Az igehirdetés alapigéje: „Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk e világban, mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését, aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik.” (Tit 2,11–14)
Egy kétkockás képregényben felnőttek érdeklődnek a gyerektől: „És… mit hoz idén a Jézuska?” A gyerek válaszol: „Üdvösséget!” Erre a kérdezők döbbenten, leforrázva állnak. Hiszen egy földi, profán kérdésre vallásos választ kaptak.
Kedves Testvérek! Egy kicsit talán mi is így vagyunk a karácsonnyal. A kicsi, jászolban fekvő Jézuskához gyakran nem kapcsolunk ilyen komoly, a keresztet és az örök életet is láttató fogalmat, mint az üdvösség. Az ünneptől és magától Jézustól is talán csak valami kézzelfoghatót vártunk, egy tárgyat, amit használhatunk a hétköznapokban, vagy valamit, ami a kikapcsolódásunkat szolgálja. És akkor megszólal az idei karácsonyi örömhír Isten igéjéből: „megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek”. Ebből a mondatból nemcsak a kézzelfogható dolgok hiányoznak, hanem a karácsonyi hangulat kellemes kellékei is. Pedig túl fenyőfán, bejglin, ajándékokon, túl jászolbölcsőn, pásztorokon, bölcseken, ez karácsony igazi tartalma. Hogy Isten üdvözítő kegyelme jelent meg. Ez az igazi karácsonyi ajándék. Ezt találjuk most a karácsonyfánk alatt.
Vannak olyan ajándékok, amiken kibontás nélkül is látszik, hogy mi van benne. Például láttam olyan képet, amin a karácsonyfa alatt ott áll egy bicikli, becsomagolva, de úgy, hogy a kerék küllőit is egyenként tekerték be csomagolópapírba. Azon rögtön látszik, mi van benne. Az Istentől kapott karácsonyi ajándékunk, az üdvösség nem ilyen. Ezt a szót ki kell bontanunk, hogy kiderüljön, mi van benne.
Vegyük most kézbe ezt a csomagot! Először is nézzük meg, mi áll a címkén, ki kapja. Így olvastuk: „minden embernek”. Isten tehát a legfontosabb kincset nem tartja fenn magának. Az ő testté létele nem öncélú mutatvány, hanem mindenben, amit tesz, ránk gondol, minden ember sorsa van a szívén. És mindezt nem is korlátozza egy kiválasztott csapatra. Nemcsak az előre tolakodóknak vagy a mindenki által lenézetteknek szánja. Minden embernek. Így hirdette az angyal is a karácsonyi hírt a betlehemi éjszakában: „íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz”! Kétezer évvel ezelőtt több vallási felfogás is volt, ami szerint egyesek valami titkos tudás megszerzése, beavatás vagy a törvény megtartása révén előnyben vannak másokhoz képest, így ők kiérdemlik az üdvösséget, másoknak nem jut. Itt viszont egyértelmű: Isten üdvözítő kegyelme egyformán szól mindenkinek. Azért is, mert abból senki sincs kirekesztve, és azért is, mert mindannyian egyformán rászorulunk. Istennél nincs kirekesztés, megkülönböztetés, nincsenek szekértáborok. És ez az ajándék nemcsak a karácsonyi történet szereplőié, pásztoroké, bölcseké, hanem a miénk is. Senki sem mondhatja, hogy neki nem szól. Azé is, aki egy éven át várta a karácsonyt, és azé is, aki egyedül töltötte a szentestét.
De mi a tartalma ennek az ajándéknak? Az üdvösség. Ezért lett Isten emberré, az ok Isten szeretete, a cél az ember üdvössége. Tehát már a betlehemi jászolban is maga a megváltó fekszik: „üdvözítő született ma nektek”. Az „ünnep” szavunk korábban id-nap, vagyis az idvesség, üdvösség napja volt. Mit jelent az üdvösség szó, hogyan bonthatjuk ki? Eredetileg veszélyből való megmenekülést jelentett: tengeren, hajózás közben, fogságból való szabadulást, betegségből való gyógyulást. Minderre képes Isten kegyelme: gyógyít, megtart, védelmez, bőséget ad, és legfőképpen szabadít a bűntől, amibe annyira belegabalyodtunk.
Az üdvösség nem kevesebbet, mint magát Istent jelenti. Ha kibontjuk az ajándékozó Isten csomagját, őt magát találjuk benne. A golgotai kereszten lett nyilvánvaló, mit rejt az ajándékcsomag, mit jelent ez a mondat ebben a karácsonyi igében: „önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól”.
És mivel az üdvösségben Istent magát kapjuk, ezért boldogságot jelent. Ő nem szabályokkal akarja elvenni az örömünket, hanem boldogít bennünket. Nem csak arról van szó, hogy egy kicsit elviselhetőbbé teszi számunkra az életet. Ő nemcsak kíván nekünk boldog karácsonyt, hanem el is hozza azt. Az üdvösség helyére így egyszerűen behelyettesíthetjük a boldogság szót, az üdvözítő helyére a boldogítót. A „Hogy vagy” kérdésre azt szoktuk válaszolni: „Jól!” vagy: „Megvagyok.”, majd folytatni szoktuk: „csak…”, „de…” Az üdvösség megszüntet minden ilyen csak-ot és de-t. Isten olyan ajándékot ad nekünk, ami felszámol minden akadályt, ami közénk és a boldogság közé került. Sőt, nemcsak mint egy célegyenes végén rajzolódhat ki előttünk a boldogság képe. Amikor Jézus megérkezett a jerikói fővámszedőhöz, Zákeushoz, ezt mondta neki: „Ma lett üdvössége ennek a háznak!” Pedig addig is a boldogságot, az örömöt kereste, azért gyűjtött vagyont, azért vett el mindenkitől mindent. De csak akkor találta meg a boldogságot, amikor Jézus betoppant az otthonába. És akkor hirtelen elkezdte szétosztani a pénzét. Elképzelhetjük, hogy így másoknak is örömöt szerzett, ezzel másokhoz is megérkezett a boldogság Jerikóban. Ilyen az üdvözítő kegyelem, megérkezik, és terjed tovább a boldogság.
Karácsony örömhíre az, hogy Istennek ez az üdvözítő kegyelme megjelent. Azaz Jézus születése óta maga Isten és a boldogság most már nincs elrejtve, nem kell csomagolás mögött maradnia. A láthatatlan Isten, a láthatatlan szeretet láthatóvá lett, átölelhetővé, befogadhatóvá, ostyában és borban megtapasztalható, kapaszkodóvá, úttá, világossággá. Életünk színdarabjában színre lépett a Főszereplő. Végre nemcsak mi, örök statiszták vagyunk a színpadon, akik sokszor olyan kevésre jutunk. Hanem megjelent az, aki színházi nyelven, elviszi a hátán az előadást. Ez a megjelenés tehát Istennek az ember helyzetébe való közbeavatkozását fejezi ki. Ez a megjelenés nem csak felvillanást, nem csak néhány napi hangulatot jelent. Azóta is jelen van ebben a világban.
Ezért az üdvösség még egy valamit tartalmaz. Ahogyan Zákeus történetében is hallhattuk, hogy következménye volt a tetteiben. Vagy ahogyan a pásztorok is, miután hallották az angyali üzenetet, megmozdultak, elindultak Betlehembe, és továbbmondták a hírt. „Megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik.” – így hallottuk az igénkben. Ez is benne van a csomagban. Karácsony után nem maradhatunk ugyanolyanok. Isten emberré lételével új időszámítás kezdődik. És ez nemcsak az évek viszonyítási pontját jelenti, hanem a mi életünkben is más korszakot hoz. Az Úr érkezése arra indít bennünket, hogy lássunk túl a bölcsőn. Karácsonykor lezárul a várakozás ideje, de csak azért, hogy átadja a helyét egy új időszaknak, amikor az emberré lett Isten átformál bennünket. Egy gyermek születése nem csak a születés pillanatáról, hanem az utána következő életről is szól. Vajon mi nem ott rontjuk el várakozásainkat, hogy csak az eseményre figyelünk, ahelyett, hogy azt helyeznénk a középpontba, amit ez az esemény meg fog változtatni az életünkben? Olyan ez, mint a jegyespár, amikor a küszöbön álló esküvő minden feladata miatt már csak a nagy napot látja maga előtt. Pedig az esküvő után következik az, amire készülniük kell. Isten ma elénk áll, és azt mondja: adventi várakozásotok véget ért. Eljött karácsony, most figyeljetek arra, hogy mindez a ti üdvösségetekért történt. Isten értünk lépett be az emberi világba, azért, hogy mi ne maradhassunk olyanok, mint azelőtt voltunk. Krisztus át akarja formálni egész életünket. A karácsony nem menekülés a valóság elől, hanem küldetés a valóságba.
„Mit hoz idén a Jézuska? Üdvösséget!” Olyan ajándékot kapunk, ami nem maradhat a karácsonyfa alatt, nem maradhat becsomagolva. „Megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek.” Ámen.