Az igehirdetés alapigéje: „Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak megnyittatik. Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle, vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.” (Lk 11,9–13)
Mi a legfontosabb? Mi az, amire igazán szükségünk van? Gyakran szembesülünk ezzel a kérdéssel, amikor be kell osztani pénzt, erőt, időt. Hogy mi az, amire jut, amire fontos szánni, és mi az, ami érdekes lehet, de nem tudok foglalkozni vele.
Kedves Konfirmandusok! Tavaly szeptemberben a családotokkal hoztatok egy döntést, hogy szántok időt, figyelmet a konfirmációra. Hogy be kell férnie a fontos dolgok közé, mert van benne valami, ami megéri ezt a ráfordított energiát. Így a konfirmandusév végén tudom, hogy sokatokban meg is fogalmazódott már, hogy mivel gazdagodtatok a közösségen, a konfirmációi órákon, istentiszteleteken, révfülöpi hétvégén keresztül.
Mi az, amire igazán szükségünk van? Ezzel a kérdéssel szembesít ebben a mai igénkben Jézus, amikor az imádságról beszél. Arról, hogy mit kérhetünk és mit kaphatunk Istentől. Mindannyiunknak érdemes számot vetnünk ezzel, hogy mit várhatunk Istentő, mire jó az imádság, az Istennel való kapcsolat, konfirmáció, istentisztelet, keresztség és úrvacsora.
Jézus szavaiból az első ajándék, amiről hallunk, a meghallgatás ajándéka. Hogy van kinél kérni, keresni, zörgetni. Nagy szüksége van erre nemcsak kamaszoknak, hanem felnőtteknek, időseknek és gyerekeknek is. Hogy végre őszintén feltárhassam azt, ami bennem van. Annyi koldus kér hiába, annyian keresnek hiába társat, annyian zörgetnek hiába zárt ajtókon. Jézus úgy beszél az imádságról, hogy Istennél végre megszűnik ennek a hiábavalóságnak az érzése. Neki fontos az, hogy mi foglalkoztat minket, fontosak vagyunk neki. Ez azt jelenti, hogy az imádsággal nemcsak bebeszélem magamnak, mi az, ami megnyugtatna, az nemcsak önszuggeszció. Ha imádkozom, olyasvalakire találok, aki meghallgat. Kedves Konfirmandusok! A konfirmáció is részben erről szól. Remélem, ezt érezhettétek meg, hogy van egy hely, ahol fontosak vagytok, ahol megnyílhattok.
A második ajándék, amiről Jézus beszél, egy szoros, bensőséges kapcsolat. Nemcsak a Miatyánkban, hanem még számtalan alkalommal biztatta arra a tanítványait Jézus, hogy Istent ne távoli hatalmasságnak gondolják, hanem családtagnak, Atyának. Az imádságban úgy szólíthatom meg Istent, mint gyerek az édesapját vagy édesanyját, hogy kenyeret kérjen. Mert az imádság az nem házalást jelent, hogy ide is, oda is bekopogok, valamit kiadnak a lánccal biztosított résen, aztán becsapódik az idegen ajtó, folytathatom egy következő küszöbnél. Az imádság hazatalálás. Befogadás a lelki otthonba, az Atyával való közösségbe. Ahol természetes, hogy ha enni kérek, ételt tesznek elém, és nem olyasmit, ami árthatna. És így ha imádkozom, az nem egyszerűen valami igénybejelentést takar, hanem kérést a befogadásra, a közösség megélését. A bizalom és személyesség kapcsolatát. Kedves Konfirmandusok! Ez az ajándék a tiétek is. Itthon vagytok a templomban, a gyülekezeti házban. Itthon vagytok Istennél. Ezt fejezi ki az is, hogy a konfirmációval a gyülekezet nagykorú tagjaivá váltok. Itt a helyetek.
A harmadik ajándék Jézus szavai szerint az, hogy Isten az imádság által tágítja a látómezőnket, nagyobb távlatot nyit meg előttünk. Nem engedi, hogy leragadjunk az élelemnél, sikernél, vidámságnál. Amikor azt ígéri ebben az igében, hogy kapunk, találunk és megnyittatik nekünk, akkor egy kicsit titokzatosan nem mondja meg pontosan, hogy mit. Nem mindig azt, ami körül a gondolataink forognak, hanem valami mást, fontosabbat. A környező igeversekből kiderül, hogy Isten országáról, azaz az ő jelenlétéről, akaratának, uralmának a megvalósulásáról van szó. Olyasmiről, amire mi magunktól talán nem gondolnánk, pedig igenis szükségünk van rá. Kedves Konfirmandusok! Az év során beszélgettünk olyan témákról is, amik magatoktól nem jutottak az eszetekbe, de aztán mégis elindította a gondolataitokat, hozott elő belőletek kérdéseket. Isten mindig feljebb akarja emelni a tekinteteteket.
Ezen a három ajándékon túl Jézus végül csak az igénk legvégén mondja csak meg pontosan, miről is van szó, mire van igazán szükségünk. Pontosabban kire. Egy kifejezésben sűríti össze a legnagyobb ajándék leírását. A Szentlélek. Ő a legnagyobb válasz imádságunkra. Az Ő jelenlétében, az Ő munkájában valósul meg ez a három adomány. Nem csak valami ráadás, kegyes plusz, hanem Ő az, akire igazán szükségem van. Akiért igazán érdemes imádkozni, akit igazán érdemes ünnepelni, akiért igazán érdemes hálásnak lenni.
Mert benne, általa valósul meg az, hogy meghallgat az Isten, Ő ébresztheti és Ő viheti célba bennem is a kérést, keresést, zörgetést. Ő a Fiúság Lelke, aki megteremti a bűnös ember és a Szent Isten között az Atya és gyermek kapcsolatát, aki bizalmas, személyes közösséget hozhat létre. És a Szentlélek adhat távlatot nemcsak az imádságomnak és gondolkodásmódomnak, hanem az egész életemnek, hogy merjek messzebbre látni, nagyobb látókörrel élni.
Őt ünnepeljük pünkösdkor. Hogy Isten nem marad távol tőlünk, hanem a Szentlélekben eljött, eljön hozzánk. És ő a legnagyobb ajándéka a konfirmációnak is. Érte könyörgünk, hogy járja át a konfirmandusokat, hogy erősítse meg őket. A leginkább magára Istenre van szükségünk, ő a legnagyobb ajándék, és a Szentlélekben őt magát kapjuk meg. Ámen.