Az igehirdetés alapigéje: „Ezt az igét kapta látomásban Ézsaiás, Ámóc fia Júdáról és Jeruzsálemről: Az utolsó napokban szilárdan fog állni az Úr házának hegye a többi hegy fölött, és kimagaslik majd a halmok közül. Özönlik majd hozzá valamennyi nép. Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk föl az Úr hegyére, Jákób Istenének házához! Tanítson minket útjaira, hogy az ő ösvényein járjunk. Mert a Sionról jön a tanítás, és az Úr igéje Jeruzsálemből. Igazságot szolgáltat a nemzetek között, ítéletet hoz minden nép ügyében. Kardjaikból ezért kapákat kovácsolnak, lándzsáikból pedig metszőkéseket; nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul. Jákób háza, jöjjetek, járjunk az Úr világosságában!” (Ézs 2,1–5)
Keresztény Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
A világosság alapvető feltétele az életnek. Ahogyan a növények is úgy fejlődnek, hogy a fény felé törnek, úgy a mi életünkben is tájékozódási pont, éltető erő, megnyugtató biztonság a világosság. Ez az igénk ezzel a képpel beszél az Istenhez tartozó életről, az Istenhez való kötődésről. „járjunk az Úr világosságában!” Így beszél Isten megtartó jelenlétének a valóságáról, mint fényről. Ami beragyoghatja, átjárhatja az egész életemet.
Nagyon érezzük talán, hogy szükségünk van arra, végre világosság járja át az életünket. Végre tisztábbak, átláthatóbbak legyenek az emberi kapcsolataink. Végre legyen valami igazodási pont, biztonság. De mit jelent ez, hogy az Úr világosságában járjunk? Igénk négy kifejezéssel teszi megfoghatóbbá ezt az ajándékot, ezekkel nyitja meg számunkra ezt az utat.
Az első ilyen kifejezés az, amivel elhelyezi ez a prófécia ezt az egész képet az időben, amivel datálja ezt a nagyszabású eseményt. Ezekkel a szavakkal fejezi ezt ki: „az utolsó napokban”. Talán az jutott az eszünkbe, amikor meghallgattuk ezt a próféciát, ennek a tökéletes világnak a leírását, hogy mi közünk lehet ezekhez a jövendölésekhez. Mi köze lehet az én mostani életem gondjaihoz, örömeihez ennek a távoli ígéretnek? Miért erre lenne szükségem? De a próféta mégis nagyon fontosnak tartja, hogy erről a távoli jövőről, a beteljesedésről beszéljen. Arról, amerrefelé tart az utunk. Mert meghatározónak tartja a mostani, kisebb-nagyobb ügyeink között is, hogy Isten jelenlétének beteljesedése felé tart az életünk. Mert ennek a célnak kell meghatároznia a mostani gondolkodásomat, hitemet, tetteimet, életfolytatásomat. Ézsaiás próféta korában erősen hanyatlott Dávid trónjának dicsősége, és mind magasabbra emelkedtek azok a hegyek, ahol a bálványok álltak. Ő mégis látta az Úr hegyét, ami mindennél magasabb. Mikor körös-körül a népek egymás ellen fordultak, harci szekereket, fegyvereket készítettek, a sarlókat és kaszákat kardokká egyenesítették, ő látta azt az országot, ahol nincsen háború, ahol kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból pedig metszőkéseket, és nép a népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul. Isten népéhez tartozni azt jelenti, hogy a jövőre építkezem, Isten biztos ígéretére, erre a sziklaszilárd reménységre építkezem. Talán fordított logikának tűnhet. Mi azt szoktuk meg, hogy csak a múltra támaszkodunk, mert az a biztos, a megtörténtek határozzák meg a mostani körülményeinket. De Isten igéje arról beszél, hogy az Istenben bízó embernek nemcsak érdekes pluszinformáció, hogy merre tart a világ sorsa, hanem ennek a reménységnek kell meghatároznia, megváltoztatnia az életünket. Ezekre az ígéretekre kell építenünk, mert van mire építenünk. Az Úr világosságában járni azt jelenti, hogy a biztos cél határozza meg az életemet.
A második kifejezés, ami ezt az utat meghatározza, az az Úr igéje. Megdöbbentő ez a kép ebben a prófétai igében. Ahogyan népek kerekednek fel a világ minden sarkából, hogy elzarándokoljanak az Úr hegyéhez. Nem csak népek képviselői, nem csúcstalálkozóról van szó vagy nagyobb delegációkról, hanem egész népekről. Milliók kelnek útra. De miért? Mi lehet az a nagy esemény, az a hatalmas kincs, ami ilyen népvándorlást vált ki? Semmi más, csak az Úr igéje. Az, ami itt van közöttünk. A könyvespolcunkon lévő Bibliában, a vasárnapról vasárnapra hirdetett igében. Mintha akkor jönnének rá hatalmas tömegek, hogy igen, tudjuk, hogy Isten szava eddig is szólt, de csak most látjuk, hogy erre van szükségünk. Hogy ez nemcsak valami hasznos jótanács, hanem ez igazítja rá lábunkat az útra. Ennek teremtő, vigasztaló, békéltető, megújító ereje van. Az Úr világosságában járni azt jelenti, hogy Isten igéjét követve, annak erejével járok az úton.
A harmadik kifejezés, ami a világosságban járásról szól, az a békességnek egy csodálatos képe: „Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket. Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul.” Mert ahol Isten világossága, ígérete és igéje uralkodik, ott ezek békességet tudnak teremteni. Meg tud valósulni az a csoda, hogy a versengés, a bizalmatlanság, a félelem, a gyűlölet eszközeit, az ezek által lekötött erőmet építésre, hasznos tevékenységre tudjam felhasználni. Ahol ragyogni kezd az ő világossága, ott az egymás elpusztítására kovácsolt fegyverekből egymás támogatására és építésére való szerszám lesz. Ő képes közelebb vinni az embertársaimhoz. Mert béke csak ezen az alapon születhet. Hogyha az ő szava kiűzi a szívemből a félelmet, az ő szeretete nevetségessé teszi a kicsinyes haragomat. Az Úr világosságában járni azt jelenti, hogy az ő békességében részesülök, és az ő eszközeivé válok a békéltetés szolgálatában.
A negyedik fontos kifejezés pedig: az Úr hegye. Tehát az Úr világossága az nem valami titokban, dobozkában továbbadott kis láng. Hanem nyilvánvaló, messziről látható jelenség. Ami mindenkire hatással van. És ez a hegy nincs is olyan messze tőlünk. Ezért jött el Jézus, hogy ennek a valóságát elhozza közénk, megvalósítsa közöttünk, bennünk, aki magára mutatva ezt mondta: „Én vagyok a világ világossága.” Aztán a Hegyi beszéd elején ezt mondta a tanítványainak: „Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Az Úr világossága rajtunk keresztül, a mi életünk hitvallásával lehet nyilvánvalóvá a népek előtt. Az Úr világosságában járni azt jelenti, hogy Jézusban itt van már az életünkben a világosság, mi pedig a világosság követei vagyunk.
Kedves Testvérek! Az utolsó napokról szól ez a prófécia. Mi közünk hozzá? Mi közünk ehhez a távoli világossághoz. Ezek az utolsó napok elkezdődtek már Jézus Krisztus eljövetelével, feltámadásával, a Szentlélek kitöltésével. Azzal, hogy tanújának hívott el minket. Nem tehetjük meg azt, hogy miután gyönyörködtünk Isten feltáruló végső terveiben, ülve maradjunk. Isten közös útra hív, közös utat ad. Jákób háza, soproniak, jöjjetek, járjunk az Úr világosságában! Ámen.