Az igehirdetés alapigéje: „Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt.” (Mk 15,38)
Valami elzárja előttem az utat. Gyakran érezzük így magunkat, amikor nem nyílnak meg előttünk azok a lehetőségek, amikre számítunk, amikor a körülmények behatárolják az utat. És különösen, amikor a nekünk kimért idő végességével, az elmúlással szembesülünk.
Amikor a templom kárpitja kettéhasadt, ez a jel rámutatott Jézus személyére, hogy kicsoda ő, és megmutatta halálának értelmét.
A jeruzsálemi templomban a legbensőbb helyiséget, a szentek szentjét egy súlyos függöny takarta el. Emögé a főpap is csak évente egyszer léphetett be az engesztelés ünnepén. Úgy hitték, ott van Isten jelenléte, és ez el volt zárva az emberek elől.
Jézus halálával Isten ítéletet mondott afölött a régi istentisztelet fölött, ami Isten jelenlétének elzártságát hirdette, és ami számtalan áldozat bemutatását gyakorolta, mert abban reménykedtek, ezzel kiérdemelhetik Isten bocsánatát. Nagypénteken Isten ennek véget vetett, és új istentiszteletet hirdetett.
Ez azt jelenti: nyitva az út. Ahová eddig belesni sem volt szabad, oda most már bárki közvetlenül beléphet. Szabad az út mindenki számára Istenhez. Ez az út Jézus Krisztusban nyílt meg, aki ezt mondja magáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (Jn 14,6)
Nincs szükség többé engesztelő áldozatra. Nincs okunk többé aggodalomra, hogy Isten távol lenne tőlünk. Az igazi Főpap önmagát áldozta fel azért, hogy úgy fordulhassunk Istenhez, mint a gyermek a szüleihez. Úgy érezhetjük magunkat sokszor, mintha egy kereszteződésben folyamatosan piros jelzést kapnánk, és nem juthatnánk el Istenhez, emberekhez, a boldogsághoz, az élethez. Jézus halála zöld jelzést jelent. Mindenekelőtt Istenhez, akihez odavihetjük most már minden gondunkat, bűnünket, terhünket.
A kárpit eddig eltakarta Isten fenségét, valóságát. De most feltárul. Kiköltözik a szentek szentjéből a Golgota keresztjére, és láthatóvá válik. Feltárul a titok. Nagypéntek óta nem kell találgatnunk Isten személyével és szándékaival kapcsolatban.
Fontos jel az is, hogy a kárpit felülről lefelé hasadt ketté. Nem az ember próbált utat törni az ég felé, ahogyan ezt a bábeli toronyépítés kudarcánál láthattuk, hanem amint Jakab apostol írja: „minden jó adomány és tökéletes ajándék onnan felülről a világosság Atyjától száll alá…” A bezártságainkat csak Isten tudja kinyitni. De ő nem késlekedik, hogy ezt meg is tegye. Ahogyan a Zsidókhoz írt levélben olvassuk: „bemehetünk a szentélybe Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által” (Zsid 1,19–20).
Ha a templom kárpitja kettéhasadt, akkor Jézus sírja sem maradhat zárva, akkor mi sem maradhatunk tovább rabok megkötözöttségeinkben, lehetőségek hiányában. Nem maradhatunk bűnbe és halálba bezárva. Jézus halála utat nyitott számunkra. Ámen.