Az elején és a végén énekelhető:
441. ének https://enekek.lutheran.hu/enek441.htm
374. ének https://enekek.lutheran.hu/enek374.htm
(Az utóbbi meg is hallgatható az oldal tetején található szürke sáv segítségével.)
Erős vár a mi Istenünk! Szeretettel köszöntök mindenkit a soproni evangélikus templomból nagycsütörtök ünnepén. A mai napon nem tartunk istentiszteletet, mégis együtt lehetünk, Isten jelenlétében.
Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. Ámen.
Mi egyedül a Krisztus keresztjével dicsekedünk,
mert általa van váltságunk és üdvösségünk.
Magasztalom az Urat teljes szívemből
az igazak körében és a gyülekezetben.
Emlékezetessé tette csodáit,
kegyelmes és irgalmas az Úr.
Eledelt adott az őt félőknek,
népének megváltást szerzett.
Örökkévalónak rendelte szövetségét,
szent és félelmetes az ő neve.
Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen volt kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön-örökké.
Mi egyedül a Krisztus keresztjével dicsekedünk,
mert általa van váltságunk és üdvösségünk.
Imádkozzunk! Jézus Krisztus, élet Kenyere, életed isteni titkában részesítesz bennünket! Te eltávolítod a korlátokat, amelyeket vétkeink emeltek, és magad mellé veszel bennünket a te utadra, az odaszánás és szenvedés útjára, amely az örök életre visz. Tarts meg bennünket a veled való közösségben, aki az Atyával és a Szentlélekkel Istenként élsz és uralkodsz mindörökkön-örökké. Ámen.
A mai nap igehirdetési igéjét Mt 26,36–46-ból olvasom:
Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és így szólt tanítványaihoz: Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom. Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, azután szomorkodni és gyötrődni kezdett. Akkor így szólt hozzájuk: Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok velem! Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te. Amikor visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és így szólt Péterhez: Nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem? Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen. Másodszor is elment, és így imádkozott: Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod. Amikor visszament, ismét alva találta őket, mert elnehezült a szemük. Otthagyta őket, újra elment, és harmadszor is imádkozott ugyanazokkal a szavakkal. Azután visszatért a tanítványokhoz, és így szólt hozzájuk: Aludjatok tovább és pihenjetek! Íme, eljött az óra, és az Emberfia bűnösök kezébe adatik. Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van az, aki engem elárul.
Keresztény Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Nagycsütörtök van. Az utolsó vacsora emléknapja, az úrvacsora ünnepe. Ezért itt állnak az oltáron az úrvacsorai edények, a paténa és a kehely. De most nincs bennük sem ostya, sem bor. Az idei évet evangélikus egyházunk az úrvacsora évének hirdette meg, és az úrvacsora ünnepén üres a kehely. Azért van ez így, mert az úrvacsora közösségi esemény, külön-külön nem tudunk élni vele. És most nem gyűlhetünk össze, így az úrvacsora ünnepén nem élhetünk a szentséggel. Egyedül érezhetjük magunkat emiatt.
Ez a mai evangéliumi igénk a nagycsütörtöki események egy részét, egy epizódját mondja el. Nagycsütörtökről először az utolsó vacsora, vagy a lábmosás története juthat az eszünkbe. Ezen az idei, sokak számára magányos nagyhéten nem ezek a közösségi események, hanem Jézus magánya áll előttünk. A bensőséges közösség megélése után, az utolsó vacsora utáni éjszakán Jézus egyedül maradt. Ez a jelenet áll ma előttünk, amit a templomban az oltárképen is láthatunk.
Jézus egyedül van. Egyedül veszi fel a küzdelmet a kísértéssel. Mert a tanítványok alszanak. De Júdás nem alszik, és a fegyveresek is úton vannak már. És még valaki nem alszik: a Kísértő. Talán nehezebben észrevehetően, de hasonló jelenet játszódik le, mint Jézus nyilvános működésének kezdete előtt, a pusztában. Arra akarja rávenni, hogy ne vállalja a nehéz utat, biztosan van valami könnyebb, valami népszerűbb. Az ellenfél a küldetésétől, az isteni akarat útjáról akarja eltéríteni. A tét ugyanis mindig ez, az igazi, belső, lelki közösség megszakadása, az Atyától való elszakadás. Hiszem, hogy ez a kísértés ér el bennünket is betegségben, kétségek között, magányban vagy túlhajszoltságban. Az Istentől való elszakadás kísértése. Mi vajon érzékeljük-e ennek a veszélyét, küzdünk-e ellene? Jézus felveszi a harcot. A tanítványok helyett is, helyettünk is küzd.
Egyedül. Nincs ember, aki segítséget tudna nyújtani neki.
Sokan vannak most egyedül, vannak, akik szenvednek, vannak, akik szomorkodnak és gyötrődnek amiatt, ami előttük áll. Vagy egyszerűen csak bizonytalanság, várakozás van bennük. Testvéreim! Nem vagytok egyedül! Nézzetek Jézusra! Ő a szomorúságban, kétségben is elmerült, azt is megjárta értünk. Magára veszi a magányt, a mi magányunkat. Megvívja a mi harcunkat.
Ezt fejezi ki a kehely képe. A bűn keserű következményét. Mi nem akarjuk meginni a levét annak, amit tettünk. Jézus viszont vállalja a sorsunkat.
Egyedül veszi fel tehát a küzdelmet a kísértéssel.
De ennél több történik. Az evangéliumi leírást hallgatva elsőre talán a küszködést vesszük észre. Pedig Jézus nemcsak harcol, hanem győzelmet is arat. Kimondja azt, amit mi is sokszor elimádkozunk a Miatyánkban, és talán bele sem gondolunk, micsoda nehéz szavak: „legyen meg a te akaratod”. És ezzel, hogy igent mond az Atya akaratára, nemet mond a kísértésre, nemet mond a könnyebb útra, nemet mond az Atyától való elszakadásra. Jézus győz a kísértés fölött. Győzelemre viszi a magányosok, a megkísértettek, az elaludtak ügyét. Mi újra és újra vereséget szenvedünk. Egyedül ő arat győzelmet. De az ő győzelme a miénk is. Ez a legnagyobb biztatás számunkra, aminek a hírével nem kell megvárnunk húsvétot, nem kell megvárnunk a járvány végét, már most tudhatjuk: Nekünk győztes Urunk van.
Üres a kehely, de ez nem csak a magányunk jele, hanem a győzelemé: ő kiitta azt a keserű poharat, amit nekünk kellett volna. Keserves küzdelem volt, de értünk kiürítette a szenvedések kelyhét. Egyedül Jézus képes erre, és ő meg is teszi.
Jézus küzdelme és győzelme után harmadikként érdemes figyelnünk az ő és a tanítványok közötti kapcsolatra. Arra, hogy egyedül Jézus tartja fenn közöttük a közösséget. Péter, János és Jakab is újra és újra elalszik. De Jézus újra és újra visszatér hozzájuk, felébreszti és megszólítja őket. Maguktól nem képesek közösségben maradni.
Így van ez velünk is, akik kényszerű szétszakítottságban éljük a mindennapjainkat. Jézus tartja fenn a közösséget köztünk is. Nem a kézfogás a templomajtóban, nem a közös ének, nem az, ahogy együtt térdelünk oda az oltárhoz. Egyedül Jézus, aki mindannyiunkhoz odalép, aki tartja bennünk a Lelket, aki szólongat, ébresztget.
Ezt fejezi ki a szólássá vált mondat is ebben a történetben: „a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.” Ez nem az ember jó és rossz részét állítja szembe egymással. Hanem testként az emberre utal, a lélek viszont a Szentlelket, Isten láthatatlan, mégis valóságos jelenlétét jelenti. Csak Isten Lelke erősítheti meg, készítheti fel az embert, a testet. Kedves Testvérek! A Lélek itt van, kész erőt adni, változást hozni, mozdítani.
Testében nem, de Lelkével velünk is itt van Jézus, egyedül ő teremt közösséget magával és mindannyiunkkal.
Kedves Testvérek! A keserű poharat Jézus kiürítette. Ránk mást hagyott, a hálaadás poharát, az úrvacsora ajándékát. Ma ugyan még nem, de hiszem, hogy eljön az idő, amikor újra ihatunk belőle. Az utolsó vacsora kezdetén Jézus így szólt a tanítványaihoz: „Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a páskavacsorát.” Ez a vágyakozás ott lehet bennünk ma, az úrvacsora ünnepén, és hiszem, hogy be fog teljesedni. Beteljesíti az a Jézus, aki megteheti ezt, mert egyedül ő az, aki felveszi a küzdelmet a kísértéssel, aki győzelmet arat és aki közösséget teremt. Ámen.
Imádkozzunk! Urunk, Jézus Krisztus, aki tusakodtál Atyád akaratával, és engedelmes maradtál: taníts minket őszinte engedelmességre, hogy megértsük mennyei Atyánk szándékát, és tetszése szerint terjesszük elé kéréseinket!
Könyörgünk egyházad egységéért. Add, hogy kiengesztelődve nyújtsanak testvérkezet egymásnak azok, akik nagypéntek és húsvét titkát különböző egyházi közösségekben, különböző hagyományt követve ünneplik!
Könyörgünk mindazokért, akik szenvedést hordoznak. Add, hogy részesüljenek a kísértő feletti győzelmedben, és nyilvánvalóvá legyen rajtuk dicsőséged!
Könyörgünk a nélkülözőkért, a betegekért és azokért, akik elveszítették munkájukat vagy otthonukat. Add, hogy keresztedből merítsenek erőt a megpróbáltatás napjaiban!
Könyörgünk, Urunk, a teremtett világért is. Gátold meg a féktelen, romboló hatalmakat, és add, hogy a föld népei boldogságban éljenek, és minden lélek téged dicsőítsen gondviselő jóságodért!
Mennyei Atyánk! Add, hogy egyszülött Fiad keresztje megsemmisítse minden önigazságunkat, hogy életünkben és halálunkban csak abban legyen reménységünk, aki halálával megtörte fölöttünk a bűn és a halál hatalmát, és föltámadásával megnyitotta előttünk eljövendő országod kapuját, akinek nevére minden térd meg fog hajolni, és minden nyelv vallani fogja, hogy Jézus Krisztus Úr, az Atya Isten dicsőségére. Hallgass meg minket, amikor az ő tanítása szerint együtt így imádkozunk:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.
Végül fogadjátok az Úr áldását!
Isten népe! Az Úr áldjon meg, és őrizzen meg téged! Az Úr világosítsa meg az ő arcát terajtad, és könyörüljön rajtad! Az Úr fordítsa az ő arcát tefeléd, és adjon neked békességet! Ámen.