Az igehirdetés alapigéje: „Jézus Krisztus születése pedig így történt: Mikor anyja, Mária már jegyese volt Józsefnek, de még nem keltek egybe, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. Férje, József, aki igaz ember volt, és nem akarta őt szégyenbe hozni, elhatározta, hogy titokban elbocsátja. Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, te pedig majd Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: „Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuélnak nevezik majd” – ami azt jelenti: Velünk az Isten. József pedig, amikor felébredt álmából, úgy tett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki, és feleségül vette őt, de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el.” (Mt 1,18–25)
Ünneplő Gyülekezet! Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Nemcsak a legkisebbek, mindannyian vártuk az ünnepet. Mint ahogyan a zsidóság is várta évszázadokon át a Megváltó eljövetelét. József is, akiről a karácsonyi történetben hallunk, várta őt. Talán el is képzelte, hogyan fog majd megérkezni, miket fog majd tenni, milyen szabadítást visz majd végbe. És amikor valóban eljön a Messiás, mégis minden egészen máshogy alakul. József úgy érzi, nehéz helyzetben van, és két lehetőség között őrlődik, hogy melyiket válassza. Úgy érzi, sikerül döntenie, és Isten mégis egészen más lehetőséget, egy harmadikat ad. Valamit, ami messze több annál, amit ember kitalálhat. Isten cselekvése ilyen, nem fér bele az általunk elképzelt keretekbe. Ezt kellett megtapasztalnia Józsefnek. És ahogyan ezt követően kibontakozik a karácsonyi történet, meg aztán az evangélium következő lapjain Jézus történetének a folytatása, az a képzelet újabb és újabb határait lépi át.
Mi is vártuk az ünnepet, készültünk rá, elképzeltük. Mégis hiszem, hogy Isten valami többet szán nekünk. Ő meg akarja lepni az embereket, az idei karácsonyon is, minket. Többet akar adni annál a karácsonyi hangulatnál, mint amit vártunk. Többet tud adni annál az ajándéknál, mint amit elképzeltünk.
Mi ez a több?
Egyrészt káoszból rend. Egészen kuszák voltak József gondolatai. Megoldatlan volt a családi helyzete, de népe és az egész emberiség is megoldásra várt. Annyiféle nyomorúság, ellenségeskedés, megválaszolandó kérdés közé érkezik meg Jézus. És ebben a nagy összevisszaságban utat mutat és úttá válik. Így van ez ma is. Elvárások, célok, bizonytalanságok kuszaságába egy kisgyermek egyszerűségében, mégis a megoldás érkezik el. Világosságot gyűjt a mi sötétségünkben is. El tudja űzni a félelmet, meg tudja válaszolni a kérdéseket.
A másik nagy ajándék, amit József megtapasztal, az az egymáshoz tartozás, a közösség ajándéka. Úgy kezdődött a történet, hogy József abban is bizonytalan, hogy összetartoznak-e Máriával. Valamint úgy tűnik, mintha neki egyedül kellene megoldania mindent ember és Isten nélkül. És akkor eljön hozzá az angyal a karácsonyi hírrel. És ebből kiderül, hogy összetartozik Mária és József, hozzájuk tartozik a születendő gyermek. És ebből kiderül az is, hogy Isten nem hagyja magukra őket. Immánuel – Velünk az Isten, így idézi az evangélista az ősi próféciát. Mi is olyan sokszor gyanakodva, idegenként tekintünk egymásra. És talán igazán csak ilyenkor, karácsonykor tapasztaljuk meg azt, mennyire összetartozunk. És hogy Isten sincs távol tőlünk. Pedig ez nemcsak néhány kivételes óra kincse, hanem minden látszat ellenére meglévő állandó valóság. Nekünk is egymást és önmagát adja ajándékba Isten karácsonyra.
Ugyanis József esetében is azt látjuk, hogy Istennek ezek a nagy karácsonyi ajándékai nemcsak néhány órára, egy-két ünnepi napra szólnak. Hanem az egész életét átrendezik.
Ezt kívánom mindannyiunknak, hogy karácsony csodája, az, hogy az Isten emberré lett, ne csak világraszóló esemény legyen, hanem személyes ügyünk, olyan történés, ami meghatározza, sőt megváltoztatja az emberekhez fűződő kapcsolatunkat, egész életünket, ajándékozzon meg közösséggel, oldja fel a félelmeket, és adja meg nekünk az Istenbe kapaszkodó, bizodalmas hitet. Ámen.