Jelöltek

Stinner Dávid vagyok. Az előző ciklusban egyházközségi felügyelőként igyekeztem segíteni a lelkészek munkáját. Volt, amikor ez jól sikerült és volt, amikor kevésbé. A gyerekeim az előző választás óta megnőttek, a legkisebb is már 11 éves. Jelenleg reintegrációs tisztként dolgozom a Sopronkőhidai Fegyház és Börtönben. Szívesen vállalom a presbiteri tisztségre való jelölést. Megválasztásom esetén az előző hat év tapasztalatával is fogom tudni segíteni a testület munkáját.

Balog Sándor Tamás vagyok, anyai nagyszüleim békéscsabai evangélikus tótok voltak, gyerekkoromban nagymamámmal sokat voltam a békéscsabai evangélikus nagytemplomban. Sopronban feleségemmel, Joó Katával és az akkor egy éves Lotti lányommal templomunkban kereszteltek meg; majd a kisebbik, Szandi lányom is itt vette fel a keresztséget. 
Az egyházközség építési bizottságának megválasztott elnöke vagyok; valamint számos műszaki ellenőri tevékenységgel összefüggő feladatot láttam-látok el a közösség részére. Úgy vélem, hogy közösségünk szellemi, lelki fejlődésének, az összetartozás érzés erősítéséhez, közös célok kitűzéséhez és megvalósításához elengedhetetlen a közösség ingatlanvagyonának hasznosítása-ápolása, folyamatos jókarbantartása, és az így létrejövő erőforrás becsatornázható az említett szellemi, anyagi javak eléréshez. 
Presbiterként-másodfelügyelőként az elődeink által megkezdett utat kívánom folytatni, bejárni.
 

Sopronban születtem és eddigi életem minden évét, egy rövid kétéves kitérővel, szülővárosomban töltöttem. Pályám, életutam során mindig fontos volt számomra, hogy bármilyen tevékenységet is folytatok, az közösséghez kötődjön, és én annak a közösségnek hasznos, építő tagja legyek. Köztisztviselőként 28 éven keresztül szolgáltam városom közösségét. Azt a szolgálatot, amit a polgári munkám során megtanultam, e közösségben is mérvadónak tekintem, melynek kifejeződése, hogy 11. éve szolgálhatok az Evangélikus Szeretetotthon igazgatósági tagjaként, és 6 éve a jelölőbizottság elnökeként. A legfontosabbnak az egyházközség közösségének fejlesztését tartom, ami megjelenik aktív és növekvő létszámban, és egyre erősödő olyan belső összetartozásban, ami vonzást tud kifejteni környezetére, és a közösségünkhöz tartozó fiatalokat megtartja, bevonja az egyházközség feladataiba.

1942.11.07.-én születtem Losoncon. Jelenleg 82. évemben vagyok. Nyugdíjas éveimet töltöm. 1954-ben konfirmálkodtam Kőbányán Koren Emil tiszteletes úr szolgálati idejében.
1972-ig, mikor családommal Sopronba költöztünk, a MÁV Vezérigazgatóságán dolgoztam. Nyugdíjba a GySEV Zrt. igazgató-helyettesi beosztásából vonultam 2001-ben, ahol rövid megszakítással 25 évet dolgoztam. Közgazdasági diplomával rendelkezem és 1976-ban doktori címet szereztem.
1972-ig Budapesten, Kőbányán laktam, ahol a Kőbányai evangélikus gyülekezet tagja voltam. Jelenleg odatartozónak is érzem magam, és aktív kapcsolatot tartok a gyülekezettel, valamint Kinczler Irénkével, akivel kis gyermekkorom óta és ma is személyes a kapcsolatom van. Emlékezetem szerint anyai nagyapám Balassagyarmaton a gyülekezet presbitere volt.
1969-ben nősültem, 2 gyermekem és 4 unokám van, áprilisra várjuk Isten segítségével első dédunokánkat.
 

Szimon János bácsi keresztelt a soproni templomban. Gyermekkoromat Mórichidán töltöttem, ahol aktívan részt vettem a gyülekezeti életben, és tíz évesen először elmentem a fóti kántorképzőbe. Nyári táborok, ifjúsági alkalmak, a konfirmációm, bibliaórák, istentiszteletek kedves emléke köt az akkori, ottani gyülekezethez. 
A líceumban érettségiztem, majd építészmérnöki diplomát szereztem. Családommal Sopronban élünk. Két lányunk a Líceumba jár. Korábban pár évig Hegykőn laktunk és a balfi istentiszteleteket látogattuk. Ott presbiterként és kántorként szolgáltam. Gyermekeim konfirmációja kapcsán a német istentiszteletekre kezdtünk járni, ahol igazán otthonra találtunk.
Műemlékfelügyelőként a Kormányhivatalnál dolgoztam, engedélyező hatóságként a Soproni Járásban lévő műemlékek, főleg templomok helyreállítását ellenőriztem, műemléki értékek restaurálását kísértem figyelemmel. 2020 óta egy műemlékfelújításokat végző kivitelező cégnél építésvezetőként tevékenykedem.
Szakmai tapasztalatommal magyar gondnokként vagy presbiterként a gyülekezet életéhez tartozó épületek karbantartását, helyreállítását szeretném segíteni.
 

Több mint 24 éve igyekszem, mint német gondnok a mindenkori német (bajorországi) lelkész gyülekezetünk érdekében kifejtett szolgálatát támogatni. 
Amennyiben a gyülekezet tagjainak bizalmát továbbra is élvezhetem, úgy az elkövetkezendő periódusban is minden erőmmel azon leszek, hogy a gyülekezeti alkalmainkon résztvevők létszáma növekedjen. Gyermekcsoportunk résztvevőinek, a konfirmandusainknak és a megkonfirmált ifjúságnak lutheránus tradícióinkat továbbadjuk, valamint a testvérgyülekezeteinkkel fennálló baráti kapcsolatainkat fenntartjuk és tovább ápoljuk.
Ezen túlmenően szeretném az új vezetőség gyülekezeti munkáját tudásommal és tapasztalataimmal messzemenően támogatni.
 

Soósné Vámos Mónika vagyok. 1973-ban születtem Sopronban, és egész életemben itt is éltem. Jelenleg köztisztviselőként dolgozom Sopron Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalában.
Kisgyermekkorom óta vagyok a gyülekezet tagja. A gyerekistentisztelet, ifjúsági csoport volt, ami teljessé tette a napjaimat. Rendszeresen közreműködtem az alkalmakon, gitárral kísérve az énekeket, ahogy ezt számos nyári táborban is megtettem. Első gyermekem megszületését követően egy kicsit távolabb kerültem az egyházközségtől, hogy aztán a nagylányom megszületése után ismét bekapcsolódhassak az istentiszteletek közösségébe. Az előző ciklus óta jegyzőként tevékenykedem. Szívesen veszek részt egyéb eseményen, alkalmon is. A gyülekezet tagjai az újjá szerveződő könyvárusításkor, gyermekalkalmakon, teaházban találkozhatnak velem, de a Jótékonysági Bazáron is rendszeresen segítek. Harmadik gyermekem születésével ismét aktív részese lehetek az intézményünk életének.
 

Buchert Eszter vagyok. Családommal 2020-ban kötöztünk Sopronba Kovácsszénájáról, egy Pécs közelében fekvő pici faluból. 49 éves vagyok. 
Végzettségem biológia-német szakos középiskolai tanár, azonban tanárként nem, a hivatásos természetvédelemben viszont több mint két évtizeden keresztül dolgoztam. Jelenleg az osztrák Erdészeti Kutatóintézetben intézetvezetői asszisztensként erősítem a csapatot.
Evangélikus családból származom, édesapám a pécsi evangélikus gyülekezetben presbiterként és kántorként szolgált, jómagam 6 éves korom óta vagyok aktív evangélikus. 
A soproni gyülekezet tagjai a gyermek-istentiszteletekről és a könyvvásárokról ismerhetnek.
Megválasztásom esetén örömmel ajánlom fel szolgálataimat a gyülekezeti élet jobbítására, tudásomat a szervezet fejlesztésére.
 

1962. szept. 1-én születtem Sopronban evangélikus családban. Elvált vagyok, egy 25 éves fiam van. Eredeti végzettségem mezőgazdász, évekig dolgoztam is a szakmámban. Most már 25 éve idegenvezető vagyok. 
Miért vállalnám a presbiteri tisztséget?
Azért, mert szeretnék tenni egyházunkért, a közösségért! Számomra a presbiterség nem abból állna, hogy ünnepi alkalmakkor jó bevonulni a templomunkba.
Tudom, hogy a munkánk tájékozottságot, kompromisszumkészséget, de kiállást is igényel. Aki ismer – főleg a temetői tevékenységem alapján –, az tudja, hogy a csípős nyelvem ellenére szívvel-lélekkel és fizikálisan is mellette tudok lenni egy jó ügynek. 
Az evangélikus gyökereim mellett ökumenikus gondolkodásom, rálátásom is van. 
 

Dán Ernő vagyok, 64 éves. Sopronban születtem, legmagasabb végzettségem gépipari technikus. 2021-ig a soproni Elzett-nél dolgoztam, majd végkielégítéssel távoztam a cégtől, és jelenleg nincs munkahelyem. 2016-ban nősültem, feleségem róm. katolikus. 2019-óta közösen ápoljuk agyvérzés folytán súlyosan fogyatékossá vált anyósomat. A soproni evangélikus gyülekezethez a 2000-es évektől kezdtem el szorosabban kötődni, ebben Hegedűs Attila lelkésznek volt nagy szerepe. Az általa vezetett bibliai beszélgetős alkalmak igazi hitmélyítő hatással voltak rám. Itt erősödött meg az ökumené iránti elköteleződésem is. Számomra nagyon fontos a részvétel az istentiszteleteken, a szerdai bibliaórákon, és minden olyan alkalmon, melyek segítenek és megerősítenek Krisztus követésben. Szeretném a gyülekezet javát is szolgálni, ezért vállaltam el a presbiteri jelölést.

1942.11.07.-én születtem Losoncon. Jelenleg 82. évemben vagyok. Nyugdíjas éveimet töltöm. 1954-ben konfirmálkodtam Kőbányán Koren Emil tiszteletes úr szolgálati idejében.
1972-ig, mikor családommal Sopronba költöztünk, a MÁV Vezérigazgatóságán dolgoztam. Nyugdíjba a GySEV Zrt. igazgató-helyettesi beosztásából vonultam 2001-ben, ahol rövid megszakítással 25 évet dolgoztam. Közgazdasági diplomával rendelkezem és 1976-ban doktori címet szereztem.
1972-ig Budapesten, Kőbányán laktam, ahol a Kőbányai evangélikus gyülekezet tagja voltam. Jelenleg odatartozónak is érzem magam, és aktív kapcsolatot tartok a gyülekezettel, valamint Kinczler Irénkével, akivel kis gyermekkorom óta és ma is személyes a kapcsolatom van. Emlékezetem szerint anyai nagyapám Balassagyarmaton a gyülekezet presbitere volt.
1969-ben nősültem, 2 gyermekem és 4 unokám van, áprilisra várjuk Isten segítségével első dédunokánkat.
 

Sopronban születtem, apai ágon evangélikus családba. A középiskola elvégzése után az ELTE ÁJK Győri Tagozatán folytattam jogi tanulmányokat. Az egyetem elvégzését követően 2006-ban visszatértem Sopronba és a Sopron Holding Zrt.-nél jogi előadói pozícióba kerültem. A szakvizsga letételét követően közjegyzőhelyettesként dolgoztam dr. Horváth Csilla közjegyző közjegyzői irodájában. 2017. év februárjában Soproni Járásbíróságon helyezkedtem el bírósági titkárként, majd 2018-ban polgári ügyszakos bírói kinevezést nyertem. 
Feleségem szakvizsgázott jogász, okleveles szociológus.
Egy fiúgyermekem van.
 

Ezen rövid bemutatkozással szeretném megköszönni, és el is fogadni a presbitérium tagjává való jelölésemet. Frank Ágostonnak hívnak, 23 éves vagyok, és jelenleg a Bécsi Egyetem Jog- és Alkotmánytörténeti Tanszékén dolgozom, mint tanársegéd, illetve doktorandusz. A soproni gyülekezettel való kapcsolatom origója, az itteni templomban történt keresztelésem után, Holger Manke volt, aki először mint hittantanárom, majd mint lelkészem, végül pedig mint barátom ismertetett meg ezzel a kiváló közösséggel és nyújtott számtalan lehetőséget ahhoz, hogy én is részt vegyek a gyülekezet munkájában, szóval, cselekedettel és néha egy kis zongorajátékkal. Reményeim szerint legalább részben meg tudnám hálálni, megválasztásom esetén, azt a mérhetetlen jót, amit a gyülekezettől kaptam.

„Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében.” (2Pt 3,18a)
1971. július 2-án születtem, 1990-ben végeztem a Róth Gyula Erdészeti és Faipari Szakközépiskolában, mint faipari technikus. 28 évvel ezelőtt édesapámmal alapított faipari vállalkozásomban dolgozom. Feleségem óvodapedagógus, római katolikus.
Sümeghy Jóska bácsi evangélikus lelkész és Barna Máté domonkos atya vezetett minket oltárhoz húsz évvel ezelőtt. Ökumenikus házasságban neveljük három gyermekünket. Ábel egyetemista, Ádám kis gimnazista, Hanga ősszel kezdi az általános iskolát. 
Elsősorban a szakmám és a vállalkozásom területén tudok hozzájárulni az egyház szolgálatához.
Tisztelettel fogadtam el a presbiteri jelölést, ezúton is köszönöm a bizalmat. Munkámmal szeretném segíteni, szolgálni a gyülekezetünket.
 

Gerhát Orsolya 47 éves, zenetanár vagyok. A Horváth József Zeneiskola mellett a Hunyadi AMI-ban dolgozom. Régi evangélikus családban nőttem fel, így abban az ajándékban volt részem, hogy gyermekkoromtól kezdve megélhettem és gyakorolhattam hitemet. Kétgyermekes édesanyaként ezt a hitet és keresztyén értékrendet igyekszem legjobb tudásom szerint átadni gyermekeimnek is. Szívesen veszek részt az istentiszteleti zenei szolgálatokban, továbbra is örömmel segítenék a hitoktatóknak az ifjúsági munkában. Fontosnak tartom a gyülekezet mindenkori belső megújulását, a testvéri közösség építését, a személyes kapcsolatok erősítését, a lelkigondozást. Megtiszteltetésnek és rendkívül felelősségteljes munkának érzem a presbiteri feladatokat. Amennyiben a Gyülekezet bizalmát elnyerem, igyekezni fogok minden erőmmel és képességemmel Istenre figyelve szolgálni.

Mátis Tamásnak hívnak, 53 éves, beledi származású vagyok. Evangélikus fiatalként akkori lelkészünk, Bence Imre hívásának köszönhetően vettem részt az egyházmegyei ifjúsági alkalmakon, majd 1989-ben Sopronba költöztem. Feleségemmel együtt három gyermekünk és három unokánk van. Végzettségemet tekintve szobafestő, mázoló, tapétázó mester vagyok, cégemnek a Color-Dekor SMZ Bt.-nek 1994 óta vagyok vezetője. A gyülekezetben nagyon sok ingatlan felújításában részt vettem, ebből talán a legnagyobb munkák a Gyülekezeti ház felújítása, lakás kialakítása régi gyülekezeti teremből. Szintén részt vettem a temetőkápolna festésében 2015-ben és a mellékhelyiségek kialakításában is. Gyakorlati embernek érzem magam, s talán tanácsaimmal, problémamegoldó képességemmel tudok segíteni a gyülekezet épületeinek, helységeinek felújításában, javításában, gazdaságosabbá tételében.
Fontos számomra a gyülekezetben végzett segítő munka, – melyben családommal és barátainkkal együtt tevékenykedhetünk – mert igazi közösséggé formált bennünket.

Szabó Márton József 44 éves erdőmérnök vagyok, erdőfelügyelőként dolgozom a Vas Vármegyei Kormányhivatalnál. Lelkész családban nőttem fel, így gyermekkorom óta folyamatos kapcsolatom van az evangélikus gyülekezetekkel. Rendkívül fontos hatással volt életemre Kiskőrösön töltött tíz év során a Keresztyén Ifjúsági Egyesület keretein belül megélt számos élmény. Feleségem a Hunyadi János Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és AMI iskolatitkára. Három gyermekünket igyekszünk keresztyén hitben nevelni, amihez minden nap Istentől kérünk erőt.

Vargáné Iváncsics Anikó vagyok, 51 éves, biológia-földrajz szakos középiskolai tanár. Az Eötvös József Evangélikus Gimnázium, Egészségügyi Technikum és Művészeti Szakgimnáziumban dolgozom, 1996 óta. Férjem a soproni Tűzoltóság alezredese, akivel négy gyermeket nevelünk. Nagyfiunk már többé-kevésbé önálló életet él Budapesten, nagyobbik lányunk egyetemista, a kisebbik a Líceumba jár, 7 éves kisfiúnk pedig a Hunyadi elsőse. A soproni templom fontos helyszín az életemben, itt konfirmálkodtam meg felnőttként, bár az istentiszteleteken előtte is részt vettem. Itt volt az esküvőnk, mindegyik gyermekünk keresztelője, konfirmációja. A gyülekezettel is élő a kapcsolatom, sokan személyes jó ismerőseim. Szívesen veszek részt különböző rendezvényeken, olvasok fel az istentiszteleteken. 

Balog Sándor Tamás vagyok, anyai nagyszüleim békéscsabai evangélikus tótok voltak, gyerekkoromban nagymamámmal sokat voltam a békéscsabai evangélikus nagytemplomban. Sopronban feleségemmel, Joó Katával és az akkor egy éves Lotti lányommal templomunkban kereszteltek meg; majd a kisebbik, Szandi lányom is itt vette fel a keresztséget. 
Az egyházközség építési bizottságának megválasztott elnöke vagyok; valamint számos műszaki ellenőri tevékenységgel összefüggő feladatot láttam-látok el a közösség részére. Úgy vélem, hogy közösségünk szellemi, lelki fejlődésének, az összetartozás érzés erősítéséhez, közös célok kitűzéséhez és megvalósításához elengedhetetlen a közösség ingatlanvagyonának hasznosítása-ápolása, folyamatos jókarbantartása, és az így létrejövő erőforrás becsatornázható az említett szellemi, anyagi javak eléréshez. 
Presbiterként-másodfelügyelőként az elődeink által megkezdett utat kívánom folytatni, bejárni.
 

Szimon János bácsi keresztelt a soproni templomban. Gyermekkoromat Mórichidán töltöttem, ahol aktívan részt vettem a gyülekezeti életben, és tíz évesen először elmentem a fóti kántorképzőbe. Nyári táborok, ifjúsági alkalmak, a konfirmációm, bibliaórák, istentiszteletek kedves emléke köt az akkori, ottani gyülekezethez. 
A líceumban érettségiztem, majd építészmérnöki diplomát szereztem. Családommal Sopronban élünk. Két lányunk a Líceumba jár. Korábban pár évig Hegykőn laktunk és a balfi istentiszteleteket látogattuk. Ott presbiterként és kántorként szolgáltam. Gyermekeim konfirmációja kapcsán a német istentiszteletekre kezdtünk járni, ahol igazán otthonra találtunk.
Műemlékfelügyelőként a Kormányhivatalnál dolgoztam, engedélyező hatóságként a Soproni Járásban lévő műemlékek, főleg templomok helyreállítását ellenőriztem, műemléki értékek restaurálását kísértem figyelemmel. 2020 óta egy műemlékfelújításokat végző kivitelező cégnél építésvezetőként tevékenykedem.
Szakmai tapasztalatommal magyar gondnokként vagy presbiterként a gyülekezet életéhez tartozó épületek karbantartását, helyreállítását szeretném segíteni.
 

Soósné Vámos Mónika vagyok. 1973-ban születtem Sopronban, és egész életemben itt is éltem. Jelenleg köztisztviselőként dolgozom Sopron Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalában.
Kisgyermekkorom óta vagyok a gyülekezet tagja. A gyerekistentisztelet, ifjúsági csoport volt, ami teljessé tette a napjaimat. Rendszeresen közreműködtem az alkalmakon, gitárral kísérve az énekeket, ahogy ezt számos nyári táborban is megtettem. Első gyermekem megszületését követően egy kicsit távolabb kerültem az egyházközségtől, hogy aztán a nagylányom megszületése után ismét bekapcsolódhassak az istentiszteletek közösségébe. Az előző ciklus óta jegyzőként tevékenykedem. Szívesen veszek részt egyéb eseményen, alkalmon is. A gyülekezet tagjai az újjá szerveződő könyvárusításkor, gyermekalkalmakon, teaházban találkozhatnak velem, de a Jótékonysági Bazáron is rendszeresen segítek. Harmadik gyermekem születésével ismét aktív részese lehetek az intézményünk életének.
 

Német szakos tanárként dolgozom az Eötvös József Evangélikus Gimnázium, Egészségügyi Technikum és Művészeti Szakgimnáziumban. 44 éves vagyok, 2 gyermekünk, Flórián és Karolina szintén evangélikus intézménybe jár, mindketten a Hunyadi alsó tagozatán tanulnak.
2012 óta szolgálok presbiterként egyházközségünkben. Korábban az ifi csapat, majd a Baba-Mama kör egyik vezetője voltam, presbiterként tagja vagyok a Hunyadi János Ev. Óvoda, Ált. Iskola és AMI Igazgatótanácsának. Gyülekezetünk működését szívesen segítem, amennyire a kisgyermekes családi lét engedi, elsősorban gyermekprogramokban, konfirmandus-hétvégén való részvétellel. Örömömre szolgál, hogy néhány kis csoport, melynek születésénél „bábáskodhattam”, évek óta jól működik, mutatva, hogy nagy igény van a kisközösségekre is a hagyományos gyülekezeti események mellett. 
 

Kedves Testvérek! Engedjék meg, hogy röviden bemutatkozzam: nevem dr. Frank Norbert, 56 éves vagyok, házas és két felnőtt gyermek édesapja. Munkahelyem a Soproni Egyetem, ahol habilitált docensi beosztásban oktatok az Erdőmérnöki Karon. Több mint három évszázada Sopronban élő olyan evangélikus családból származom, ahonnan az apai ág tagjainak nagyrészét 1946-ban kitelepítették.
Megválasztásom esetén célom a gyülekezet érdekében oly módon történő munkálkodás, mely mind a magyar, mind pedig a német nyelvű tagjainknak melegedésére szolgál.
Tisztelettel megköszönve jelölésüket (presbiter), kérem további szíves támogatásukat.

Régi soproni evangélikus családba születtem 1976-ban. A Hunyadi iskola elvégzése után a Líceumban érettségiztem, majd a szakma kitanulása után a családi üveges vállalkozásban kezdtem dolgozni, aminek mostanra az ügyvezetője vagyok.
Feleségemmel tavaly ünnepeltük 25. házassági évfordulónkat, három gyermekünk, Anna, Fanni és Márk szintén hunyadisok voltak és soproni evangélikus gimnáziumokban érettségiztek.
Kiskoromban nagyapámmal kezdtem a 10 órai Istentiszteletekre járni, ha a tizesen vagyok, ma is a régi helyre ülök.
Később a gyerekekkel évekig a gyermek Istentiszteletek résztvevői voltunk és gyűjtöttük a matricákat. A német nyelvű alkalmak mellett nagyon szeretem a hangszeres-zenés Tízórai-istentiszteleteket.
Véleményem szerint a gyülekezetben a legfontosabb feladat a fiatalok felkarolása és aktivizálása a konfirmáció után is.
 

1979-ben születtem Sopronban. 
Az ELTE pszichológia szakán végeztem, majd a SE-n klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus vizsgát tettem.
2003 óta dolgozom a Soproni Gyógyközpontban a Pszichiátriai Osztályon és szakrendelésen pszichológusként.
Férjemmel négy gyermeket nevelünk, egyikük már nagykorú.
Evangélikus családban nevelkedtem, evangélikus identitásom a konfirmációt előkészítő foglalkozások idején szilárdult meg. A gyermekeim számára a gyülekezethez tartozás élménye egészen kiskoruk óta megadatott a gyülekezet számtalan gyermekeknek szóló alkalma révén. Ezért is nagyon hálás vagyok a soproni gyülekezetnek.
 

Gyógypedagógus, jelenleg a Doborjáni Ferenc EGYMI igazgatója. Pedagógusként fontosnak tartom, hogy a rám bízott gyerekek minél szélesebb körben fejlődjenek: az oktatás mellett a nevelés is nagy hangsúlyt kap. A sajátos nevelési igénnyel élők nevelése-oktatása számomra olyan értékeket rejt, melyek sokkal gazdagítják életemet. Több éve segítettem a gyerekcsoportok programjait (Kindergruppe, KIBIWO), ahol motiválást, bíztatást kaptam. Ezen a területen továbbra is szívesen tevékenykednék.

Soproni evangélikus családból származom, két testvérem van. Erdőmérnök férjemmel 2009 nyarán házasodtunk össze.
Óvónői diplomám megszerzése után, 1993-ban kezdtem el a Hunyadi Evangélikus Óvodában dolgozni, mely 2006-tól gyülekezetünk fenntartásában működik.
Óvodavezetőként 2010-től végzem feladataimat óvodánkban, ahová túlnyomórészt evangélikus felekezetű családok gyermekei járnak. Célunk közösen a szülőkkel a gyermekek fejlődésének, készségeinek, képességeinek kibontakoztatása és a hitre való nyitottság biztosítása szeretetteljes keresztyén óvodában.
Szívesen veszek részt gyülekezetünk életében! Az előző ciklusban is vállaltam presbiteri jelölést. Istentiszteleteken az áldozati gyűjtésben segítek.
Szabadidőmben kórusokban, a gyülekezetünk Tízórais zenei csoportjában és a Liszt Pedagógus Kórusban éneklek. 
Fontosnak tartom, hogy élő, aktív gyülekezetet építsünk, melyben a testvérek odafigyelnek egymásra, közösséget építenek és szükség szerint segítik egymást!
 

16 éve vagyok e gyülekezet tagja. Gazdasági ellenőrzési területen dolgozom. 
Nemcsak őseim, hanem vállalásom is a gyülekezethez köt. Négy tisztségre jelöltek, amiből kettőt tudok felelősen elvállalni.
Az előző ciklusban egyházközségi számvevőszék elnöki tisztséget töltöttem be. A számvevőszék munkájának eredményeként a pénzügyi beszámolók szerkezetében és tartalmában a korábbinál pontosabb képet adnak a gyülekezet intézményei részére rendelkezésére álló forrásokról, és az egyházközség gazdálkodásáról. 
Jelentős gyülekezetünk komoly feltételekkel rendelkezik. Nagy és régi templomépület, temető, gyűjtemény és levéltár, óvoda és általános iskola, szeretetotthon működése; irányítása és felügyelete országosan is egyedülálló, összetett feladatot jelent. Természetesen nem az anyagi feltételek vannak a fókuszban, azonban azok megfelelő állapota segíti a lelki élet gazdagságát. 
Jelen ciklusra továbbra is vállalom – a számvevőszék tagjaként – az utólagos gazdasági ellenőrzési feladatokat. Amennyiben a tisztelt gyülekezet már a presbitériumi döntéseknél szeretné erősíteni a kiegyensúlyozott gazdálkodási szempontokat, és általam, akkor kérem támogassanak, hogy presbiterként is szolgálhassak.

Sopronban születtem és eddigi életem minden évét, egy rövid kétéves kitérővel, szülővárosomban töltöttem. Pályám, életutam során mindig fontos volt számomra, hogy bármilyen tevékenységet is folytatok, az közösséghez kötődjön, és én annak a közösségnek hasznos, építő tagja legyek. Köztisztviselőként 28 éven keresztül szolgáltam városom közösségét. Azt a szolgálatot, amit a polgári munkám során megtanultam, e közösségben is mérvadónak tekintem, melynek kifejeződése, hogy 11. éve szolgálhatok az Evangélikus Szeretetotthon igazgatósági tagjaként, és 6 éve a jelölőbizottság elnökeként. A legfontosabbnak az egyházközség közösségének fejlesztését tartom, ami megjelenik aktív és növekvő létszámban, és egyre erősödő olyan belső összetartozásban, ami vonzást tud kifejteni környezetére, és a közösségünkhöz tartozó fiatalokat megtartja, bevonja az egyházközség feladataiba.

1969-ben születtem Sopronban, egy testvérem van (ikrek vagyunk).
Édesapám evangélikus, édesanyám római katolikus.
1987-ben érettségiztem a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban, majd egy év kötelező katonai szolgálat után 1988-ban kezdtem meg egyetemi tanulmányaimat.
A diploma megszerzését követően a Roth Gyula Erdészeti és Faipari Szakközépiskolában kezdtem dolgozni, majd 1997-től Sopronban az egyetem Erdőmérnöki Karán tanítok.
2009 húsvétján konfirmált Hegedűs Attila lelkész.
Feleségemmel, Bruckner Judittal, aki régi soproni evangélikus családból származik, 2009 nyarán házasodtunk össze.
2009 őszén kapcsolódtam be a Soproni Evangélikus Gyülekezet Hírlevelének szerkesztésébe. A szerkesztői munkát doktori disszertációm készítése miatt pár évre megszakítottam, de 2014 óta ismét lelkesen és szívesen végzem ezt a munkát.
A 2018-as választások során jelölőbizottsági tagnak, majd 2022 decemberében az Egyházmegye Jelölő és Szavazatszámláló Bizottságába választottak.
 

1970-ben születtem. Feleségem és lányom szintén evangélikus. 
2006 óta vagyok presbiter, 25 éve a bankszektorban dolgozom. 
Az elmúlt időszakban elsősorban pénzügyi területen és a jelölőbizottságban segítettem a gyülekezeti munkát, valamint tartottam gyerek-istentiszteletet is.
Bár az operatív feladatokban többségében vannak az anyagi kérdések, elsősorban azt kell szem előtt tartanunk, hogy célunk nem ingatlanok és beruházások kezelése, hanem Jézus Krisztus megváltó munkájának, Isten szeretetének hirdetése. 
Elképzelésem egy olyan gyülekezet fenntartása, ami sokszínű, sokféle embert foglal magába és képes saját erőből missziós munkát végezni. 
Tanár és közgazdász végzettségem mellett hittanár oklevelem is van, 2000-ben végeztem az Evangélikus Teológián. 

Három ciklusban voltam presbiter, megtisztelő megbízatás, de sokszor kihívás is. Hosszan sorolhatnám azokat a mély beszélgetéseket, amelyek a presbitereket összekapcsolják, és sorolhatnám a nehéz döntéseket is. Nagy formátumú lelkészegyéniségeknek segíthetjük a munkáját és nagyon jó látni, ahogy a gyülekezet tagjai vasárnap és az ünnepeinken jönnek a harangszó hívására az istentiszteletekre. A Hunyadi iskola, óvoda, a Berzsenyi líceum, az Eötvös gimnázium, az idősek otthona, a testvérvárosi kapcsolataink, mind, mind meghatározóak a gyülekezetünk életében. Tudásommal és minden erőmmel igyekszem a mindennapokban is építeni, fenntartani ezt a közösséget, hogy minél többen élhessük meg a 2024-es év igéjét (ez volt a konfirmációi igém): Minden dolgotok szeretetben menjen végbe! Alles, was ihr tut, geschehe in Liebe!

Ajándéknak és áldásnak élem meg, hogy 2015 óta szolgálhatom az Úr Jézust a soproni gyülekezetben. Az egyre mélyülő kapcsolatoknak köszönhetően már régóta belső meggyőződéssel mondhatom: otthonom és testvéri, családi közösségem a gyülekezet. Közösség, amely iránt felelősséget és féltő szeretetet érzek. A Lélek kézzelfogható munkáját tapasztalom meg az iskolai hitoktatásban, a gyülekezeti gyerek-és családi alkalmakon, a Fifi körében, a gyerek-istentiszteleteken, a Mocorgókon, a Tízórai szolgálói körében, a vasárnapi istentiszteleteken, az imaórákon és a személyes beszélgetésekben. Végtelenül hálás vagyok, hogy egyre többen kapcsolódnak be tevőlegesen is, segítőkészen és nyitottan az alkalmakba, közösségekbe. 
Hálás vagyok az elmúlt évek presbiteri szolgálatáért, a bizalomért. Továbbra is kész vagyok örömmel fáradozni akár presbiterként akár gyülekezeti tagként, hogy életek újuljanak meg Jézusban, hiszen ez a legfontosabb.
 

57 éves vagyok, soproni evangélikus családból származom. 35 éve vagyok házas, egy felnőtt lányunk van. 1990-től a közigazgatásban dolgozom jogászként, jelenleg a Soproni Járási Hivatal Gyámügyi Osztályát vezetem. 1998-tól veszek részt aktívan a gyülekezet életében, immár harmadik ciklusban voltam presbiter, azt megelőzően pedig képviselőtestületi tag. Hivatásomból adódóan a jogi munkacsoportban, valamint a média és kommunikációs munkacsoportban tevékenykedtem, és közreműködtem a gyülekezeti lap (Christophoros) szerkesztésében. Az elmúlt években sajnos megtapasztaltuk, hogy bár magányosan is gyakorolható az igeolvasás és imádság, de nem pótolható a személyes jelenlét, az élő párbeszéd a testvérek között. Hitünket csak közösségben tudjuk teljességgel megélni. Ezért továbbra is abban szeretnék segíteni, hogy gyülekezetünk minden korosztály, a német és magyar anyanyelvű testvérek számára egyaránt lelki megújulást, feltöltődést nyújtó közösség legyen.

Gálos Ernő vagyok. 1937-ben születtem. A második elemitől kezdve a Líceum épületébe jártam, mivel a tanítóképző gyakorlóiskolája a háborús események okán ott kapott szállást. Így az általános iskolát és a gimnáziumot is ott végeztem.
1946 óta rendszeres látogatója vagyok az istentiszteleteknek, 1950-ben konfirmáltam. 1963 óta a Soproni Tervezőirodában elektromos tervezői feladatokat végeztem, onnan mentem 1997-ben nyugdíjba.
Az 1960-as évektől tagja vagyok a presbitériumnak. Képviselőtestületi, majd vezetőségi tag lettem. 1980-as évektől másodfelügyelői tisztet töltöttem be. A templomban végzett különféle felújítási munkák során, szakmai ismereteim alapján, művezettem, részterveket készítettem, gyakorlati részmunkákat végeztem.
 

Joó Katalin vagyok, Sopronban születtem 1977-ben, jelenleg 46 éves vagyok, jelenleg a Bank Burgenland Neusiedl am See Fiókjában vagyok banki kapcsolattartó. Iskolás éveimet Sopronban töltöttem, melynek fő meghatározója a zene, a zeneiskolás, és a fúvószenekari évek voltak. Főiskolás tanulmányaimat Győrben végeztem, majd visszatértem Sopronba, ahol a GYSEV Zrt-nél kezdtem dolgozni. Néhány év múlva áttértem a banki szakmához, így az elmúlt 20 évben gazdasági területen dolgoztam – főleg finanszírozásban, ügyfélkezelésben, a bankos szakma több területén. 
Az evangélikus gyülekezettel barátaim révén középiskolás koromban ismerkedtem meg, de a gyülekezet tagja csak felnőttként lettem. A Számvevőszék tagjaként az elmúlt években szerzett tapasztalataimmal és szakmai tudásommal szeretném a gyülekezetet szolgálni.
A gyülekezet életében szívesen részt vennék a gyerekeknek, ifjúságnak szóló munkákban, zenei, vagy bármely más szervezést igénylő tevékenységben is. Fontosnak tartom, hogy a gyülekezet fiatalabb tagjai is stabil hittel, tiszta szívvel lehessenek egy összetartó gyülekezet tagjai.
 

Joó Katalin vagyok, Sopronban születtem 1977-ben, jelenleg 46 éves vagyok, jelenleg a Bank Burgenland Neusiedl am See Fiókjában vagyok banki kapcsolattartó. Iskolás éveimet Sopronban töltöttem, melynek fő meghatározója a zene, a zeneiskolás, és a fúvószenekari évek voltak. Főiskolás tanulmányaimat Győrben végeztem, majd visszatértem Sopronba, ahol a GYSEV Zrt-nél kezdtem dolgozni. Néhány év múlva áttértem a banki szakmához, így az elmúlt 20 évben gazdasági területen dolgoztam – főleg finanszírozásban, ügyfélkezelésben, a bankos szakma több területén. 
Az evangélikus gyülekezettel barátaim révén középiskolás koromban ismerkedtem meg, de a gyülekezet tagja csak felnőttként lettem. A Számvevőszék tagjaként az elmúlt években szerzett tapasztalataimmal és szakmai tudásommal szeretném a gyülekezetet szolgálni.
A gyülekezet életében szívesen részt vennék a gyerekeknek, ifjúságnak szóló munkákban, zenei, vagy bármely más szervezést igénylő tevékenységben is. Fontosnak tartom, hogy a gyülekezet fiatalabb tagjai is stabil hittel, tiszta szívvel lehessenek egy összetartó gyülekezet tagjai.
 

Breitenbach Philipnek hívnak, 1997.03.14-én születtem Oberpullendorfban. Édesanyám révén német állampolgár vagyok, így a német nyelv is az anyanyelvem. Óvodás korom óta Ausztriában tanultam, a Neusiedl am See-i Pannoneum Középiskolát kitűnő érettségi bizonyítvánnyal végeztem el. A Soproni Evangélikus Templomban konfirmáltam, illetve Ifi-s is voltam.
2021 óta házas vagyok, 2022 decemberében pedig megszületett kisfiam, Noah. 2022 július óta az Erste Banknál dolgozom Ausztriában az Eisenstadt-i fiókban, vállalati tanácsadóként. Szabadidőmet a családommal, illetve sportolással töltöm.

Körmendi–Papp Tímea vagyok. 1986-ban születtem, Ajkán.
Gimnáziumi tanulmányaimat 2006-ban Sopronban, a Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium és Kollégiumban, a német nemzetiségi osztályban fejeztem be.
Főiskolai tanulmányaimat 2009-ben a Fachhochschule Wiener Neustadt Wirtschaftsberatung (gazdasági tanácsadás) szakán, Unternehmensrechnung und Revision és Vermögens- und Finanzberatung szakirányokon végeztem el.
Mesterképzést a soproni Nyugat-magyarországi Egyetemen, Nemzetközi gazdálkodás szakon, Pénzügy, számvitel és kontrolling szakirányon szereztem. 
Férjemmel és két kisfiammal, Dominikkel és Dániellel Sopronban élünk. 
2010-ben kezdtem el dolgozni Ajkán, egy termelő cégnél a pénzügyi osztályon. 
2013 óta dolgozok jelenlegi munkahelyemen, könyvvizsgálói asszisztensként Ausztriában, az Österreichischer Raiffeisenverband-nál.
 

16 éve vagyok e gyülekezet tagja. Gazdasági ellenőrzési területen dolgozom. 
Nemcsak őseim, hanem vállalásom is a gyülekezethez köt. Négy tisztségre jelöltek, amiből kettőt tudok felelősen elvállalni.
Az előző ciklusban egyházközségi számvevőszék elnöki tisztséget töltöttem be. A számvevőszék munkájának eredményeként a pénzügyi beszámolók szerkezetében és tartalmában a korábbinál pontosabb képet adnak a gyülekezet intézményei részére rendelkezésére álló forrásokról, és az egyházközség gazdálkodásáról. 
Jelentős gyülekezetünk komoly feltételekkel rendelkezik. Nagy és régi templomépület, temető, gyűjtemény és levéltár, óvoda és általános iskola, szeretetotthon működése; irányítása és felügyelete országosan is egyedülálló, összetett feladatot jelent. Természetesen nem az anyagi feltételek vannak a fókuszban, azonban azok megfelelő állapota segíti a lelki élet gazdagságát. 
Jelen ciklusra továbbra is vállalom – a számvevőszék tagjaként – az utólagos gazdasági ellenőrzési feladatokat. Amennyiben a tisztelt gyülekezet már a presbitériumi döntéseknél szeretné erősíteni a kiegyensúlyozott gazdálkodási szempontokat, és általam, akkor kérem támogassanak, hogy presbiterként is szolgálhassak.

1970-ben születtem Pápán. Evangélikus családban nevelkedtem. Érettségi után 1988-ban kerültem Sopronba.
Végzettségem mérlegképes könyvelő.
Jelenleg ügyintézőként dolgozom.
Két gyermekem van. Számvevőszéki tagként továbbra is szeretném segíteni Egyházunk zavartalan működését. Szívesen veszek részt a gyerekekkel és zenével kapcsolatos programok szervezésében és lebonyolításában.
 

Makovnik Hajnalka vagyok, 38 éves, házas, 1 gyermek édesanyja. Szakmai előéletemet tekintve postaforgalmi, gyógymasszőri, valamint kereskedelmi végzettséggel és tapasztalattal rendelkezem. Szabadidőmben szívesen horgolok, illetve kutyánkkal együtt gyakran járunk kirándulni, túrázni. Családunkkal igyekszünk Sopron város és környékének kulturális, szabadidős programjaiban aktívan részt venni. Az egyházi életbe való bekapcsolódás gyermekünk nevelésével vált újra fontossá, aki az óvodás éveit, illetve iskolás tanulmányait a Hunyadi János Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és AMI-ban tölti. A gyülekezet munkáját 2022 óta hírlevélszerkesztéssel igyekszem segíteni.

Erős a belső kötelesség tudatom, ez egyfajta komolyságot kölcsönöz és motivál, hogy véghez vigyem a feladataimat. 
Nagy fontosságot tulajdonítok az őszinteségnek és a becsületességnek, a helyes dolgot igyekszem tenni a családom és a közösség (legyen az baráti vagy munkahelyi) tagjainak érdekében.
Szívesen töltöm a szabadidőm egy részét a barátaimmal, esetleg moziba, színházba járunk; ha egyedül vagyok, filmet nézek, olvasok, vagy érdekes riportokat, podcastet hallgatok. Szeretem az otthonom. Kreatív ötleteim vannak lakásom berendezésére, melyeket aztán saját magam valósítok meg; szívesen „babrálok”, készítek saját készítésű tárgyakat, vagy „varázsolok” új ruhába bútorokat.
Életkorom egyáltalán nem ijesztő számomra. Meg kellett állapítanom, hogy van élet 50 után is. 
2017 áprilisa óta a Soproni Evangélikus Egyházközség által fenntartott Fabricius Endre Evangélikus Szeretetotthon intézményvezetője vagyok. 
 

Sopronban születtem és eddigi életem minden évét, egy rövid kétéves kitérővel, szülővárosomban töltöttem. Pályám, életutam során mindig fontos volt számomra, hogy bármilyen tevékenységet is folytatok, az közösséghez kötődjön, és én annak a közösségnek hasznos, építő tagja legyek. Köztisztviselőként 28 éven keresztül szolgáltam városom közösségét. Azt a szolgálatot, amit a polgári munkám során megtanultam, e közösségben is mérvadónak tekintem, melynek kifejeződése, hogy 11. éve szolgálhatok az Evangélikus Szeretetotthon igazgatósági tagjaként, és 6 éve a jelölőbizottság elnökeként. A legfontosabbnak az egyházközség közösségének fejlesztését tartom, ami megjelenik aktív és növekvő létszámban, és egyre erősödő olyan belső összetartozásban, ami vonzást tud kifejteni környezetére, és a közösségünkhöz tartozó fiatalokat megtartja, bevonja az egyházközség feladataiba.

1969-ben születtem Sopronban, egy testvérem van (ikrek vagyunk).
Édesapám evangélikus, édesanyám római katolikus.
1987-ben érettségiztem a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban, majd egy év kötelező katonai szolgálat után 1988-ban kezdtem meg egyetemi tanulmányaimat.
A diploma megszerzését követően a Roth Gyula Erdészeti és Faipari Szakközépiskolában kezdtem dolgozni, majd 1997-től Sopronban az egyetem Erdőmérnöki Karán tanítok.
2009 húsvétján konfirmált Hegedűs Attila lelkész.
Feleségemmel, Bruckner Judittal, aki régi soproni evangélikus családból származik, 2009 nyarán házasodtunk össze.
2009 őszén kapcsolódtam be a Soproni Evangélikus Gyülekezet Hírlevelének szerkesztésébe. A szerkesztői munkát doktori disszertációm készítése miatt pár évre megszakítottam, de 2014 óta ismét lelkesen és szívesen végzem ezt a munkát.
A 2018-as választások során jelölőbizottsági tagnak, majd 2022 decemberében az Egyházmegye Jelölő és Szavazatszámláló Bizottságába választottak.
 

1970-ben születtem. Feleségem és lányom szintén evangélikus. 
2006 óta vagyok presbiter, 25 éve a bankszektorban dolgozom. 
Az elmúlt időszakban elsősorban pénzügyi területen és a jelölőbizottságban segítettem a gyülekezeti munkát, valamint tartottam gyerek-istentiszteletet is.
Bár az operatív feladatokban többségében vannak az anyagi kérdések, elsősorban azt kell szem előtt tartanunk, hogy célunk nem ingatlanok és beruházások kezelése, hanem Jézus Krisztus megváltó munkájának, Isten szeretetének hirdetése. 
Elképzelésem egy olyan gyülekezet fenntartása, ami sokszínű, sokféle embert foglal magába és képes saját erőből missziós munkát végezni. 
Tanár és közgazdász végzettségem mellett hittanár oklevelem is van, 2000-ben végeztem az Evangélikus Teológián. 

2017 áprilisától nyugdíjas vagyok. Férjem tavalyi évben bekövetkezett halálával özvegy lettem. Megkeresztelésem óta vagyok a Soproni Evangélikus Egyházközség tagja, ezen belül is a német gyülekezethez tartozom. Korábban a templom kórusában énekeltem, rendszeresen lépek fel a német istentiszteleteken. Különböző egyházi rendezvények előkészítésében vállalok időnként munkát. Második ciklusban vagyok tagja a Jelölőbizottságnak. Jelenleg idős édesanyámat ápolom.

Kóczán Krisztián vagyok, 42 éves pedagógus, három kisgyermek édesapja. 2005-ben diplomáztam, azóta vagyok a soproni Eötvös József Evangélikus Gimnázium, Egészségügyi Technikum és Művészeti Szakgimnázium tanára és rendszergazdája. Gyülekezeti munkámat is ekkor kezdtem meg, évekig voltam a Christophoros tördelő-szerkesztője és a hírlevél egyik szerkesztője. A gyülekezeti munkatársképző-tanfolyamot tíz éve végeztem el. A megyei küldött tisztségét szívesen vállalom a megválasztásom esetén, mert évek óta jelen vagyok (az iskolám képviseletében) az evangélikus egyházi szervezésű pedagógusoknak szervezett szakmai rendezvényeken, találkozókon.

1956 márciusában születtem Sopronban. Általános iskolai tanulmányaimat Rozália úti iskolában, érettségit Kempelen Farkas Gépipari Szakközépiskolában szereztem meg. A Pécsi Tanárképző Főiskola matematika-pedagógia szakán végeztem.
Két lányom van, Adrienn jogászként dolgozik, Eszter építőmérnök.
A Hunyadi János Általános Iskolának 1995 óta voltam igazgatója. 1996-tól a Soproni Evangélikus Egyházközség presbitere. 1998-tól 2000-ig zsinati póttag. 2001-től a Magyarországi Evangélikus Egyház Nevelési-Oktatási Bizottság tagja. Egyházmegyei és Nyugati (Dunántúli) Közgyűlés tagja tanácskozási joggal. 2005 októberében pedagógiai munkám elismeréseként Péterfy Sándor-díjjal tüntettek ki. 2006-ban az Evangélikus Teológia négy féléves pedagógusoknak szervezett képzését végeztem el. Jelenleg nyugdíjas vagyok.
 

Tölli Balázs vagyok; tanár, 2001-től a Soproni Evangélikus Líceum igazgatója, nős, két felnőtt gyermek apja. Korábban hivatalból tagja voltam a soproni presbitériumnak, még a Soproni Egyházmegye önállósodása előtt, és azt követően is vezettem az Egyházmegye Jelölési- és Választási Bizottságát. Először az evangélikus oktatási intézmények választott képviselőjeként, majd két ciklus óta a Soproni Egyházmegye küldöttjeként vagyok a Zsinat tagja, ahol korábban alelnök voltam, jelenleg ügyrendi bizottsági elnök és a Zsinati Tanács tagja vagyok. Az egyházmegye ifjúsági és missziós munkájában a Líceum beiskolázási feladataihoz kapcsolódóan évek óta vállalok feladatokat. Mindezek alapján úgy gondolom, hogy a Soproni Evangélikus Egyházmegye Közgyűlésében hatékonyan tudnám képviselni a Soproni Evangélikus Gyülekezet.

Kóczán Krisztián vagyok, 42 éves pedagógus, három kisgyermek édesapja. 2005-ben diplomáztam, azóta vagyok a soproni Eötvös József Evangélikus Gimnázium, Egészségügyi Technikum és Művészeti Szakgimnázium tanára és rendszergazdája. Gyülekezeti munkámat is ekkor kezdtem meg, évekig voltam a Christophoros tördelő-szerkesztője és a hírlevél egyik szerkesztője. A gyülekezeti munkatársképző-tanfolyamot tíz éve végeztem el. A megyei küldött tisztségét szívesen vállalom a megválasztásom esetén, mert évek óta jelen vagyok (az iskolám képviseletében) az evangélikus egyházi szervezésű pedagógusoknak szervezett szakmai rendezvényeken, találkozókon.

Sopronban születtem és eddigi életem minden évét, egy rövid kétéves kitérővel, szülővárosomban töltöttem. Pályám, életutam során mindig fontos volt számomra, hogy bármilyen tevékenységet is folytatok, az közösséghez kötődjön, és én annak a közösségnek hasznos, építő tagja legyek. Köztisztviselőként 28 éven keresztül szolgáltam városom közösségét. Azt a szolgálatot, amit a polgári munkám során megtanultam, e közösségben is mérvadónak tekintem, melynek kifejeződése, hogy 11. éve szolgálhatok az Evangélikus Szeretetotthon igazgatósági tagjaként, és 6 éve a jelölőbizottság elnökeként. A legfontosabbnak az egyházközség közösségének fejlesztését tartom, ami megjelenik aktív és növekvő létszámban, és egyre erősödő olyan belső összetartozásban, ami vonzást tud kifejteni környezetére, és a közösségünkhöz tartozó fiatalokat megtartja, bevonja az egyházközség feladataiba.