Az igehirdetés alapigéje: „Az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus, akiből az egész test egybeilleszkedik és összekapcsolódik a különféle ízületek segítségével úgy, hogy minden egyes tagja erejéhez mérten közösen munkálja a test növekedését, hogy épüljön szeretetben.” (Ef 4,15–16)
Gyászoló Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Egybeilleszkedik és összekapcsolódik. Fontos kulcsszavai ezek az előbb felolvasott bibliai igének, amivel Pál apostol arra utal, hogy az egyházhoz tartozók, a keresztény hívők között kapcsolat van, sőt, egy test tagjai, aminek a feje Krisztus.
Egybeilleszkedik és összekapcsolódik. Fontos kulcsszavai ezek egy földgázvezeték kiépítésének és üzemeltetésének, aminél fontos szempont, hogy szakadatlanul, hűségesen kösse össze a kitermelés és a felhasználás helyét.
Egybeilleszkedik és összekapcsolódik. Jellemzőnek érzem ezeket a szavakat Komornoki László testvérünk életútjára. Szeretettel tekintett vissza arra, hogy szüleinek házasságában összekapcsolódott Felvidék és Erdély. És aztán az ő életútja is összekötött annyi földrajzi helyet: Zala megyét, Siófokot, Miskolcot, Kuvaitot, Budapestet, Mosonmagyaróvárt és persze Sopront. De ezeket a helyeket nem pusztán földgázhoz, kőolajhoz kapcsolódó munkavégzés vagy tanulmányok kapcsolták össze, hanem egy elkötelezett élet, személyes emberi kapcsolatok.
Munkája, valamint a számtalan szolgálat és szívesség miatt sokat volt távol, gyakran telefonos volt az összeköttetés akár több ezer kilométerről, akár az utolsó percekben. De amikor kellett, ott volt a családtagjaival. Mindenen túl a legbüszkébb nyolc unokájára volt, értük igyekezett a legtöbbet megtenni. Ugyanígy fontos volt számára a nagyobb család összetartozása is.
Amikor a Sopron Holding vezetője volt, akkor sem csupán szerteágazó munkaterületeket igyekezett összekapcsolni, hanem olyan szervezet kiépítésében vett részt, ami a személyeket köti össze. Sokszor odafigyelt az egyszerű emberekre, azokra, akiknek a leginkább szükségük volt a segítségre, közbenjárt emberekért, intézte mások ügyeit. Így dolgozott a kórházért, a városért, az országért és még annyi nemes célért, de ezeken keresztül is mindig emberekért.
A gyülekezetben is ezt tapasztaltuk, úgy szolgált másodfelügyelőként, hogy mindig igyekezett közvetíteni, olyan köztes megoldásokat találni, ami minél többeknek jó, ami az összetartozást erősíti.
Egybeilleszkedik és összekapcsolódik. Ha ezt tapasztaltuk meg annyiféle emberi kötődésben Komornoki László testvérünk életében, mégsem őrá kell tekintenünk. Az előbb felolvasott bibliai igében bár szó van arról, hogy a növekedés és épülés közös munkája minden tag erejéhez mérten történjen, mégis úgy tanúskodik erről az apostol, hogy mindez Krisztus miatt, az ő ajándékaként, az ő munkájaként, az ő erejéből történik.
Hiszen újra és újra megtapasztaljuk, hogy próbálhatunk mi összetartani, összekapaszkodni, a mi erőnkből csak széthullásra, félreértésre, pártoskodásra futja. Az igazság és szeretet mindig Isten ajándéka. Gyászoló Testvéreim! Ha kapcsolódást, közösséget tapasztaltatok meg elhunyt testvérünkön keresztül, az Isten ajándéka volt. Amiatt és akkor lehetett ez így, hogyha sokféle lelőhely ellenére a legfontosabb forrás számára ez a keresztelőkút maradt. Akkor nemcsak visszatért ide, hanem az isteni szeretet forrásának közelében, ahhoz kapcsolódva élhette az életét. Ezért hiszem, hogy igazi vigasztalást jelentett neki, amikor halálos ágyánál gyermekei keresztségére emlékeztették Isten igéjével: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” Mert a keresztség ahhoz a Jézus Krisztushoz kapcsolta, aki érte halt meg és támadt fel. Egybeilleszkedik és összekapcsolódik. Ha őhozzá kötődve, a vele való kapcsolatban megmaradva élte az életét, akkor volt a helyén, és akkor nem szakította el a szálakat a halál sem, és akkor együtt lesz Urával és szeretteivel. Mindig tisztelet volt benne a felsőbbség iránt. De az a reményünk, hogy az igazi fő számára Krisztus maradt.
Így búcsúzunk dr. Komornoki László testvérünktől. Búcsúzik tőle felesége, gyermekei, nyolc unokája, menye, veje, sógornője, unokatestvérei, többi rokona, barátai, munkatársai, ismerősei és az evangélikus gyülekezet. De abban a reménységben búcsúzunk, hogy egybeilleszkedett és összekapcsolódott nemcsak családjával, munkatársaival, hanem Jézus Krisztussal, aki az egyetlen forrása közösségnek, életnek, feltámadásnak. Ámen.