„De eljön Sionhoz a Megváltó, Jákób megtérő bűnöseihez! – így szól az Úr. Ilyen szövetségem van velük – mondja az Úr: Lelkem, mely rajtad nyugszik, és igéim, amelyeket szádba adtam, nem fogynak ki a szádból, utódod szájából és utódod utódainak a szájából, mostantól fogva mindörökké – mondja az Úr.” (Ézs 59,20–21)
Ünneplő Gyülekezet,Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Ajándékra várunk ezen a mai estén. Persze nagyon különböző, hogy pontosan mire. A legkisebbek talán játékra, idősek talán a család együttlétére, sokan karácsonyi hangulatra, békességre, áhítatra. Ez a mai igénk karácsony lényegét, a legnagyobb ajándékot ezzel a három szóval foglalja össze: „eljön a Megváltó”. Ez Isten karácsonyi ajándéka. Ez azt jelenti, hogy ő nemcsak valami tárgyat, élményt, eseményt vagy érzést ad, hanem önmagát adja nekünk. Mert Jézus születése, a történet, amit az előbb hallottunk, nem kevesebbet jelent, mint hogy őbenne a mindenható Isten jött el, nemcsak látogatóba, ünnepre összegyűlni, hanem hogy maradéktalanul odaadja magát nekünk, embereknek.
Az ő jelenléte, az általa elvégzett szabadítás a legnagyobb ajándék. Ő nemcsak kiegészíti, megkoronázza a karácsonyt, hanem ha ő jelen van, akkor van ünnep, van élet, van remény. Ha ő nincs itt ebben a mai esténkben, ezekben a napokban és az egész életünkben, akkor csak a küszködés, a szürkeség marad. Ezt fejezi ki karácsony ősi, tömör szava: Immánuel. Velünk az Isten! Nem ellenünk, nem távol, nem is a nézőtéren, hanem a mi helyzetünkben, velünk közösségben, értünk cselekedve. Szövetsége van velünk, ahogyan ez a karácsonyt már évszázadokkal korábban meghirdető ószövetségi ige mondja.
Hogyan történik ez a nagy ajándékozás? Hogyan jön el a Megváltó? Isten Lelkét adja nekünk. Az igazi ajándék tehát nem külsődlegesen, nem látványosan, hanem belül kezdődik. Csendes szavak meghallásával, belső változások megindulásával. A szívben. De aztán ez a Lélek átjárja, meghatározza a tetteimet, egész életemet.
Hogyan jön el a Megváltó? Igéjében. A legnagyobb karácsonyi ajándék csomagolópapírját egyszerű, emberinek tűnő szavak jelentik. Így lettek megajándékozottak az első karácsony résztvevői is. Mária és József sem értette az eseményeket, csak akkor, amikor Isten üzenete elért hozzájuk a küldöttön, az angyalon keresztül. A betlehemi pásztorokhoz is az angyaloknak kellett vinniük a hírt: nemcsak egy kisgyerek született, nemcsak egy örvendetes családi eseménynek lehetnek a tanúi, hanem a világ Megváltója születésének. A napkeleti bölcseket sem csak a csillag, hanem Mikeás próféciáján keresztül Isten szava igazította útba Betlehem felé.
Nekünk is Isten igéjének meghallásával lehet igazi karácsonyunk. Ha ezt az igét elhagyjuk, akkor nem látszik semmi sem a megváltásból az életünkön. De hozzánk is eljut az örömhír, ezért hozzánk is eljut maga Isten. Sőt, erről az ajándékozásról valami csodálatosat mond ez a mai prófécia: „igéim, amelyeket szádba adtam, nem fogynak ki a szádból, utódod szájából és utódod utódainak a szájából, mostantól fogva mindörökké”. Ilyen bőséges, túlcsorduló ajándékot kapunk Isten szavában. Annyi bocsánatot, vigasztalást, bátorítást, hogy az nem fogyhat ki a szánkból, és továbbadhatjuk gyermekeinknek, unokáinknak, dédunokáinknak, ükunokáinknak.
Hogyan jön el a Megváltó? Egy érdekes sorrendet is megfigyelhetünk itt a próféciában: Sionhoz, aztán az egyes megtérő emberhez, aztán az utódokhoz. Hogyan akar tehát minket megajándékozni Isten? Először is a hívő közösséget felhasználva ebben, összegyűjtve igéje köré az embereket, és ezen a közösségen keresztül. Aztán ebben a sorban építve az egyes emberre is, hogy aztán a családban, az egymást követő generációkban is továbbadják ezt a kincset.
Kié ez az ajándék? Úgy olvastuk, hogy a Megváltó „Jákób megtérő bűnöseihez” jön. Tehát olyanokhoz, akik méltatlanok rá. Akik nem készültek fel. Senki se álljon félre: „érdemtelen vagyok karácsony ajándékára”. Az ünnep nem a mi felkészülésünkön múlik. Ettől függetlenül is ünnepet ad nekünk Isten. Kétezer évvel ezelőtt népszámlálást tartottak, és még az a nagy jövés-menés sem volt az akadálya a Megváltó születésének. A pásztorok bűnös, megbízhatatlan embereknek számítottak, mégis ők találkozhattak elsőként Jézussal. Minden felkészületlenségünk, minden töredékességünk ellenére a miénk a legnagyobb ajándék. Sőt, érdemes figyelnünk arra az aprócska szóra, amivel ez az ige kezdődik: „De eljön Sionhoz a Megváltó”. Mi áll a „de” előtt? Minden reményvesztettségünk, félelmeink, a nehéz körülmények. A lényeg viszont nem ez, hanem ami a „de” után áll: „De eljön a Megváltó”. Ő a legnagyobb ajándék. Őrá van szükségünk. És nem kell nélkülöznünk őt. Ámen.