Erős vár a mi Istenünk! Az evangélikus bibliaolvasó Útmutató május 9-ei ószövetségi igéjét olvasom, 5Móz 2,7a-ból: „Mert megáldotta kezed minden munkáját Istened, az ÚR…”
Elterjedt vélemény az, hogy minden az elhatározáson és kitartáson múlik. Hogy az emberi akarat a kulcs mindenhez. Valóban fontos az elhatározás, a céltudatosság. De újra és újra meg kell tapasztalnunk, hogy önmagában nem elég. Annyiszor átéljük azt, hogy kitűzzük a célt, és mindent megteszünk érte, mégis vereséget szenvedünk. Annyi ilyen kudarcunk van munkában, emberi kapcsolataink alakításában, vagy akár a saját rossz szokásaink levetkőzésében. Nem elég a kitartás.
Ez a mai igénk azt hirdeti meg, hogy a kulcs az Isten áldása. Ezen múlik a boldogság. Megrendítő, amit a Biblia első lapjain, a bűnbeesés története végén olvashatunk a föld átkozottságáról, arról, hogy tövist és bogáncsot hajt nekünk. Magunktól ennyire jutunk. Istennel közösségben viszont lehet másként.
Ez az ószövetségi ige visszatekintés a megtett útra. A pusztai vándorlásra. Még ott is meg tudta őket áldani Isten. Akkor a mi küszködésünket is értelmes, gyümölcsöző, áldott fáradozássá tudja tenni. Ő tudja, hol járunk, mivel küzdünk, minket is meg akar áldani. Ámen.
Isten velünk! Erős vár a mi Istenünk!