Erős vár a mi Istenünk! Az evangélikus bibliaolvasó Útmutató február 23-ai újszövetségi igéjét olvasom, 2Kor 5,20-ból: „Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg Istennel!”
Több japán katona majdnem 30 évvel a második világháború vége után tette csak le a fegyvert a csendes-óceáni szigeteken. Nem hitték el a békéről szóló híreket, úgy gondolták, még mindig harcolniuk kell. Időnként mi is ilyen kitartóan ellenségeskedünk emberi kapcsolatainkban. Őrizgetünk régi sértéseket, aggódva figyeljük, kitől kell tartanunk. És Istenről is azt hihetjük, hogy támadni, vádolni akar bennünket.
Ebben az igénkben Isten feltárja előttünk a szívét, és megmutatja, ő nem akar haragot tartani velünk. Ő már régen a békesség mellett döntött. Ha nincs békességem, ha vádolom Istent vagy önmagamat, akkor olyan harcot vívok, aminek Isten már régen véget vetett. Isten „megbékéltetett minket önmagával Krisztus által”.
A keresztről szóló örömhír azt üzeni, hogy Isten meghozta a legnagyobb áldozatot a békességért. Merjünk belekapaszkodni ebbe a hírbe, merjük elhinni, hogy letehetjük a fegyvert, előjöhetünk a rejtekhelyünkről, szóba állhatunk vele, elfogadhatjuk az ajándékait. Hiszem, hogy az Istennel való békesség a kulcsa a boldogságnak. És erre nem kell várnunk, mert ő már régen nekünk akarja ajándékozni. Ámen.
Isten velünk! Erős vár a mi Istenünk!