Az igehirdetés alapigéje: „Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik báránybőrbe bújva jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, a rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt. Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik. Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket. Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (Mt 7,15–21)
Olyan nagy különbség van emberi sorsok között. Mint a bárány és a farkas között. Vagy mint két fa között, ami jó gyümölcsöt terem, és ami rosszat. Olyan nagy különbség az, hogyha valakinek a szavaiból árad a jóság, az érték, vagy hogyha a szavaival valaki csak rombolni tud. Hatalmas különbségek ezek, és sokszor úgy érezzük, hogy az embereket két csoportba tudjuk osztani.
Úgy tűnik, mintha Jézus szavai is alátámasztanák ezt. Hiszen olyan könnyen megkülönböztethetőnek tűnnek a jó gyümölcsök és a rossz gyümölcsök. Pedig gondoljunk csak jobban bele ebbe a példába. Nem terem gyümölcs egész évben. Évközben talán egészen hasonlónak tűnik a két fa. Csak a gyümölcstermés ideje az, ami feltárja, megmutatja a különbséget.
A hétköznapokban sokszor rajtunk sem látszik, hogy kihez tartozunk, milyen érték rejlik bennünk. Valami különleges, áldott folyamat az, ami feltárhatja a mélyben lévő értékeket. A gyümölcstermés szent ideje.
Úgy érezhetjük, könnyen különbséget tudunk tenni a gyümölcsök között, és ha fellapozzuk Pál apostolnak a Galatákhoz írt levelét, akkor az is mintha alátámasztaná ezt. Hiszen ott Pál apostol felsorolja egyrészt a test cselekedeteit. Köztük sok olyan nyilvánvaló bűnt, amit mi is látunk magunk körül, és amivel kapcsolatban nagyon könnyen ítéletet tudunk mondani.
És aztán felsorolja a Lélek gyümölcsét is: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Olyan egyszerűnek tűnik ez, hiszen ki ne bólintana rá erre a felsorolásra? Hát persze, hogy ezt szeretnénk látni a körülöttünk lévő embereken. Hát persze, hogy ilyenné akarunk válni mi is, ezt akarjuk megélni, ezt akarjuk teljesíteni. Ha egy kicsit jobban belegondolunk ebbe, akkor hamar kiderül, hogy ezek közül a gyümölcsök közül sok olyan van, amiről gyakran újra és újra vita dúl, hogy ki az, akiben igazán ott van a szeretet, öröm, békesség, türelem. Ki az, aki amit tesz, azt csak színlelve teszi – véget nem érő viták forrása ez a kérdés.
Biztos, hogy könnyen különbséget tudunk tenni a jó gyümölcsöt termő és a rossz gyümölcsöt termő emberek között? A békességgel kapcsolatban is úgy beszél Jézus Urunk, hogy meghirdeti számunkra azt, hogy ajándéka van nekünk, mégis óv bennünket attól, hogy a külső jelektől tegyük ezt függővé, ezt mondja János evangéliuma szerint. „Az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok, én legyőztem a világot.” (Jn 14,27; 16,33) Tehát a békesség sem olyan érték, nem olyan kincs, ami külsőleg megállapítható lenne, hanem még ezt is sokszor rejtetten, belsőleg adja számunkra a mi Urunk. Úgy, hogy a külső szemlélő talán csak a nyomorúságot látja, de a mélyben valójában ott lehet ez a Jézustól kapott békesség.
Min múlik, hogy valaki jó gyümölcsöt vagy rossz gyümölcsöt terem? Minden a láthatatlanon múlik. Nem a láthatón, nem a jeleken, amiknél mi sokszor olyan könnyen leragadunk. A lényeg az mindenképpen a láthatatlan. Hiszen a fának a lényege az a belső tartalom, az a belső fajta, ami aztán meghatározza majd, hogy milyen gyümölcsöt fog hozni, de ez kívülről nem látható.
Ugyanígy van a szívünk is. Ott rejlik benne a kincs, vagy az értéktelenség, a rombolás vágya. És aztán persze ez nyilvánvalóvá válhat a szavainkban, a tetteinkben, de a mozgatórugója, a kiváltó oka az mégis valahol egészen mélyen elrejtve van bennünk. A lényeg tehát a láthatatlan.
Ennek a különbségnek a láthatatlansága viszont nem jelenti azt, hogy nem létezik, hanem éppen ez határozza meg, ez a láthatatlan valóság mindazt, amit aztán majd látunk, mindazt, ami később megmutatkozik. Csak ne ragadjunk le a felszínnél.
Ez az, amire hív bennünket is a mi Urunk ezen a mai vasárnapon és az egész életünkben, hogy ássunk mélyre, hogy ne maradjunk meg a láthatónál, a gyümölcsöknél, a következményeknél, hanem keressük a láthatatlant, mert ott van a lényeg, azon múlik minden.
Nagyon szépen írja Luther Márton: „Aki jó gyümölcsöt akar, annak a fán kell kezdenie, s azt kell megjavítania. Éppen így, aki jócselekedeteket akar, nem a cselekedeteken kell kezdenie, hanem az emberen magán, kitől a jót várjuk. Az embert pedig senki sem teheti jóvá, csak a hit egyedül, és senki sem teheti rosszá, csak a hitetlenség egyedül.”
Sokszor ellenkezőleg szoktunk gondolkozni. Olyan sokan mondják azt, hogy nem a hit a lényeg, hiszen olyan sokan olyan sok mindent hisznek. Az a lényeg, hogy hogyan jelenik meg ez az illetőnek az életében, hogy mit tesz. Pedig ez megfordítja a jézusi logikát. Persze, fontosak a tettek, de ennek az alapja, ami elindítja mindezt, az a hitben, a mélyben, a lélekben, a láthatatlanban van. Úgyhogy erre hív minket a mi Urunk, hogy ne elégedjünk meg a felszínnel, hanem keressük a láthatatlant.
Na de mi ez a láthatatlan? Úgy mutat rá erre ebben az igénkben Jézus Krisztus, hogy prófétákról beszél. Tehát ott dől el igazán a különbség, amikor megszólal az Isten igéje. Mi az az alap, amire építhetjük az életünket? Isten szava, amiben ő maga jön el hozzánk. Amiben jelen van a mi Urunk. Ez az ige, ami nem látványos esemény, sokak által megvetett, mert csak hallani lehet. De ez a láthatatlan ige mégis elég erőt hordoz ahhoz, hogy csodák történjenek, elég erőt hordoz ahhoz, hogy a semmiből létezőt hívjon elő. Ez az ige az, ami alappá válhat a mi életünkben is.
Így énekeljük nemsokára az énekünkben is: „Jézus, a Te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket.” Nem tőlünk vannak a jó gyümölcsök az életünkben, hanem Isten szavától. Ez az, ami képes arra, hogy termőre fordítsa az életünket. Jézus Krisztus az, aki meg tud változtatni bennünket. Ő miatta lehet gyümölcstermő az életünk.
Felmerülhet bennünk a kérdés, hogyha ilyen egyértelmű a különbség, hogyha ilyen egyszerű ez a helyzet, akkor miért nem válik mindenki jó gyümölcsöt termő fává. Éppen azért, mert a gyökere, az oka mindennek láthatatlan, így sokan nem törődnek vele.
Mi is gyakran feladjuk a reményt, mi is gyakran sajnáljuk azt az erőfeszítést, ami az Istennel való közösséghez szükséges. Mi is gyakran sajnáljuk az időt rászánni arra az Úristenre, aki láthatatlanul van jelen ebben a világban. Mi is feladjuk sokszor a reményt, hogy a mi életünkben is ott rejtőzne valahol az az életadó erő, ami meg tud tartani, meg tud menteni bennünket. Pedig nem kell, hogy romboló erők eszközévé legyünk, nem kell, hogy báránybőrbe bújt farkasoknak bizonyuljunk. Isten más sorsot szán nekünk.
És ha idáig eljutunk gondolatban, akkor azt hiszem, már egészen nehéz különbséget tennünk az emberek között, hogy ki az, aki jó fának számít, azaz jó gyümölcsöt fog teremni, és ki az, aki rossz fának számít. Hogyha magunkra tekintünk, és elég őszinték vagyunk magunkhoz, akkor fel tudunk fedezni az életfánkon egy, két, sok rossz gyümölcsöt. És arra kell jutnunk, hogyha valóban a rossz gyümölcsök alapján ilyen könnyen be lehet azonosítani a rossz fát, akkor velünk is ez a helyzet, hogy alapvetően, eredetileg mi is rossz fák, rossz gyümölcsöt termő fák vagyunk. Egyetlen jó fa van: Krisztus keresztje, mert egyedül ott terem élet, egyedül ott terem áldás. Mi magunktól képtelenek vagyunk a jó gyümölcs termésére, képtelenek vagyunk arra, hogy átváltoztassuk magunkat másféle fává.
Az egyetlen reményünk az, hogy Krisztus beoltja a mi életünket az ő fájába, a keresztfába. Mert csak így változhatunk meg, csak így teremhetünk gyümölcsöt.
Kedves Testvérek! Különbséget tehát nem tudunk olyan könnyen tenni az emberek között, mint magunktól gondolnánk. Mégis van különbség, nagyon fontos, jelentős különbség a rossz gyümölcsöt termő és a jó gyümölcsöt termő fa között. Lehet, hogy sokan nem veszik észre, lehet, hogy sokan el is tagadják ezt a különbséget. Bár könnyen összetéveszthető, nem látványos, mégis létezik ez a különbség: Isten igéje és Krisztus keresztje, az ő munkálkodása közöttünk. És arra hívott minket a mi Urunk, hogy megadasson számunkra is ez a különbség, ez a többlet. Ő megadja számunkra is azt a fát, ami életet tud teremni. Ámen.