Az igehirdetés alapigéje: „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” (Ef 2,8–10)
Ünneplő Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Új utat kezdünk ezekben az órákban. Vagy legalábbis egy új útszakaszt. És egyelőre nem sok minden látszik a 2023-as évből. Talán bizonytalanság van bennünk, talán kilátástalanság, félelem, talán reménység. Sokan az előző néhány év előre nem látható csapásai alapján nagyon óvatosak azzal kapcsolatban, mit tartogathat 2023. De biztosat nem tudhatunk erről a most kezdődő évről. Nem ismerjük ezt a most kezdődő utat. Úgy vagyunk, mint egy idegen területen kiránduló turista, aki el szeretne jutni valahová. Örülnénk nagyon valami útmutatásnak, jelzőtáblának ebben a bizonytalanságban.
Ez a mai újévi igénk ilyen útmutatást ad. A most kezdődő évre és egész életünkre. Utat ad elénk, és azt jelenti ki róla, hogy ez az út nem zsákutca. Ezt a jelzőtáblát teszi ki ez a néhány igevers, hogy az út, amit Isten elkészített nekünk, nem zsákutca. Nem tudjuk, hogy pontosan hogyan fog kanyarogni, de a célt megtudjuk. Amikor ennyire ismeretlen útszakasz kezdetén állunk, akkor hatalmas dolog, hogy valaki megmutatja a végcélt.
Megtudhatjuk belőle, hogy Isten szándéka szerint milyen irányba tart ez az év és az életünk. Ez a mai nap, az év első napja alkalom lehet arra, hogy előre nézzünk erre a célra, hogy ellenőrizzük az irányt. Hátha újratervezésre van szükségünk, mint a navigációs rendszereknek. Annak az útnak a célját, amit Isten a 2023-as évre és egész életünkre készített nekünk, igénk egy olyan szóval adja meg, ami talán nehezen érthető, talán távolinak tűnik. Ez a szó, ez a cél az üdvösség. Ha elolvassuk az igénk előtti néhány verset, akkor kiderül, hogy mivel szemben határozza meg a levél írója az üdvösséget. Azt írja le róla, hogy az üdvösség a rabság ellentéte. A halál, a harag, vétkeink, az érzékek rabságáé. Hiszen újra és újra tapasztalhatjuk, hogy a belőlünk előtörő indulat, türelmetlenség, önzés önmagunkba zár bennünket, elvágja kapcsolatainkat, elzárja előlünk a tovább vezető utat. Az üdvösség, vagyis az Istennel való közösség ezeknek a zsákutcáknak az ellentéte. Az üdvösség jelenti az igazi távlatot, ellentétben minden mással, ami előbb vagy utóbb zsákutcának bizonyul.
Ezek a felolvasott igeversek pedig elsősorban három szóval határozzák meg, hogy mit jelent az üdvösség.
Az első szó a KEGYELEM. Hogy nem olyan utat, és nem olyan úticélt kapunk magunk elé, mint egy túraversenyen. Nem az éves parancs kiosztása ez a mai igénk. Hanem világraszóló örömhír arról, hogy az úticélunk ajándék. Nem izzadságos küzdelmeink szűken mért bére, nem fogcsikorgatva kiadott járandóság. Csak ez a kegyelemről szóló hír tudja oldani a szorongásunkat, félelmeinket. Csak ez képes élethez méltó békességet teremteni körülöttünk, kicsiben és nagyban egyaránt. Hogy nem pontgyűjtő akadálypályára indulok az idén sem, hanem Isten hatalmas ajándéka felé. Kegyelem ez az új év, kegyelem az új indulás. Nem újévi fogadalommal és nem is áldozattal, lemondással kezdődik ez az új út, hanem Isten ajándékának az örömhírével. Ez a sorrend. Mindig a kegyelem áll az első helyen. Mert a kegyelem eredendőbb, mint a bűn. És csak így lehetséges, hogy nem zsákutcába futunk. Csak ezért lehet cél az utunk végén. Erről szól a most kezdődő 2023-as év igéje Mózes első könyvéből: „Te vagy a látás Istene.” Azért van távlat előttünk, mert Isten kegyelmesen ránk tekint.
A második szó, amivel igénk az üdvösséget meghatározza, a teremtés. És ezt itt úgy kell értenünk, hogy ÚJJÁTEREMTÉS. Ez azt jelenti, hogy újat kezd velünk az Isten. Sok mindent hozunk magunkkal az előző évből. Talán sok olyasmit is, amit ott szerettünk volna hagyni. Terhet, bánatot, dühöt, megszokást, közömbösséget. Olyan tulajdonságokat, körülményeket, amik megkötöztek, fogva tartottak. És ezekkel szemben akar minket Isten újjáteremteni. Ebből az állapotból akar feltámasztani, kiszabadítani. És újat akar és tud kezdeni velünk. Bűnbocsánattal, békéltetéssel, magához hívással, közösségteremtéssel újjá akar formálni. El akarja törölni az óév óemberét, hogy új emberré lehessünk. Ahogyan Virgil Redlich írja: „Szomorú, hogy oly sokszor kell újra kezdenünk. Vigasztaló, hogy oly sokszor újra kezdhetjük.” Újjáteremtés. Újratervezés. Ezt is jelenti az üdvösség, amiről ez az igénk bizonyságot tesz. Valami elemi erejű, sajátosan isteni cselekedetet, ami az egész életünket átjárhatja. Ami eljuttathat addig az egyszerűségig, amivel Túrmezei Erzsébet megszólal egyik énekünkben: „Elmúlt a régi, kezdhetem az újat.”
A harmadik szó, amit kimond ez a mai igénk az úticéllal, az üdvösséggel kapcsolatban, csak egy rövid létige: VAN. Ennyi. „Kegyelemből van üdvösségetek hit által.” Az igeidő formálja át egészen ezt az újévi útbaigazítást. Nemcsak hogy nem múlt idő szerepel: üdvösségetek volt, amiről most szépen megemlékezhettek. Nem is csak egyszerűen jövő időről van szó! Hogy egyszer majd üdvösségetek lesz, addig éltessen benneteket ennek a reménysége. Nem. Üdvösségetek van! Már a miénk és még érvényes. Jézus Krisztus óta, azóta, hogy Isten emberré lett, és értünk áldozta magát a kereszten, azóta nemcsak ígéret és nemcsak emlék, hanem jelen lévő valóság az üdvösség. Ahogyan Zákeus házában asztalközösséget vállalt a fővámszedővel, és azt mondta neki: „Ma lett üdvössége ennek a háznak”, úgy lép be a mi életünkbe is, velünk is közösséget vállal, és minket is a távlati célnak ezzel a jelenidejűségével szólít meg. Jézus az, aki miatt már most a kegyelem lehet az életünk alapja. Már most átélhetjük Isten újjáteremtő, újat kezdő erejét. Már most ettől az úticéltól indulhatunk.
Sok erdei túrának nincs előre megtervezett útvonala, csak elindul valahonnan az ember, és ugyanoda tér vissza. Jó érzés így indulni. Hogy nem valami bizonytalan, számomra talán elérhetetlen célig kell elverekedni magunkat. Ez békességet és nyugalmat jelent. Hogy csak sétálunk egyet.
Ezt kívánom mindannyiunknak erre az előttünk álló új évre. A végcél bizonyosságát, és jelenvalóságát, jelenidejűségét, annak az élményét, hogy már most is átélhető Isten kegyelme és újjáteremtése. És kívánok olyan pillanatokat, amikor a nehézséget, küszködést, kilátástalanságot úgy tudjuk látni, hogy csak sétálunk egyet az üdvösségből az üdvösségbe. Ámen.