Erős vár a mi Istenünk! Az evangélikus bibliaolvasó Útmutató május 28-ai újszövetségi igéjét olvasom, Jn 5,7–8-ból: „A beteg így válaszolt neki [Jézusnak]: Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe. Amíg én odaérek, más lép be előttem. Jézus ezt mondta neki: Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj!”
Nincs emberem – nagyon ismerősek ezek a szavak. De mihez nincs emberem? A betesdai beteg azt várta, hogy valaki beemeli a vízbe, aminek a csodás erejétől meggyógyul. Mi is kitűzünk magunk elé célokat, és sokszor falakba ütközünk. Pedig biztosak vagyunk benne, hogy jól működhetne a kitalált terv – ha lenne hozzá emberünk.
Amikor Jézus azt mondja: „Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj!” – azzal nem egyszerűen lelkesíti ezt a 38 éve beteg embert a célja elérésére, hogy szedje végre össze magát. Nem is azokra az emberekre mutat rá, akik mégis ott vannak. Ehelyett csodát tesz. Olyat, amit sem a beteg, sem az esetleges emberei nem tudtak volna.
Az áttörést nem a terv, nem a panaszkodás, még csak nem is az emberek hozzák el. A Jézussal való találkozás és az ő szava tud átformálni, meggyógyítani, megoldást adni. Sokszor úgy, hogy egészen mást hoz el számunkra, mint amit mi elképzeltünk és vártunk. Ámen.
Isten velünk! Erős vár a mi Istenünk!