Az igehirdetés alapigéje: „Pilátus azután ismét bement a helytartóságra, behívatta Jézust, és megkérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Jézus viszont ezt kérdezte tőle: Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam? Pilátus erre így szólt: Hát zsidó vagyok én? A te néped és a főpapok adtak át nekem téged: Mit tettél? Jézus így felelt: Az én országom nem e világból való: ha ebből a világból való volna, az én szolgáim harcolnának, hogy ne jussak a zsidók kezére. De az én országom nem innen való. Pilátus ezt mondta neki: Akkor mégis király vagy te? Jézus így válaszolt: Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra. Pilátus ezt kérdezte tőle: Mi az igazság? Miután ezt mondta, ismét kiment a zsidókhoz, és így szólt hozzájuk: Én nem találok benne semmiféle bűnt.” (Jn 18,33–38)
„Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban.” Ez a kulcsmondata a megszokott, jól ismert virágvasárnapi történetnek. Ezt kiáltják, éneklik azok, akik ujjongva fogadják a nagy ünnepre érkező, Jeruzsálembe bevonuló Jézust. És közben pálmaágakat lengetnek, leterítik felsőruhájukat. Ebben a mai evangéliumi igénkben nincsen virág, nincsen pálmaág, nincsen hozsánna, a híressé vált hátasszamár sem szerepel. Viszont a király ott van benne. Pontosabban ott áll valaki, akit királynak mondanak. Valóban király? Vagy kevesebb ennél? Vagy több? Ez virágvasárnap kérdése, Jézus királysága
Amikor az evangélisták először írták le Jézus szenvedéstörténetét, ez a része különös érdeklődésre tartott számot. És ma is nagy jelentősége van, hogyan találkozott Jézus és Pilátus. Az ő személyükön keresztül két világ találkozik, sőt ütközik össze. Csendesen, mégis komoly különbségekre rámutatva. Az egyik oldalon a birtokba vevő, mindenkin áttaposó hatalom. A másik oldalon szintén hatalom áll, de másféle, a mindenkiért áldozatot vállaló, önmaga létéről is lemondani kész hatalom.
Poncius Pilátusnak, a római birodalom helytartójának az a feladata, hogy biztosítsa a birodalom békéjét. Hogy kiderítse, ha valaki politikai mozgalmat szervez, ha valaki királyságra tör. Ha valakiről ez bebizonyosodik, akkor ki kell iktatnia, el kell pusztítania. tárgyilagosan akarja vizsgálni az ügyet: veszélyes-e a birodalomra Jézus? Ezért kérdezi ezt Jézustól, hogy király-e. Talán hallott Jézus jeruzsálemi bevonulásáról, amikor a tömeg Dávid Fiaként, a nagy király leszármazottaként üdvözölte. Akkor úgy tűnt, mintha a zsidók a királyukká akarnák választani Jézust. De ő mégsem fehér paripán, karddal az oldalán vonult be a szent városba. Lehetne ő király?
Pedig ebben a történetben az elrejtőző király előlép. Nyíltan beszél arról, hogy kicsoda ő. Feltárja magát Pilátus előtt. Pilátus valamiért mégsem érti a válaszokat. Nem látja azt, ami előtte van. Ugyanúgy, ahogyan a jeruzsálemi bevonuláskor is félreértés történt. Jézus úgy vonult be mint Messiás, mint Üdvözítő. Akik ott voltak, evilági rabságból akartak szabadulni. Ők földi királynak látták.
Azt láthatjuk, mennyire különböznek az ember és Isten fogalmai. Mást értenek országon, uralmon, hatalmon, királyságon, és egészen mást értenek igazságon. Virágvasárnap a félreértés napja.
Ez a kihallgatási jelenet már nem virágvasárnap, hanem nagypéntek reggelén játszódik. Ott áll Jézus, mindenkitől elhagyatva, fegyvertelenül, királyi ambíciók nélkül, népétől elítélve. Ő lenne király? Pilátus nem tud arról, hogy Jézus teljesen vagyontalan volt, és mégis több ezer embert lakatott jól öt kenyérrel és két hallal. Nem tudja, hogy Jézus egyetlen éjszakára sem akart hatalommal éjszakai szállást biztosítani magának és tanítványainak, de a viharos tenger lecsendesült a szavára, megszállottak, testileg sérültek megnyugodva és gyógyultan távoznak tőle. Ő nem tudja, hogy bár kihallgatásakor egyetlen katonája sincs, néhány év múlva a római birodalom egész területén az ő követei hirdetik nevét. Pilátus ezeket nem tudhatta. Mi már tudjuk. Mégis ott élhet a mi szívünkben is a pilátusi kérdés: Vajon király-e Jézus? Vajon övé-e a hatalom? Ilyen lenne egy király? Ilyen magányos, alázatos, szelíd, emberektől megvetett, fájdalmak férfija, betegség ismerője? Hát lehet ő azoknak a királya, akik gyűlölik és megvetik, ki akarják végeztetni?
És ahogyan ott áll Pilátus előtt a szenvedő Jézus, aki kardok helyett szelídségről, más országról beszél, akkor a kihallgató kizökken a tárgyilagos kivizsgálás távolságtartó hangvételéből. A kérdéséből kihallhatjuk a megdöbbenést: Van olyan ország, ahol ilyen a király? Lehet ezekkel a módszerekkel és tanítással bármit elérni? Azzal, aki nem vet követ a bűnös asszonyra. Aki egy szamárcsikón lovagol be. Aki hagyja, hogy megkínozzák és kivégezzék. Kedves Testvérek! Kudarcaink és kétségeink magukban hordozzák ezt a kérdést. Lehet ő király? Lehet hatalma a szenvedő Úrnak? Megoldhatóak Jézus tanítása szerint az emberi élet problémái?
És Jézus válaszol. Pilátusnak is és nekünk is. Igennel válaszol. Bár lehet, hogy ez mai olvasóként nem teljesen egyértelmű, de a nyelvészek, a szakértők szerint Jézus szava: „Te mondod” – akkor azzal gyakorlatilag igent mond. Valóban úgy van, tényleg király vagyok. Bár máshogy, mint ahogyan te gondolnád. Igazak a szavaid, de a mögötte lévő tartalom egy kicsit mégis eltérő. Király vagyok. Az igazság királya. Nem katonák fegyveres ereje, hanem a szíveket megtöltő igazság tartja meg ezt az országot. Pilátus erre legyint: ez már hiú ábránd, utópia. De Testvérek! Ez nekünk hatalmas örömhír lehet. Ez az, ami kapaszkodó, ami kiutat jelent abból a sokféle nehézségből, amit megtapasztalunk. Létezik egy másféle ország. Létezik egy olyan ország, ahol nem a fegyveres hatalom az úr. Létezik egy olyan ország, ahol vége lesz az erőszaknak. Ahol a hatalmasok nem hatalmaskodnak. Ez az ország, amiért imádkozunk a Miatyánkban. Ott az ország helyén álló szó királyságot, uralmat jelent. Azt a fizikai vagy eszmei területet, ahol valaki döntő befolyással van másra, ezért királya, ura neki. Jézus elmondja, hogy ő valóban király, habár szolgai formát vett magára. Ahogyan a levélbeli igében hallottuk, a filippi Krisztus-himnuszban. Központi üzenete tehát ez Jézus szenvedéstörténetének. Annyira, hogy ez kerül rá végül Jézus keresztjére: INRI Iesus Nasarenus Rex Iudeorum. A názáreti Jézus, a zsidók királya. És valóban, ennek nagyon fontos üzenete. Hadd idézzem röviden Reményik Sándor Pilátus című versét, amiben az derül ki, hogyan ragaszkodik ő ehhez a felirathoz:
„A Messiástok megmenteni késtem,
De négy betűt a keresztjébe véstem,
E négy betű az én becsületem,”
E négy betű számunkra is az, amibe belekapaszkodhatunk. Az, hogy mégis Jézusé a hatalom, övé az uralom, ahogyan az előbb énekeltük.
Nehézségeink, szenvedéseink között nekünk is szól Jézus válasza: „Király vagyok, de az én országom nem e világból való.” Sokszor szeretnénk, mégsem söpri el az előttünk lévő akadályokat, mégis ő uralkodik.
Virágvasárnap nemcsak a félreértés, hanem az álmoké, lelkesedésé is. A jeruzsálemi tömeg sokféle vallási és politikai álmot kergetett. De van olyan helyzet, amikor a valóság még az álmot is meghaladja. Mert nem volt pontos az, amit ők képzeltek Jézusról. De az igazság nem kevesebb, hanem több ennél. Jézus többet ad, mint amit mi kérni, remélni mernénk.
Van még egy érdekes mondat ebben az igében, amikor Pilátus elkezdni kihallgatni Jézust, akkor Jézus visszakérdez: „Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?” Az derül ki ebből, hogy azokban, a napokban, kétezer évvel ezelőtt, Jeruzsálemben mindenkinek volt valami értesülése Jézusról. Annyian beszéltek róla. Annyiféle hír volt, hogy mindenkiben kialakult valamilyen vélemény a mendemondák alapján.
De mit mond Jézus ezzel a kérdéssel, amit Pilátusnak és nekünk szegez? Nem elég ezekre a mendemondákra hagyatkozni. Igazán nem különbözik a helyzetünk a kétezer évvel ezelőttitől. Most is annyi különböző vélemény van Jézusról, annyi mindent mondanak róla. Mit mond ő maga? Járj utána! Tedd próbára! Derítsd ki az igazságtartalmát mindannak, amit akár tanúskodásként, akár vádként mondanak Jézusról! Ez a hét, ami most kezdődik, a mai nappal, a nagyhét erre hív minket. Hogy keressük a választ erre a kérdésre. A nagycsütörtöki, nagypénteki, nagyszombati, húsvéti történetekben hiszem hogy választ találhatunk: Valóban király Jézus? Valóban övé a hatalom még akkor is, ha a mi életünkben is úgy tűnik, hogy úrrá tudnak lenni a szenvedések és a nehézségek? Valóban, lehet ő király? Lehet király az én életemben is? Keressük a következő napokban a választ erre a kérdésre. Mert azt vehetjük észre ebben a történetben is, hogy Jézus nem hagyja megválaszolatlanul a kérdéseket. Válaszol Pilátusnak, és válaszol nekünk is. Halljuk meg ezeket a válaszokat! És bár nagyon fontos, nagyon súlyos kérdéseink vannak sokszor, de ne ragadjunk le a kérdéseknél, hanem keressük a választ, és ha Jézusnál megtaláltuk, akkor kapaszkodjunk ebbe! Ámen.