Ézs 55,10-11: Így szól az ÚR: Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.
So spricht der HERR: Denn gleichwie der Regen und Schnee vom Himmel fällt und nicht wieder dahin zurückkehrt, sondern feuchtet die Erde und macht sie fruchtbar und lässt wachsen, dass sie gibt Samen zu säen und Brot zu essen, so soll das Wort, das aus meinem Munde geht, auch sein: Es wird nicht wieder leer zu mir zurückkommen, sondern wird tun, was mir gefällt, und ihm wird gelingen, wozu ich es sende.
Ünneplő Gyülekezet, Testvéreim a Jézus Krisztusban!
A jeles alkalomhoz illően egy ajándékdobozt hoztam magammal. A csomagolás azt üzeni, hogy nagy értéket rejt. Pedig ha kibontjuk, kiderül, hogy teljesen üres. Egy üres ajándékdoboz igazi ünneprontást jelent, csalódást okoz.
Ilyen díszes, de üres dobozok sorakoznak az életünkben. Ettől az ürességtől szenvedünk. Annyi üres, hatástalan szavunk van. És minket is nagyon gyakran csak ilyenek érnek el. Üres kapcsolatok, üres keretek, üres napok, üres élet.
Sokak szerint ilyen az egyház is. Sorsdöntő fontosságúnak beharangozott, nagy felhajtással kísért gesztusok sora, amiben sokan így érzik, így látják nincs semmi, üres a belseje.
Ünneplő Gyülekezet! Ajándékdobozt kezetekben forgató testvéreim! Isten ma azzal szólít meg minket, hogy az ő szava nem üres. Így hallottuk: az én igém nem tér vissza hozzám üresen. Erős a verseny ma abban, hogy az üzenetek minél könnyebben érthetőek legyenek. Ebben a versenyben sokszor a végletekig hígítják újságcikkek, reklámok, könyvek és filmek tartalmát egyaránt. Egészen addig, amíg nem marad semmi üzenet, ami eredeti, újszerű, megmozdító erejű volna. Isten szava nem ilyen átlátszóvá higított lötty. Ahogyan Mózesen keresztül üzente Isten a népének: Mert nem üres beszéd ez számotokra, hanem ez jelenti számotokra az életet: általa élhettek hosszú ideig azon a földön, amelyre most átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek. Ahol Isten igéje megszólal, ott az üresség, tartalmatlanság véget ér. Valóban tartalmatlan felhajtás marad az egyház, de csak akkor, ha nem szólal meg Isten igéje, mert akkor minden megváltozik. Ahol megtörténik az a csoda, hogy emberi ötletek helyett az ő üzenete ér el egészen a szívekig, ott véget ér az üresség. Nem üres az az egyház, ahol megszólal az ige.
Az, hogy Isten szava nem üres, az nem egyszerűen a tartalmasságot jelenti. Azt is, hogy célja van, hogy nem hiábavaló. Terve van azzal, hogy összegyűjt minket, hogy megszólít minket. És az ő terve nem marad elméleti stratégia, vágyálom. Hatalmas örömhír ez mindenkinek, aki úgy érzi, sok minden céltalanul sodorja az életét. Akit az Isten megszólít, azzal terve van. Ha most rossz prédikátorként lelkészi programbeszéddé akarnám alakítani ezt a mai igehirdetést, akkor éppen ez az ószövetségi ige állna az utamba. Ebben ugyanis nincs szó emberi tervek teljesüléséről. Persze megtörténhet ez is, van nekem is sok tervem, az új épület adta lendület miatt szerintem most mindenkinek sok terve van, aki felelősséget érez ezért a gyülekezetért. De a lényeg nem ez. Isten üzenete nem erről szól. Hanem Isten tervéről, az ő gyülekezeti munkatervéről: véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem. Nem céltalanul szólít meg minket az Isten. Terve van, akarata van minden igehirdetéssel, minden csendes Biblia-olvasással. Ezt a nagy tervet kell szolgálnia mindennek az egyházban.
Hogy mi ez a nagy terv? Mi a tartalom az ajándékdobozban, az igében? Ez a kérdés egyetlen szóval megválaszolható: az élet. Ezt tervezi, ezt munkálja. Hallottuk: megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek. Ezt teszi Isten szava: Enyhíti lelki szomjunkat, termőre fordítja céltalannak tűnő életünket, betölti hiányunkat. Erre van szükségünk. Ez az Isten ajándéka.
De érdekes megfigyelni, hogy amikor az életadás csodájáról tanúskodik Ézsaiás próféta, akkor nem valami látványos, páratlan jelenséget ír le. Egészen hétköznapi, szerény eseményről ír, az eső és a hó lehullásáról. A csapadékból, miután megöntözi a földet, először nem látszik semmi. Beissza a föld, eltűnik. De a nyomában később mégis kihajt a vetés. Így munkálkodik az Isten. A célja először nem a külső körülmények megváltoztatása, hogy így rendeződjön az életünk. Pedig a legtöbbször arra vágyunk, azt kérjük imádságainkban, a nagy, külső változásokat. Ő viszont először nem így akar változást elérni. De ha legbelül érint meg minket, akkor eléri a célját. Lehet, hogy létszámban, anyagiakban nem hoz gyarapodást, de a látszat ellenére a mélyben már kifejti a hatását, és abból aztán majd gyümölcs terem.
Ünneplő Gyülekezet! Felmerülhet a kérdés, hogy most miért Isten igéjéről, ennek a rejtetten kezdődő munkájáról beszélek. Miért nem közvetlenül arról, mit jelent az új lelkész érkezése és az új gyülekezeti ház elkészülte? Hiszen imádságukkal, munkájukkal, adományukkal többen tettek is ezekért. És olyan sokan olyan sokféle változást várnak ezektől. Pedig elsősorban ezért van új lelkésze a gyülekezetnek: hogy Isten igéje hangozzék. Ezért készült a gyülekezeti ház: hogy Isten igéjének ez a rejtetten induló munkája megvalósuljon. Azért a szószékről elhangzó egy-egy mondatért, ami megfordítja valakinek a sorsát. Azokért a beszélgetésekért, amikben az élet fontos kérdéseit is érintjük lelkésszel, vagy lelkész nélkül, de nem Isten nélkül. Ezekért a pillanatokért dolgoznak a hivatali alkalmazottak, a munkacsoportok, a hitoktatók, de többet mondok: ezekért a különleges pillanatokért töri magát az Isten. Nem a számokért, nem a látszatért. Hanem azokért a változásokért, amik egészen belül kezdődnek, amik először még láthatatlanok.
Így hull le Isten igéje az égből. És így szállt le a földre Isten nagybetűs Igéje, Jézus Krisztus. Egyszerű külsőben, de életet hozva. Az élet Urának a győzelme a vereség látszata alatt valósult meg a Golgotán, azóta tudják a keresztények, hogy a gyengeség látszata alatt is munkálkodik az erős Isten.
Hoztam magammal egy másik ajándékot is. Ez nem olyan látványos, mint az előző doboz, egyes padsorokból talán alig látszik. Kopott, semmi különleges nincs a külsejében. Ez a Biblia eddig az évtizedek során sok istentiszteletnek és más közösségi alkalomnak helyet adó gyülekezeti terem oltárán volt. Most átkerül az új gyülekezeti házba. Egyszerű a külseje, de ez nem üres. Amit ez hordoz, az életet ad.
Ünneplő Gyülekezet! Milyen ajándékot ünneplünk ma? Elsősorban nem az új lelkészt és az új gyülekezeti házat. Hanem azt, amit ezek szolgálnak, Isten igéjét. Mert életet adó tartalma csak annak van. Ámen.
Liebe Festgemeinde! Liebe Schwestern und Brüder im Herrn!
Dem besonderen Anlass gebührend habe ich einen Geschenkkarton mitgebracht. Die Verpackung lässt vermuten, dass sie große Werte in sich birgt. Aber wenn wir ihn auspacken, dann stellt sich heraus, dass der Karton ganz leer ist. Ein leerer Geschenkkarton das ist Spielverderberei, so etwas enttäuscht uns.
Solche feierlichen, aber leere Geschenkkartons reihen sich aneinander in unserem Leben. Wir haben so viele leere, wirkungslose Worte. Leere Beziehungen, leere Rahmen, leere Tage, leeres Leben.
Liebe Festgemeinde! Gott spricht uns heute zu, dass sein Wort nicht leer ist. Wo das Wort Gottes sich regt, dort enden Leere und Inhaltslosigkeit.
Das bedeutet auch, dass sein Wort Zweck und Ziel hat, dass es nicht vergeblich ist. Er hat einen Plan damit, dass er uns versammelt, damit, dass er zu uns spricht. Er hat einen Plan mit jeder Predigt und mit jedem stillen Bibellesen.
Was ist dieser große Plan? Was ist der Inhalt in dem Geschenkkarton, in dem Wort? Es ist das Leben. Und sein Plan und Wirken ist dies: Es stillt unseren seelischen Durst, macht unser Leben fruchtbar, erfüllt unseren Mangel.
Aber es ist interessant zu beobachten, dass, wenn der Prophet Jesaja dieses große Wunder bezeugt, er dann über ein ganz alltägliches, schlichtes Ereignis schreibt: nämlich über das Niederfallen des Regens und des Schnees. Man kann den Niederschlag nicht sehen, nachdem er in das Erdreich aufgenommen wurde. Die Erde nimmt ihn auf, er verschwindet. Aber die Saat geht dennoch auf. So wirkt Gott. Seine erste Absicht ist nicht die Veränderung der äußeren Umstände. Doch wenn er uns im Innersten rührt, erreicht er sein Ziel.
Liebe Festgemeinde! Es kann die Frage aufkommen, warum ich jetzt über das Wort Gottes spreche. Weil die Gemeinde den neuen Pfarrer in erster Linie zu diesem Zweck hat: Gottes Wort soll zu Gehör gebracht werden. Das neue Gemeindehaus ist zu diesem Zweck fertig geworden: um das versteckt anfangene Wirken des Wortes Gottes sich hier verwirklichen zu lassen. Für einige, von der Kanzel ertönenden Sätze, die das Schicksal mancher wenden. Für die Gespräche, in den wir auch mit wichtigen Fragen des Lebens in Berührung kommen ob mit oder ohne Pfarrer, aber nicht ohne Gott. Für diese Momente arbeiten die Büroangestellten, die Arbeitsgruppen, die Religionslehrerinnen. Aber ich sage mehr: für diese besondere Momente gibt Gott sich Mühe. Nicht für Zahlen, nicht für den Augenschein. Sondern für die Veränderungen, die im Innersten anfangen, für diese Veränderungen, die zunächst unsichtbar sind.
So fällt das Wort Gottes vom Himmel. Und so ging das einzige Wort, Jesus Christus auf die Erde nieder: in einem einfachen Ansehen, aber als der, der Leben bringt. Der Sieg des Herrn des Lebens hat sich in dem Anschein der Niederlage auf Golgotha verwirklicht. Seitdem wissen die Christen, dass auch im Anschein der Schwachheit der starke Gott wirkt.
Ich habe noch ein Geschenk mitgebracht. Es ist nicht so sehenswürdig, wie der vorherige Karton. Diese Bibel war auf dem Altar des Gemeindesaals. Sie kommt jetzt in das neue Gemeindehaus. Ihr Aussehen ist einfach, aber sie ist nicht leer. Was sie trägt, das gibt Leben.
Liebe Festgemeinde! Welches Geschenk feiern wir heute? In erster Linie nicht den neuen Pfarrer und das neue Gemeindehaus. Sondern das, wem beide dienen, das Wort Gottes. Denn nur das hat Leben gebenden Inhalt. Amen.
Imádkozzunk! Istenünk! Annyiféle vágyunk és tervünk van. Add, hogy észrevegyük, a legfontosabbat abban kapjuk, ha te megszólítasz bennünket. Öntözd meg igéddel száraz életünket! Ámen.
Kapcsolódó tartalmak:
- Mire jó a lelkész? Interjú Tóth Károly lelkésszel soproni iktatása alkalmából - interjú az evangelikus.hu oldalon
- Beiktatták Tóth Károly lelkészt Sopronban Felszentelték a megújult gyülekezeti házat - tudósítás az evangelikus.hu oldalon