Az igehirdetés alapigéje: „Amikor pedig nagy sokaság gyűlt össze, és városról városra sokan csatlakoztak hozzá, egy példázatot mondott nekik: Kiment a magvető vetni. Vetés közben némely mag az útfélre esett, és eltaposták, vagy megették az égi madarak. Némelyik a köves helyre esett, és alighogy kihajtott, elszáradt, mert nem kapott nedvességet. Némelyik a tövisek közé esett, és amikor vele együtt felnőttek a tövisek is, megfojtották. Némelyik pedig a jó földbe esett, és amikor felnövekedett, százszoros termést hozott. Amikor ezeket elmondta, így kiáltott: Akinek van füle a hallásra, hallja!
Megkérdezték tőle a tanítványai, hogy mit jelent ez a példázat. Ő ezt mondta: Nektek megadatott, hogy ismerjétek az Isten országának titkait, de a többieknek példázatokban adatik, hogy akik látnak, ne lássanak, és akik hallanak, ne értsenek. A példázat pedig ezt jelenti: A mag az Isten igéje. Akiknél az útfélre esett, azok meghallották az igét, de azután jön az ördög, és kiragadja a szívükből, hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek. Akiknél a köves helyre esett, azok amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nem gyökerezik meg bennük: ezek hisznek egy ideig, de a megpróbáltatás idején elbuknak. A tövisek közé esett mag: ezek azok, akik hallották az igét, de mikor elmennek, az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtják őket, és nem érlelnek termést. A jó földbe esett mag: ezek pedig azok, akik igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal.” (Lk 8,4–15)
Keresztény Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Hol van Isten az életünkből? A magvető példázata valójában erről az alapvető kérdésről szól, Isten jelenlétének a kérdéséről. Isten országáról, azaz Isten jelenlétéről, uralmáról, akaratának érvényesüléséről. Arról, amivel kapcsolatban annyi a kérdésünk. Felmerül bennünk sokszor, hogy hogyan engedhet meg Isten egyes eseményeket. Felmerül bennünk, hogyan tud érvényesülni életünkben az Isten ügye. Hol van Isten az életünkből? Hol van a szeretet? Hol van az igazság? Hol van a bölcsesség? Hol van a gondviselés? Hol van a szabadítás?
És válaszol erre a kérdésre Jézus Krisztus a magvető példázatában. A válasz pedig ez: Isten igéjében. Azaz keressük mi sokfelé a kapaszkodót. Keressük mi sokfelé a szabadulást, a boldogságot. De elénk állítja a mi Urunk, hogy megtalálni az igében tudjuk. Azaz Jézus szavában, az igehirdetésben, a bibliaolvasásban. Ott igenis elkezdődik az Isten országa. Ott találhatjuk meg őt. Erről szól a magvető példázata, hogy Isten igéje által elkezdődik valami másféle valóság az életünkben, ami egészen különbözik mindentől, ami kézzel fogható, szemmel látható körülöttünk, különbözik mindentől, amit be tudunk bizonyítani. Ez az egészen más valóság Isten igéjében van jelen. Ahol az hangzik és gyümölcsöt terem, ott igenis elérkezett az Isten országa. Mint magban a termés, úgy van ott az igében az üdvösségünk, vigasztalásunk, életünk, boldogságunk. Minden, amire szükségünk van, elrejtve az igében.
De hogyan valósul meg ez az ország? Sokan úgy gondolták kétezer évvel ezelőtt, azt várták, hogy úgy jön majd el Isten, úgy valósul meg az uralma, hogy lezárja ezt a világkorszakot valami nagy, mindent megégető tűzzel, hatalmas ítélettel. És legyünk őszinték, ma is sokan valami ilyesmit várnak Istentől. Azt, hogy végre igazságot szolgáltasson, persze nekem, másokkal szemben. Sokan ezt az ítéletet várják, ezt a harcot várják az én ellenségeim ellen. És mit hirdet meg ez a példázat? Azt, hogy Isten országa egészen máshogy jön el. Úgy jön el, mint amilyen a magvető munkája. Új életet teremtő folyamatként. Olyasmiként, ami talán feltűnés nélkül kezdődik el. Mint ahogy a mag először egészen szerényen megbújik a földben. Mégis egy hatalmas valóság kezdete. Isten tehát nem pusztító háborúval érkezik, hanem úgy, mint a magvető csendes, szorgalmas, mások javát, mások életét szolgáló munkája. Nem világvégét hoz, hanem új kezdetet. Először talán nincs látszatja, mint ahogy a mag is láthatatlan a földben. Hiszem, hogy valami ilyesmi történik velünk minden csendes percünkben, amikor kinyitjuk a Bibliát, amikor Istenre figyelünk. Csendes folyamat, aminek lehet, hogy még nem látszanak a gyümölcsei, de hiszem, hogy olyan magvetés lehet, ahol az Úristen vesz munkába minket. Ahol elkezdődhet egy folyamat, amiből csodálatos ország bontakozhat ki.
Hogy hogyan végzi ezt Isten? Ezzel kapcsolatban nagyon érdekes sajátosságokat láthatunk a magvető példázatában. Először is, hogyha a magvető személyére figyelünk, akkor azt vehetjük észre, hogy nagyon furcsán végzi a munkáját. Kifejezetten eltér attól, ahogy bármelyik másik szántóvető eljárna. Hiszen pazarolja a drága vetőmagot. Hinti olyan helyekre is, ahol semmi jót nem várhat. Útfélre, tövisek közé, köves, tehát egészen alkalmatlan helyekre is. Nemcsak a jó földbe, ahol egyedül esélye lenne a növekedésnek, a gyümölcstermésnek. Mi általában az eredményre figyelünk. Hogy amit teszünk, hogyan lehet hasznos most. Ez az eredményközpontúság jelen van nemcsak a munkánkban, hanem sokszor az emberi kapcsolatainkban, az érzelmeinkben is. Azt figyeljük, mi az, amit érdemes megtennünk. Osztályozzuk a különböző tetteket, a különböző ügyeket, a különböző embereket beskatulyázzuk. És azt mondjuk némelyekre, ez nem érdemli meg a fáradságunkat, az időnket, nem érdemli meg a figyelmünket, szeretetünket. Isten nem ilyen. Ő egészen máshogy tesz. Nem számolgatja, hogy megéri-e azt a magot odavetni. Ő szórja, pazarolja olyan helyekre is, ahol semmiféle esély nem látszik a gyümölcstermésre. Nem tudjuk, hogy miért tesz így. Megmagyarázhatatlanul furcsa a viselkedése. Mégis ez az egyetlen reményünk. Ez az oka annak, hogy Jézus Krisztus ma is, közöttünk is vetésben van. Ez az oka annak, hogy nem szúrós, aratás utáni tarló az embervilág, hanem ma is vetésterület.
És aztán ezután valóban nagy veszteség következik. Azt láthatjuk ebben a példázatban, hogy nagyon sokan nem értik meg az igét. Lepereg róluk. Mert úgy gondolják, hogy üres beszéd, aminek nincs semmi köze a valósághoz. És ezért nem is terem belőle élet. Azért, mert ragaszkodnak a saját érdekeikhez, a saját elfoglaltságukhoz, a saját felfogásukhoz. Vagy azért, mert úgy gondolják, hogy megvan a saját vallásosságuk, amit ők kitaláltak maguknak, amit ők kitapostak és járható útnak gondolnak, és ezért nem hagyják magukat befolyásolni az igétől. És ezért nem terem az ő életükben gyümölcsöt.
Aztán hallunk olyanokról is ebben a példázatban is, akik nem zárkóznak el az igétől, mégis vagy külső befolyás, vagy belső ellenállás hatálytalanítja bennük ezt a csodálatos munkát, ami egyébként bekövetkezhetne. És az eredmény, látnunk kell, hogy ekkor is ugyanaz. Akkor is, ha csak lepereg az ige, és akkor is, ha csak elnyomta azt a gaz, vagy nem engedte nőni a kő. A végeredmény ugyanaz. Azt láthatjuk, hogy szükségünk van Isten Lelkének az újjáteremtő erejére, hogy mégis utat törjön magának az ige.
Különösnek találhatjuk a magnak ezt a sorsát. Hiszen elvárható volna Istentől, elvárható volna az igéjétől, hogy elsöpörjön minden bajt, minden rosszat, minden bűnt, elsöpörje a halált, minden akadályt. De tapasztaljuk, hogy még mindig nem így történik. Számolnunk kell a kedvezőtlen körülményekkel. És számolnunk kell azzal is, hogy én vajon az útfél, köves vagy tövises hely háromnegyedébe tartozom, vagy a jó föld egynegyedébe.
De nem ez a fő mondanivalója ennek a példázatnak. A fő mondanivaló a végén van. Mert legalább annyira meglepő, mint a magvetőnek a bőkezűsége, az, hogy mégis lesz termés. Belső gyengeségeink és külső akadályaink ellenére mégis van áldás, mégis van öröm, mégis van szeretet. Azt láthatjuk ebben az igénkben, hogy Isten munkája nem hiábavaló. Hiszem, hogy ahol ő megszólal, ahol ő cselekszik, ott igenis gazdag termés következhet. Sőt, azt látjuk a százszoros termés esetében, hogy a termés, az áldás messze felülmúlja a veszteséget. Bőséges kárpótlást nyújt a kudarcokért. Ilyen Isten országa: Úgy tűnik, mintha minden veszendőbe menne. Úgy tűnik, mintha a rossz körülmények uralkodnának körülöttünk. Mégis, mindennek ellenére váratlanul nagy az eredmény. Váratlanul nagy az áldás. Megéri az Isten munkája. Bármennyire furcsának, bármennyire pazarolónak tűnik is, elvezet a hatalmas eredményhez. Ezt láthatjuk Jézus Krisztus személyén is. Az ő kereszthalálában is, ahol csupán az elveszés, az áldozat látszik, mégis csodálatos, hatalmas gyümölcs fakad belőle mindannyiunk számára.
Kedves Testvérek! Hol van tehát Isten az életünkben? Itt van! Mert itt van az ige magja, és itt van már benne, amit Isten elkészített számunkra is. Mert csodálatos gazdagságot szán mindannyiunknak. Ezt ő el tudja készíteni, meg tudja valósítani. Mindannyiunk javára. Ámen.