Erős vár a mi Istenünk! Az evangélikus bibliaolvasó Útmutató február 4-ei újszövetségi igéjét olvasom, 2Kor 1,5-ből: „Mert amilyen bőséggel részünk van Krisztus szenvedéseiben, olyan bőséges Krisztus által a mi vigasztalásunk is.”
Vigasztalásra van szükségünk. De hogyan kaphatunk vigasztalást? Ez az igénk a szenvedés és a vigasztalás összefüggéseiről beszél. Arról, hogy a mi vigasztalásunk alapja az, hogy a szenvedésünk összefügg Jézus Krisztus szenvedésével.
Ez egyrészt azt jelenti, hogy nem vagyunk egyedül sem félelemben, sem betegségben, sem gyászban, sem más szenvedésben. Mert Jézusban olyan Urunk van, aki mindezt átélte, ezért együtt érez velünk. Érdemes ilyen szemmel is olvasnunk az evangéliumokat, hogy nem ismeretlenek neki a bajaink, ő is megjárta ezeket.
De másrészt ennél többet is mond ez az igénk. Azt mondja, a sorsunk összekapcsolódott Krisztus sorsával. A keresztségünk őbelé oltott, mint amikor egy vesszőt fába vagy szőlőtőkébe oltanak. Ez azt jelenti, hogy részünk lesz abban, ami az övé. Bár nekünk is van keresztünk, de nekünk is lesz feltámadásunk és mennybemenetelünk. Jézus tehát nem csak együttérzéssel vigasztal bennünket. Hanem azzal, hogy bevon minket az ő hatalmába, boldogságába, győzelmébe. Van számunkra vigasztalás, ami nem csak elfogadtatja a nehézséget, hanem végül igenis ki tud majd emelni is a bajból. Ámen.
Isten velünk! Erős vár a mi Istenünk!