Erős vár a mi Istenünk! Az evangélikus bibliaolvasó Útmutató május 22-ei újszövetségi igéjét olvasom, Lk 15,20b-ből, a tékozló fiú példázatából: „[A fiú] még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt.”
Ezt a példázatot „A tékozló fiú” címmel szoktuk emlegetni, pedig elsősorban nem róla szól. A legtöbbet ugyanis az apáról mond el, ahogyan a többi bibliai példázat is főleg Istenről szól.
Hosszú utat járt be a tékozló fiú, mire hazaindult. Nagyon érdekes ebben a példázatban az, hogy „még távol volt, amikor apja meglátta őt”. Máshogy nem vehette észre, csak úgy, ha nagyon várta a fiát, ha folyton az utat figyelte. Ilyen Istenünk van, aki nem mond le rólunk, bármilyen messzire kerültünk, bármit is tettünk.
Sőt, elébe futott. A futás az ókori keleten összeegyeztethetetlen volt egy felnőtt férfi tekintélyével. De ő nem törődik a tekintélyével. Nem is felelősségre vonással fogadja, hanem öleléssel. Most derül ki, hogy a fiú nem is tudta, milyen nagy az apa szeretete.
Számunkra is van lehetőség új kezdetre, és ezt Istennek minden elképzelésünket felülmúló szeretete teszi lehetővé. Egyikünkről sem mondott le. Ámen.
Isten velünk! Erős vár a mi Istenünk!