Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére. Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta önmagát mindenkiért tanúbizonyságként a maga idejében. Azért rendeltettem hírnökül és apostolul - igazat mondok, nem hazudok -, hogy a hitre és az igazságra tanítsam a népeket. (1Tim 2,3-7)
Keresztyén gyülekezet, szeretett testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Talán az első igeszakasz volt amit fiatal hittanosként megtanultam János evangéliumából: Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Habár teológiára jártam, és ott sok tantárgy volt amely kapcsán igeszakaszokat kellett tanulnom; habár sok éve vagyok gyakorló lelkész és hitoktatásban, lelkigondozói beszélgetésekben is gyakran kell egy-egy bibliai textust idéznem, sajnos nem vagyok túl jó a memoriterekben, a gyakorlat és némi rutin ellenére is sokszor kell fellapoznom a Bibliát egy-egy mondat pontos idézéséért. De ha valami különös dolog folytán többé már nem tudnám elővenni soha a Bibliát, akkor sem lennék elveszett: ezt a mondatot kívülről tudom és sok megerősítést ad nekem. Evangélium az evangéliumban, vagy ahogy magyarul szoktuk nevezni: evangélium dióhéjban. A legfontosabb üzenet, Jézus Krisztus evangéliumának tömör és pontos összefoglalása ez. Bátorító mondat, és hálás vagyok egykori lelkészemnek, hogy gyermekkoromban éppen ezt jól megtanította nekem.
Ha valami különös dolog folytán többé már nem tudnám elővenni soha a Bibliát, az imént Pál apostol Timóteushoz írt első leveléből felolvasott részt megjegyezve is hasonlóan érezném magam. Olyan sok bátorító üzenet, vigasztaló, reményt adó gondolat van benne, hogy az üzenetéből egészen sokáig el lennék látva evangéliummal. Vagy ahogy sokszor játszottuk gyerekkoromban, ha egy lakatlan szigetre kéne költözni, mi lenne az az egyetlen dolog amit magammal vinnék: ezt a néhány mondatot magammal víve életemben nem kéne az evangéliumot nélkülöznöm. Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére. Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta önmagát mindenkiért tanúbizonyságként a maga idejében.
Evangélium az evangéliumban: a magyar elnevezésben a dióhéj azt jelenti, a lényeg olyan apróra összecsomagolva, hogy akár egy dióhéjban is elfér, mégis teljes és hatalmas. Lássuk hát, mi minden van ebben a másik, Pál által készített kis csomagban, ami hatalmas és teljes.
Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön. Ez az evangélium, az örök jó hír. Hittanórán azt tanítjuk, az Újszövetségben nem négy evangélium olvasható, hanem csak egy: Jézus Krisztus evangéliuma. És ennek van ott négy leírása: Evangélium Máté szerint, evangélium Márk szerint, stb. Mondhatjuk, ott van persze egy ötödik is: Evangélium Pál szerint, s ez a mondat ebből van.
Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön: ez először is tényleg jó hír, mert Isten azt akarja, hogy én üdvözüljek, hogy Te üdvözüljél. Isten nem akarja, hogy elkövetett hibáink miatt elvesszünk. Isten elítéli a bűnt, de a bűnösöket megmenti szeretett fia élete árán. Ez egy felszabadító jó hír, amikor önmagunkat bűneinkkel együtt látjuk. De ha Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön: ez másodszor is egy feladat elé állít mindenkit. Könnyen esünk abba a hibába, hogy gyorsan ítéletet mondjunk mások felett, de ismerjük Jézus példázatát a farizeus és a vámszedő imádságáról. A farizeus úgy imádkozott: Köszönöm Uram, hogy nem vagyok olyan, mint ez a vámszedő. A farizeus ítéletét Jézus azonnal megváltoztatja; a bennünk lévő ítéletet Isten azonnal megváltoztatja: Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön. Az is, akit én nem szeretek, akinél én jobbnak, többnek tartom magam. Ez az üzenet tehát egy feladatot ad: el kell hagynom a bennem lévő ítélkezést és az evangélium szerint kell gondolkodnom. A mondat folytatásában pedig azt is megmutatja Pál, miképpen lehet ezt a feladatot elvégezni: segíteni kell mindenkinek az igazság megismerésében. Vagyis aszerint kell élnem, dolgoznom, gondolkodnom és beszélnem, ami az Evangéliumban van.
Pál apostol túlélőcsomagjában ez az első gondolat. A második gondolat szintén sok segítséget ad. Pál azt írja: Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus. Egyháztörténeti kutatásokból tudjuk, Pál apostolnak sok vitája volt a gnosztikus tanok hirdetőivel, amikor a Krisztusban való hitet képviselte. Az az utalás, hogy a közbenjáró az ember Krisztus Jézus, egykor ezért volt nagyon fontos. Közbenjáró segítségét sokszor igényeljük, amikor valami fontos dolgot szeretnénk elintézni. Pál apostol kiemelése, hogy az Isten felé való közbenjárónk az ember Krisztus Jézus pedig arra emlékeztet minket, hogy ő egyáltalán nem egy távoli, egy idegen valaki, hanem olyasvalaki, aki emberként ismeri a mi életünket. Jézus Krisztus dicsősége az egész világ számára nyilvánvalóvá válik nem is olyan régen, vízkeresztkor éppen ezt ünnepeltük. Azonban amellett, hogy erről a dicsőségről soha nem feledkezhetünk meg, arra figyelmeztet Pál, ne távolítsuk el magunktól méltatlanságunk miatt Krisztust, hanem érezzük, hogy egészen közel van hozzánk. Ember, vagyis ismer minket, ismeri az érzéseinket, ismeri a fájdalmainkat, a csüggedést, a bizonytalanságot, a gyászt, a félelmet. A mi életünk minden összetevőjét jól ismeri, és így jár értünk közben. Saját életünkből tudjuk, az az igazi vigasztaló, aki ismeri a bajainkat. Jézus Krisztus megértő, mert ismeri a bajainkat.
Pál apostol harmadik gondolata: Krisztus váltságul adta magát. Vagyis mindent vállalt és elvégzett értünk. Szenvedéseinkben is van kire nézni, van, aki erőt ad nekünk. És Krisztus a végsőkig elment értünk. Isten előtt hibáink és gyengeségünk ellenére meg tudunk így állni. Egyedül Krisztus miatt. Ez is evangélium, evangélium Pál szerint. Sok erőt ad nekünk és ettől élhetünk túl egy ilyen mondattal minden nehézséget.
Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére. Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta önmagát mindenkiért tanúbizonyságként a maga idejében.
Tanuljuk meg! Ámen.
___________________
Dies ist gut und wohlgefällig vor Gott, unserm Heiland, welcher will, dass allen Menschen geholfen werde und sie zur Erkenntnis der Wahrheit kommen. Denn es ist ein Gott und ein Mittler zwischen Gott und den Menschen, nämlich der Mensch Christus Jesus, der sich selbst gegeben hat für alle zur Erlösung, dass dies zu seiner Zeit gepredigt werde. Dazu bin ich eingesetzt als Prediger und Apostel ich sage die Wahrheit und lüge nicht, als Lehrer der Heiden im Glauben und in der Wahrheit.
Liebe Gemeinde!
Der vielleicht erste Bibelspruch, den ich als junger Teilnehmer an der Sonntagsschule gelernt habe, war jener aus dem Johannes-Evangelium: Also hat Gott die Welt geliebt, dass er seinen eingeborenen Sohn gab, damit alle, die an ihn glauben, nicht verloren werden, sondern das ewige Leben haben. Obwohl ich im Theologiestudium viele Kurse hatte, in denen wir Bibelsprüche lernen mussten; und obwohl ich seit mehreren Jahren Gemeindepfarrer bin und im Religionsunterricht und bei seelsorglichen Gesprächen oft Sätze aus der Bibel zitiere, bin ich leider in Memorierstoffen nicht gut: trotz der Geübtheit und etlicher Routine muss ich die Bibel oft nachschlagen, um einen Satz richtig zurückrufen zu können. Aber wenn es durch ein wunderliches Ereignis so geschehen würde, dass ich die Bibel nie wieder vornehmen könnte, so wäre ich auch nicht verloren: jenen Satz kann ich auswendig - und er gibt mir großen Halt. Es ist das Evangelium im Evangelium, oder, wie wir auf Ungarisch sagen: das Evangelium in Nussschale. Es ist die wichtigste Botschaft, die kompakte und präzise Zusammenfassung des Evangeliums Jesu Christi. Ein ermutigender Satz und ich bin meinem damaligen Pfarrer dankbar dafür, dass er mir gerade diesen Spruch gut beigebracht hat.
Wenn ich durch ein wunderliches Ereignis die Bibel nie mehr vornehmen könnte, aber den soeben vorgelesenen Bibelspruch aus dem ersten Brief des Paulus an Timotheus in Kopf hätte, hätte ich das gleiche Gefühl. Er enthält so viele ermutigende Botschaften und tröstende, Hoffnung gebende Gedanken, dass ich meine Seele aus ihm ziemlich lange mit Freudenbotschaft versorgen könnte. Oder, wie wir als Kinder gespielt haben wenn man auf eine unbewohnte Insel ziehen müsste, was wäre die einzige Sache, die man mitnehmen würde? mit den Sätzen aus dem Timotheusbrief in meinem Rucksack müsste ich am Evangelium nicht mangeln.
Gott will, dass allen Menschen geholfen werde und sie zur Erkenntnis der Wahrheit kommen. Denn es ist ein Gott und ein Mittler zwischen Gott und den Menschen, nämlich der Mensch Christus Jesus, der sich selbst gegeben hat für alle zur Erlösung, dass dies zu seiner Zeit gepredigt werde. Evangelium im Evangelium: die Nussschale bedeutet in der ungarischen Formulierung, dass das Wesen, der Kern so klein zusammengepackt ist, dass es sogar in eine Nussschale passen würde, dennoch ist es vollkommen und riesig. Also mal sehen, wie viel dieses andere, von Paulus bereitete Paket, das riesig und vollkommen sei, innehat!
Gott will, dass allen Menschen geholfen werde. Es ist das Evangelium, die ewige Freudenbotschaft. Im Religionsunterricht sagen wir, dass es in dem Neuen Testament nicht vier Evangelien gibt, sondern lediglich eines: nämlich das Evangelium Jesu Christi. Es hat in der Bibel vier Beschreibungen: das Evangelium nach Matthäus, das Evangelium nach Markus, usw. Wir könnten natürlich zufügen, dass es da auch ein Fünftes gibt: das Evangelium nach Paulus. Und der vorige Satz stammt aus dem Letzteren.
Gott will, dass allen Menschen geholfen werde. Erstens ist dies wirklich eine gute Nachricht, weil Gott will, dass mir geholfen werde, dass Dir geholfen werde. Gott will nicht, dass wir wegen unserer begangenen Fehler verloren werden. Gott verurteilt die Sünde, aber die Sünder rettet er auf Kosten des Lebens seines geliebten Sohnes. Es ist eine befreiende gute Nachricht, wenn wir auf uns als sündige Menschen blicken. Wenn aber Gott will, dass allen Menschen geholfen werde, stellt dies jeden vor einer Aufgabe. Wir begehen leicht den Fehler, dass wir die anderen schnell verurteilen, doch wir kennen das Gleichnis Jesu vom Gebet des Pharisäers und des Zöllners. Der Pharisäer betete bei sich selbst so: Herr, ich danke dir, dass ich nicht bin, wie dieser Zöllner. Jesus verändert das Urteil des Pharisäers sofort; Gott verändert das in uns herrschende Urteil sofort: Gott will, dass allen Menschen geholfen werde. Auch demjenigen auch, den ich nicht mag, über den ich denke, ich sei besser, oder mehr als er. Diese Nachricht gibt also eine Aufgabe: ich muss meinen inneren Urteilswillen aufgeben und anfangen dem Evangelium gemäß zu denken. In der Fortführung des Satzes zeigt Paulus, wie diese Aufgabe erfüllt werden kann: es muss jedem in der Erkenntnis der Wahrheit geholfen werden. Ich muss also in der Weise leben, arbeiten, denken und reden, wie es im Evangelium steht.
Dies ist der erste Gedanke im Überlebenspaket von Paulus. Der zweite Gedanke gibt ebenso viel Hilfe. Paulus schreibt: Denn es ist ein Gott und ein Mittler zwischen Gott und den Menschen. Aus kirchengeschichtlichen Forschungen ist uns bekannt, dass Paulus viele Streitigkeiten mit den Anhängern der gnostischen Lehren hatte, als er den Glauben an Christus vertrat. Jener Hinweis, dass der Mittler der Mensch Jesus Christus ist, war damals deshalb besonders wichtig. Wir brauchen oft die Hilfe eines Mittlers, wenn wir etwas Wichtiges erledigen wollen. Die Betonung von Paulus, dass unser Mittler Gott gegenüber der Mensch Jesus Christus ist, erinnert uns daran, dass er überhaupt nicht eine ferne, fremde Gestalt ist, sondern jemand, der unser Leben als Mensch kennt. Die Ehre Jesu Christi wird der ganzen Welt offenbar dies haben wir vor kurzem, am Dreikönigstag gefeiert. Daneben allerdings, dass wir diese Ehre nie vergessen, sollen wir Christus nach der Mahnung von Paulus wegen unserer Unwürdigkeit nicht aus unserem Leben entfernen. Wir dürfen demgegenüber spüren, dass er uns äußerst nahe ist. Er ist Mensch, er kennt uns also, er kennt unsere Gefühle, unsere Schmerzen, die Mutlosigkeit, die Ungewissheit, die Trauer und die Angst. Er kennt alle Zutaten unseres Lebens gut, und so ist er unser Mittler. Wir wissen es aus unserem Leben, dass der richtige Tröster derjenige ist, der unsere Schwierigkeiten kennt. Jesus Christus ist verständnisvoll, da er unsere Schwierigkeiten kennt.
Der dritte Gedanke von Paulus: Christus hat sich selbst als Erlösung gegeben. Das heißt, dass er für uns alles übernommen und vollbracht hat. Wir haben also jemanden, auf den wir inmitten unserer Leiden sehen können, es gibt jemanden, der uns Kraft gibt. Jesus ist für uns bis zum letzten gegangen. Deshalb können wir trotz unserer Fehler und Schwächen vor Gott stehen bleiben. Wegen Christus allein. Dies ist auch Evangelium, Evangelium nach Paulus. Es kann uns Kraft geben. Deshalb können wir mit so einem Satz in unserem Rucksack alle Schwierigkeiten überleben.
Gott will, dass allen Menschen geholfen werde und sie zur Erkenntnis der Wahrheit kommen. Denn es ist ein Gott und ein Mittler zwischen Gott und den Menschen, nämlich der Mensch Christus Jesus, der sich selbst gegeben hat für alle zur Erlösung, dass dies zu seiner Zeit gepredigt werde. Lasst uns es lernen! Amen.