Kedves gyülekezet, nagy öröm, hogy itt lehetek Magyarországon, Sopronban, a seinäjoki gyülekezet testvérgyülekezetében és hogy hirdethetem Nektek Isten igéjét. A látogatás jó alkalmat ad arra, hogy megismerhessük a gyülekezeteteket és az életeteket.
Múlt év tavaszán mi láthattuk vendégül a ti gyülekezetetek képviselőit Seinäjokiban. Akkor határoztuk el a mostani látogatást is.
A hétvége során megismerkedhetünk ezzel a gyönyörű várossal és a gyülekezettel. Nagy öröm számunkra az a vendégszeretet, amivel fogadtatok.
A Finnországi Evangélikus Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház közti együttműködés sokrétű; közel 50 testvérgyülekezeti kapcsolat van a két egyház közt.
Az egyházvezetők és a különböző munkaterületek szakértői több közös találkozót szerveznek, a két egyház közötti ösztöndíjascsere hagyománya pedig az 1920-as évekre nyúlik vissza.
Ezek az alkalmak lehetőséget adnak arra, hogy mélyebben megismerhessük egymás kultúráját és hagyományait, de mindenekelőtt erősítik Krisztusba vetett közös hitünket.
A mai napon Ézsaiás könyvének 54 fejezetéből, a 7-10. vers alapján szól hozzánk az ige. Ebben az igében Isten emberi bizonytalanságokon túlmutató, az Ő igéreteivel egybefonódó irgalmát és hűségét élhetjük át.
„Magadra hagytalak néhány pillanatra, de nagy irgalommal ismét összegyűjtelek. Túláradó haragomban egy pillanatra elrejtettem előled arcomat, de örök hűséggel irgalmazok neked – mondja megváltó URad. Mert úgy teszek, mint Nóé idejében: Ahogyan megesküdtem, hogy nem árasztja el Nóé özönvize többé a földet, úgy esküszöm meg most, hogy nem haragszom rád, és nem dorgállak meg többé. Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg – mondja könyörülő URad.” (Ézs 54,7–10)
1. Isten irgalma és szerető szíve
A textus elején Ézsaiás Isten szavát adja tovább: (7) Magadra hagytalak néhány pillanatra, de nagy irgalommal ismét összegyűjtelek.
Ez arra emlékeztet bennünket, hogy az életünkben lehetnek olyan szakaszok, amikor távolinak érezzük Istent. Úgy érezhetjük, hogy Isten elhagyott, nem hallja imádságunkat vagy nem törődik velünk.
Luther Márton úgy vélte, hogy amikor Isten messze van az azért történik, hogy a keresztyén ember elszakadjon saját érzéseitől és az érzések helyett Isten ígéreteibe kapaszkodjon. A felolvasott textus is Isten irgalmát és jóakaratát hozza elénk.
Isten irgalmas, ne viszonyul sem gyűlölettel, sem közömbösséggel gyermekeihez. Irgalmának lényege az, hogy sosem hagy el bennünket. Nem feledkezik el rólunk. Nem megy el mellettünk.
Ezt akkor értjük meg, ha felfogjuk, hogy Jézus az életét adta értünk. Jézus értünk elszenvedett halála Isten szeretetének jele, azt bizonyítja, hogy még saját Fiát is hajlandó volt odaadni értünk.
2. Isten ígéretei nem szűnnek meg
A felolvasott igében hallottuk azt is, hogy Isten nem haragszik meg ránk, nem akar minket megleckéztetni. Ez egy fontos ígéret: (8) Túláradó haragomban egy pillanatra elrejtettem előled arcomat, de örök hűséggel irgalmazok neked – mondja megváltó Urad.
Isten nem ígér nekünk problémamentes életet, de ígéri azt, hogy irgalma soha nem szűnik meg. Ha az egész világ megváltozik is, Isten szeretete és irgalma megmarad.
Ez különösen vigasztaló lehet számunkra. Olyan világban élünk, amelyben minden megrendülhet, minden megváltozhat, de biztosak lehetünk abban, hogy Isten irgalma ugyanolyan erős és megrendíthetetlen marad. Bízhatunk ebben az irgalomban, amely erősebb, mint bármi más ezen a világon.
3. Barátság és egység a népek közt
Isten irgalma túlmutat az egyes népeken. A seinäjoki és a soproni gyülekezet nem csak földrajzilag van távol egymástól, de kultúránk és nyelvünk is különbözik. Isten mégis egységre hív bennünket, és mi hihetünk abban, hogy az Ő irgalma nem korlátozódik egy-egy népre vagy országra.
Ez is fontos ígéret számunkra: Isten mindenkihez irgalmas, nem csak egy-egy néphez, hanem az egész világhoz.
A mi feladatunk az, hogy az evangélium hírét tovább vigyük – szeressük egymást, gyakoroljuk az irgalmasságot és megéljük a határokat nem ismerő egységet.
4. Örök békesség
Végül, a 10. versben Isten arról biztosít bennünket, hogy békessége nem inog és nem szűnik meg: ”Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg – mondja könyörülő Urad”.
Az a békesség, amelyet Isten kínál nem elillanó érzés vagy pillanatnyi állapot. Ő mély, tartós békét kínál, amely az Ő örök ígéreteiben gyökerezik. A világban sokféle viharba kerülhetünk, de Isten békéje állandóan velünk marad.
Ez a békesség nem függ a külső körülményektől. Ez Isten ajándéka számunkra, amelynek valóságát minden nap megtapasztalhatjuk, ha az Ő irgalmában bízunk és hiszünk ígéreteiben.
Zárás
Isten irgalmát semmilyen világi erő nem rendítheti meg, békessége soha nem szűnik meg. Ez az üzenet átível történelmi korokon és népeken. Ma, itt Sopronban is együtt örvendezhetünk ennek az örök irgalomnak, amely összeköt bennünket.
Imádkozzunk azért, hogy Isten folytassa köztünk a minket összekötő munkáját és hogy élhessünk az ő irgalmában és békességében, bármi is történjék a világban.
Imádkozzunk!
Istenünk, hálát adunk Neked, hogy a te irgalmad örökre megmarad! Ámen.