem sikerült! Nem sikerült a munkám, nem sikerült a boldogságom, nem sikerült az életem. Pedig a miénk is lehet Jézus szava.
Elvégeztetett, ezért mi sem mutathatjuk azt bántó szavainkkal, gyűlöletünkkel, haragunkkal, mintha megakadt, útközben célt tévesztett volna Isten szeretete.
Elvégeztetett – ebben a szóban betelik mindaz, ami nekünk hiányzik. A bűnbocsánat megszerzése? Elvégeztetett. Békesség Istennel és emberekkel? Elvégeztetett. Győzelem a halál, sír és pokol fölött? Elvégeztetett. Újra megnyílása a bezárt Paradicsomnak? Elvégeztetett.
Pál apostol ezt írja az Efezusi levélben: „képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; és így megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy Isten mindent átfogó teljességére jussatok.”
Így láthatjuk mi is a Golgotán Jézus keresztjének szélességét, ami átölel mindannyiunkat, és közösségbe von. Jézus keresztjének a mélységét, amiben ott van saját szenvedésünk, amit magára vett a mi Urunk. És észre vehetjük a kereszt magasságát, mert Isten terve teljesült, a mi javunkra. Ámen.